|
|
|
|
|
|
|
|
Emberi jogok (SZER, Világhíradó)
Richard Schifter, az emberi jogok és a humanitárius ügyek
adminisztrálásával megbízott külügyi államtitkár előbb a
külügyminisztériumban tartott sajtótájékoztatót, majd pedig a
kongresszus illetékes bizottsága előtt nyilatkozott emberjogi
kérdésekről.
Schifter a kongresszusban egyebek közt a következőket mondotta:
- Budapesten voltam, Bukarestből jövet. Budapesten voltam a múlt
nyáron, és azt találtam, hogy ott a körülmények figyelemreméltóak.
Ott a levegőben a változás határozott jelei érzékelhetők.
Magyarország a nagyobb nyíltság irányába halad. A magyar vezetés
alapvetően érdekelt abban, hogy a gazdasági struktúrát
megváltoztassa - mondotta a külügyi államtitkár, majd hozzátette:
"Az amerikai nagykövetség a párt székházában találkozót szervezett
a számomra. Úgy hiszem munkáspártnak hívják a pártot, de Budapesten
a kommunista párt székházában a leninizmusnak még a fuvallatát sem
lehetett érezni a levegőben."
Richard Schifter újságírók kérdéseire válaszolva a romániai emberi
jogi helyzetről is beszélt. Megállapította: Romániában az emberi
jogok helyzete évek óta rossz, ma is rossz. Románia elnyomó ország
- mondotta az államtitkár. A román vezetés világosan
kinyilvánította, hogy elutasítja a glasznoszty koncepcióját
|
|
|
|
|
|
|
Magyarország 1988
|
München, 1989. január 2. (SZER, A munka világa) - Kedves Hallgatóink! Zsillé Zoltán a műsor szerkesztője köszönti Önöket. Háromnapos látogatásom Budapesten arról győzött meg, hogy 1988-cal mindannyiunk életében jelentős évtől búcsúzunk. Kollégáimat, akikkel műsorainkban gyakran találkozhatnak, arról kérdeztem, hogy véleményük szerint mit hozott ez az év a magyar népnek, a munka világában, a munkából élő, a munkából megélni próbáló, és a munka nélkül maradó embereknek. Antal János: - Sajnos, egészen bizonyos vagyok abban, hogy nem tudom kielégítően összefoglalni mindazt, ami 1988-ban történt. Ami 1988-ban meghatározta a munkás hétköznapjait. Talán mentségem is van erre, ugyanis én sohasem tudtam szocialista embertípusban, magyar bányászban, magyar építőmunkásban, meg hasonló fogalmakban gondolkozni. Volt munkatársunkban, vagy a munkásszállón, szobatársamban sohasem a magyar munkást láttam. A kocsmaasztalnál, műszak után poharazgatva sem azt kutattam: mi a közös bennünk, inkább azt: miben különbözünk egymástól. Persze voltak a mögöttünk hagyott évben közös gondok, biztosan közös örömök is, és talán ezeket kellene számba venni, ha 1988-at valamiféleképpen jellemezni akarjuk. De hirtelen csak az unalomig ismételgetett szavak jutnak az eszembe. A szerkezetváltásból adódó feszültségek, az adórendszer bevezetése után kialakult bizonytalanság, és a többi hasonló. Azaz mégsem. Eszembe jut egy nemrég olvasott statisztika is, amely szerint a munkaképes korú felnőtt férfilakosság 86 százaléka kénytelen a napi 8 órán túl is munkát vállalni, hogy ellensúlyozni tudja az életszínvonal süllyedését. Olcsó mutatvány lenne most már a régi szociáldemokrata követelést felemlegetni, amely a háromszor nyolc jelszavában fogalmazódott meg, hiszen ez Magyarországon - s nem csak ott -, mindeddig szép ábránd volt, és sokáig az is marad. Ez az előbb említett 86 százalék sok mindent elárul mai viszonyainkról. Legelsősorban azt - és ebben az esetben azt hiszem nyugodtan általánosíthatok -, hogy a magyar munkás nem kapja meg végzett munkájának becsületes ellenértékét. Különben mért is kényszerülne napi munkája végeztével más elfoglaltság után nézni? Ugyanezt a statisztikát olvasom tovább, amikor újabb hihetetlen adattal találkozom. A családapák napi átlagban csupán 13 percet tudnak gyermekeikkel foglalkozni. így karácsony után - amely a legbensőségesebb családi ünnepünk - különösen elszomorító ez a tény, ugyanakkor magyarázatot ad arra is, miért mérgezik mindennapi kapcsolatainkat hirtelen indulatok, és arra, hogy miképpen hatolhatott le ez a mindent elborító válság a társadalom alapkövéig: a családig. Amit eddig elmondtam máris ünneprontás. De nem tudom: bocsánatot kérjek-e érte? A tisztesség persze úgy kívánná. De tudom, hogy 1988 karácsonyfája alatt kevesebb ajándék várta a magyar munkásságot, mint amennyit év közben tanúsított eredményeivel, szorgalmával megérdemelne. Ezért vajon ki kér bocsánatot? Balajti Anna: - Mit hozott 1988 a magyar lakosságnak? Az úgynevezett szocialista rendszer teljes erkölcsi és gazdasági összeomlását. Ez a jelen és jövő nemzedékeket megnyomorító totális csőd 20-22 évvel ezelőtt még elkerülhető lett volna. Hozott mára a lakosság csaknem felére kiterjedő többmilliós szegénységet. Az eddig is létező, most már bevallott, tömeges munkanélküliséget. A párt szóvivőjének azon kijelentését, mely szerint a pártnak és a kormánynak másfél évre lenne szüksége, hogy kiderítse: hogyan keletkezett és mennyi is tulajdonképpen az ország adóssága? Egy vallomást arról, hogy a nekünk tartozó KGST-partnerek nem fogják visszafizetni tartozásaikat. S egy másikat, hogy a költségvetés körülbelül az éves nemzeti jövedelem felével, 480 milliárd forinttal adós a Magyar Nemzeti Banknak. Hozott még ez évben 70-nel több, csaknem 300 veszteséges vállalatot, egy épülőfélben levő vízierőművet, mely - ha megvalósul - a Dunamedence természeti-gazdasági adottságait évszázadokra helyrehozhatatlanul károsítja. Most még csak Dunakilitin repedeznek a házak. Mit hozott még 1988? Egy család- és gyermekellenes adórendszert, fázó nyugdíjasokat; és az iskolában éhségtől elájuló gyerekeket. Ám a minisztériumi és belügyi dolgozóknak fizetés- és nyugdíjemelést. A rendőröknek új Yamaha motorokat, s az utcákon csatlakozókat a vízágyúkhoz. Ám ahogy minden összeomlással vele jár: valami kis reményt is hozott ez az év az újjáépítésre. Egy szabadabb sajtót és rádiót, bontakozó érdekvédelmet és emberek közötti szolidaritást, a jogállamiság és parlamentarizmus csíráit. Ettől ugyan még ezen a télen nem lesz mit ennie a kisnyugdíjasoknak, nem lehet felöltöztetni a gyerekeket, nem lesz munkája az ózdi kohásznak, és a tsz-ek sem kapják meg a meg sem ígért import jogot. Mivel azonban az ember javíthatatlanul optimista lény - bár ez az optimizmus a világon legkevésbé ránk, magyarokra jellemző - ez évben is világelsőségünket őrizve, csaknem 5000 honfitársunk mondott búcsút önként, nemcsak 1988-nak, de az életnek is - azért mégis hinni szeretném, hogy kedvenc költőm: Petri György 1981-ben szamizdatban publikált verse utoljára ebben az évben volt aktuális Magyarországon. "Lerchstück. Sokasodnak a másként gondolkodók és másként beszélők. Lényegesen kisebb mértékben a másként gondolkodók és másként is beszélők. Másként mondva: a beszédolló veszedelmesen tágra nyílik. Persze mindezidáig manikűrollóról beszélhetünk csupán. Ugyanis a nemigen tudni miként gondolkodók - merthogy a beszédtől elszoktatottak - tömege nagyjából változatlan. Mindezidáig." (folyt.)
1989. január 2., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Magyarország 1988 - 1. folyt.
|
Vadász János: - A kérdés: mit hozott 1988 a magyar társadalomnak - elválaszthatatlan egy másik kérdéstől: mit hozott a diktatúrának, a hatalmi csoportnak, amely a társadalmat 40 esztendeig alávetettségben tartotta. A diktatúrában élő társadalom ugyanis állandóan figyeli ezt a hatalmi csoportot. Milyen helyzetben van? Hogy érzi magát? Mennyi az önbizalma? És a megfigyelés eredményét figyelembe veszi, valahányszor a maga pillanatnyi helyzetéről és kilátásairól számot vet. Ha a társadalom úgy látja, hogy erős a diktatúra helyzete, kitűnő a közérzete, töretlen az önbizalma - mindezt negatívumnak tekinti, amikor saját állapotát mérlegeli. De ez a szabály fordítva is érvényes, és a mögöttünk álló esztendő volt az az időszak, amikor a diktatúra meggyengülése, közérzetének romlása, önbizalmának szétfoszlása szinte hónapról hónapra lemérhető és gyorsuló ütemben ment végbe. Egy embercsoport, amely a társadalomra ráerőszakolt diktatúráját - úgymond - vezető szerepét évtizedekig azzal indokolta, hogy tudományos értékű és igényű programot valósít meg, amelyet ellenezni annyit jelent, mint a nehézkedés törvényével vitába szállni - vezető szerepe érvényesítésével olyan méretű és mélységű válságot idézett elő, amit már nem lehet szépíteni, magyarázni, még kevésbé igazolni - ami végleg bebizonyította, hogy ez a csoport teljesen alkalmatlan bármilyen vezető szerepre. Persze a józanul gondolkodó társadalom számára ez korábban is egyértelmű volt, hiszen a bizonyítékokat négy évtizeden át volt módjában tapasztalni. Sőt: talán kapizsgálták a hatalmi csoport egyes tagjai is - részben, időnként, és főleg a nyilvánosság kizárásával - de 1988 volt a tanúja annak a tüneménynek, hogy a hatalmi csoport egésze vesztette el az önbizalmát. Ekkor romlott meg drasztikusan a közérzete. És ezért indokolt idén első ízben múlt időben mondani, hogy ez a csoport a társadalmat negyven évig alávetettségben tartotta. 1988 volt az az év, amikor négy évtized felgyülemlett kudarcai, tévedései, bűnei végleg aláásták a hatalmi csoport önbizalmát. Amikor - micsoda torz iróniái - a mennyiség végre kezdett átcsapni minőségbe. Ez a csoport, amely négy évtizedig verte a mellét azzal, hogy "mi mindent jól csinálunk", most verdesi a mellét azzal, hogy mi mindent rosszul csináltunk, és szánalmas módon ezzel próbál magának hitelt szerezni. A társadalom idén tapasztalt szuverén fellépése, öntevékenysége - a logikus válasz. Szerintem ez a legfontosabb fejleménye 1988-nak. Kemény István: - Hozott rosszat is, jót is. Hozta a két új adót, hozta a kétszámjegyű inflációt, amiről azt mondják, hogy 17 százalék, de gondolom, hogy 201 Hozta, hogy az öregek kétharmada létminimum alatt él. A többgyermekes családok nagyobb része is. Hozta, hogy meggyorsították a nagymarosi erőmű építését - még a kormány is hozzájárult. Hozta az erdélyi helyzet rosszabbodását. De hozott mást is: március 15-ikén volt az első nagy tüntetés, a nemzeti függetlenség és a többpártrendszer jegyében. Követték más tüntetések. Az erdélyi, a nagymarosi, a szolgálatmegtagadóké. A júniusi Nagy Imre-tüntetés, amelyet a rendőrség brutalitása zavart meg, de végeredményben mégis győzelemmel zárult. Felébredt az ország. Megmozdult. Működik a Demokrata Fórum, a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Mozgalom. Nagy dolog ez a mozgás. Három évtized tespedése után magához tért az ország. Anyagiakban minden egyes nap rosszabb az előzőnél. De lelkiekben megkezdődött valami - és meg vagyok győződve róla, hogy folytatódni fog. Krassó György: - Egy csaknem tíz évvel ezelőtti magyar vicc szerint: két kutya találkozik a lengyel-keletnémet határon. - Te miért akarsz disszidálni - kérdezi a német kutya lengyel társát. - Szeretnék húst enni. Hát te? - Én meg szeretnék ugatni - válaszolja a keletnémet kutya. A magyar helyzet annak idején inkább a keletnémetéhez hasonlított. Azóta azonban viszonyaink gyors ütemben közeledtek a lengyel állapotokhoz, és 1988 betetőzte a folyamatot. Ugatni lehet - de hús nincs. Pontosabban van, de a dolgozó béréből nem sokra futja. A szép álmoknak vége. A hatalom több évtizedes öntömjénezés után kénytelen volt beismerni a gazdasági csődöt, de ennek terheit a dolgozókra hárítja. Az ország külföldi adóssága 20 milliárd dollár, és újabb hiteleket egyre nehezebben kap. Az év folyamán többször emelték a fogyasztási cikkek árát, példátlan, több száz százalékos arányban. Munkások tízezrei kerültek az utcára, növelve a korábban letagadott munkanélküliséget, a fizetéseket minden bruttósítási ígéret ellenére csökkentette az új személyi jövedelemadó. Az árakat pedig tovább emelte az általános forgalmi adó bevezetése. A gazdasági reformintézkedések következetlenek és hatástalanok maradtak. A deficites vállalatokat képviselő nagyipari lobbik idén is érvényesíteni tudták érdekeiket, és a magyar termékek világpiaci versenyképessége nem javult. Az újabb költségvetés-csökkentések után a lakásellátás, az egészségügy, a közoktatás helyzete még kilátástalanabb. Kapott mindezekért valamit cserébe a magyar munkás? Nem sokat. Akinek van pénze, az kisvállalatot alapíthat, részvényeket vehet, utazhat. A munkás legfeljebb tanulhat valamit, ha eddig nem tudta volna. Azt, hogy szocializmus ide vagy oda, Magyarországon is a pénz beszél, kutya ugat. Visszajutottunk tehát az ugatáshoz. A joghoz, és a tényleges lehetőséghez. A tételes jog maradt. Közösség megsértése, izgatás, vagy akár összeesküvés címén elvileg ma is be lehet csukni bárkit. A tényleges helyzet azonban látványosan megváltozott, és ha a nyugati sajtó évtizedekig az állítólagos magyar gazdasági csodáról cikkezett, most inkább a politikai csodát emlegeti. Több évtizedes bezártság után a szellem kiszabadult a palackból. Noha Grósz miniszterelnökként engedte is a szellem kiszabadulását, a hatalom megszerzése után visszagyömöszölni már nem tudta a palackba. Grósz magas posztokat és rendcsinálást ígért az őt segítőknek, és kádereit valóban magas funkcióba emelte - de rendet már nem tudott teremteni. Változásokat követel a társadalom minden rétege. Közel 200 független szervezet működik az országban. Engedély nélkül újjá alakultak régi pártok. Igazi szakszervezetek jöttek létre, sztrájkok robbantak ki, szabadabb lett a sajtó, rádió, televízió. A párt - céljai érvényesítéséhez - többször is a parlament mögé bújt. De csak azt érte el, hogy új, demokratikus választásokat követeljen az ország. Egyre több szó esik 1956-ról és a forradalom programjáról. A szabadságról és a függetlenségről. A politikai vezetés maga is megosztott. Nem tudja engedményeket tegyen-e, vagy erőszakot alkalmazzon? Hatalmas, jól felszerelt rohamrendőrséget épített ki, de bevetni nem meri. Valóban az a csoda, hogy megszólalunk, szervezetekbe tömörülünk, véleményt nyilvánítunk, és magunk akarunk dönteni sorsunkról? Nem inkább az a csoda, hogy mindezt a legtermészetesebb, legalapvetőbb jogot évtizedekig el lehetett venni tőlünk? (folyt.)
1989. január 2., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Magyarország 1988 - 2. folyt.
|
Rajki László: - 1988 egyértelműen bebizonyította, hogy milyen súlyos a magyar mezőgazdaság válsága. A kiskőrösi szőlősgazdák június 7-i tüntetése ebben a vonatkozásban is mérföldkő, mert ország-világ tudtára adta, hogy a budapesti kormány hibás agrárpolitikájának teljesen kiszolgáltatottak a kistermelők. Viszont a borügy csak a jéghegy csúcsa. Hasonló problémákkal küszködtek egész évben a 'kis- és nagyüzemek, a növénytermesztők, az állattenyésztők, a kertészek, a mezőgazdaság szinte minden ágazata veszteségessé vált. 1988-ban a magyar mintájú kolhozoknak már kereken a fele került a tönk szélére, vegetált - egyetlen fillér nyereség nélkül. Amit az agrárolló nem vágott le, azt elvitte a bérbruttósítás, a magasabb adó, és társadalombiztosítási járulék, illetve az utolsó nagy érvágás: a hitelkamatok november 1-jei drasztikus és visszamenőleges hatályú felemelése. De a ház körül is gyorsan fogy a termelési kedv. Például ismét tetemesen csökkent a sertés-, a szarvasmarha- és a baromfiértékesítés. Egy-két éven belül húsimportra szorulhat az ország, vagy megint eltűnik a2: üzletekből a hentesáru. Egy tsz-elnök mesélte a közelmúltban, hogy 1978 és 87 között tízszeresére nőtt a gazdaság termelési értéke - miközben egyhatodára csökkent a nyeresége. 1988-ban pedig először ráfizetéses a 12 ezer hektáros nagyüzem. Egykori gödöllői évfolyamtársam szerint ennek oka elsősorban a kormány mezőgazdaság-ellenes agrárpolitikája, a KGST piactalansága, a külkereskedelem monopolhelyzete, és az érdekvédelem teljes hiánya. Mivel terményeik nagy részéért váltót kapnak, már munkabért is alig tudnak fizetni. Ráadásul a szovjet exportra alapuló háztáji almások bevétele is elapadt - úgyhogy a tagság és a vezetőség körében egyaránt kormány- és KGST-ellenes hangulat uralkodik. Szép Zoltán írását Bazilides Barna olvassa fel: - 1988-ban mind a félelem, mind a közöny bénultsága oldódott. Az elveszített öntudat újra megtalálása esztendejének is mondhatnánk a búcsúzó évet. Számos fétisünk került a történelem lomtárába, és számos lehetőségről derült ki, hogy a magyarok célkitűzései között is helye van; helyének kell lennie. A társadalmi önszerveződés lendülete nem hagyott alább. A különféle csoportosulások - ha tetszik az "egypártnak", ha nem -, sorra jelentik létrejöttüket, hozzáfognak saját területük felségjog alá vételéhez, és legtöbbjük életképesnek is bizonyul. A legerőteljesebb változások a hatalomhoz való viszonyulásban következtek be. Úgyszólván minden kiderült a pártról, amit évtizedek óta az emberek rebesgettek. Sajnos még több is. A rendszer levitézlett, és lassú kiszorulása a hatalomból feltartóztathatatlanul halad. Szocializmus egy bizonyos időszakban történelmi válasz akart lenni arra a dilemmára, hogy miképpen lehetséges igazságosabban és hatékonyabban boldoguláshoz segíteni a kizsákmányolt milliókéit. A munkásság mint osztály, mint a párt osztálybázisa - önállósulni kíván. Jogai közé visszavette a sztrájkot, a szakmai önszerveződést, a beleszólást. Nem látványosan, nem a formális elemek számát gyarapítva - de hozzáfogott valódi társadalmi helyének megkereséséhez. Miért is a párt a továbbiakban egyre esélytelenebbül léphet fel úgy, mintha a munkásosztály nevében és érdekében cselekedne. Lassan kirajzolódik annak a magyar modellnek az előképe, amelyik beilleszthető lesz az európai civil társadalmak szerkezetébe. Innen szemlélve joggal nevezhető 1988 a fordulat évének. A párt és a gazdaság visszaesett ugyan. Fordulat ez is. De a nép halad. Elszánt igyekezettel. Pécsi Vilmos: - Az 1988-as hazai események hátterében természetesen ott van az a nemzetközi politikai megfigyelés, amelyet egyik magyar író - egyébként elnagyoltan, de azért a lényegre tapintva - úgy jellemzett egy sakk- kifejezéssel: világos győzött, sötét feladta. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Ugyanis világos még nem győzött - ahogy elnézem, nem is nagyon akar győzni - sötét pedig egyáltalán nem adta fel. Viszont tény az, hogy a bástyái vannak veszélyben, és talán elfogadna parasztveszteséget. Ennyit képletesen a nemzetközi helyzetről, benne hazánkkal. De senki sem tudja biztosan, hogy jövőre ki fog lépni sötéttel, és azt sem, hogy hogyan? 1988-ban folytatódott pártunk rothadási folyamata. A népnek ez a párt sosem kellett. Ennek a pártnak régóta csak tagjai voltak, de hívei, követői nem. Kivéve azokat, akik hasznot húztak belőle. A párt idén is fenntartotta vezető szerepét, hatalmi monopóliumát, amelyet Moszkvától kapott, és nem a magyar néptől. A magyar gazdasági berendezkedés már nem a merev sztálinista modell. Politikailag azonban még mindig az, és ezen nem változtatott, hogy a legmakacsabb neosztálinisták - Kádárral az élükön - eltűntek a történelem süllyesztőjében. Ezeket az embereket mérhetetlen felelősség terheli. Rákosi és elvbarátai pár éven keresztül ültek a nép nyakán - ezek harminc évig, és úgy tönkretették az országot, hogy évtizedekbe telik majd talpra állás. A párt 1988-ban utóvédharcokat folytatott. Engedményekre kényszerült. A legfelső vezetők mentek - de az államigazgatás, a pártbürokrácia tisztikara, a sajtó személyi állománya ugyanaz maradt. A pártvezetés időt szeretne nyerni -, hátha csoda történik. Nem történik csoda. Gazdaságilag Magyarország csődbe jutott. Benne vagyunk a KGST-ben, és mindenki tudja, hogy ez katasztrofális számunkra gazdaságilag. A kormány tehetetlen volt az erdélyi magyarok tragédiájával kapcsolatban, és a vízlépcső ügye nemzeti botrány. Az életszínvonal esett. Az infláció növekedett. Helyénvaló az ironikus vicc: közepes volt a helyzet 1988-ban. Rosszabb mint 1987-ben, de jobb mint 1989-ben lesz. Kit kell okolni? A pártot. Már Rákosi megmondta: mindenért, ami ebben az országban történik - azért mi, kommunisták vagyunk a felelősek! Pontosan így van. A párt most azzal próbálkozik, hogy a hatalmat látszatra megossza. Nem a tényleges hatalmat, a döntés jogát, hanem a hatalom - úgymond -, végrehajtását. Megszületett a szocialista pluralizmus, a "szocplur." Az alternatív csoportosulásoknak beszélni lehet - aztán majd a párt dönt. De a népnek nem "szocplur". kell, hanem parlamentáris demokrácia, általános titkos választások, többpártrendszer, a demokratikus parlamentben demokratikus pártokkal - a demokratikuson van a hangsúly! A párt - mint mondtuk - 1988-ban is időt húzott, és ezt szeretné tenni 1989-ben is. Majd 1990-re elkészülnek a tervek a többpártrendszerről, aztán majd vitatják, csiszolgatják, latolgatják. Közben kiderül, hogy miként alakul a helyzet a Kremlben. És közben egyre több a szöveg az új közmegegyezésről. Ezt szeretné a párt. De már megvan: a párt ossza meg a hatalmat a néppel Azokkal, akik a nép különféle osztályait, rétegeit valóban képviselik. Amíg nem késő. Ez hozhat stabilitást, amelyre olyan nagy szükség van. A párt elmúlt negyven esztendős tevékenységéről ne essék szó - a történelem majd ítélni fog. A párt most tehet egy igazán nagy történelmi szolgálatot a népnek: megválik a hatalom monopóliumától és megosztja azt más demokratikus erőkkel. Ez a legfontosabb teendő, történelmi feladat. És ez az utolsó lehetőség. +++
1989. január 2., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 nézői telefonok
Kismáté Józsefné Tapolca: - az lenne a kérésünk, hogy a lányomék - harmadikos középiskolások - szalagavatóra készülnek és kellenne nekik egy férfi, rövid, ősz paróka. Sajnos a környéken sehol nem tudtuk beszerezni. Péntekre kellenne nekik, arra gondoltunk, hogy hátha van egy kiselejtezett ilyen paróka a TV kelléktárában. Nagyon megköszönnénk.
Urbán István 65-65-63 - hűséges nézője vagyok a TV2-nek, de sajnos játszani még nem tudtam. Miért nem úgy van a telefonszám megadva, mint a Kapcsoltamban, hogy az is rejtvény legyen, ne csak a szerencse játszón szerepet, hogy ki tud játszani.
272-132 - azt szeretném megkérdezni, hogy lehet, hogy hetek óta nem lehet vonalat kapni a játékokhoz.
Ha már vizadót és csőadót is bevezettek, miért nem vezették be a kutyaadót, mert borzalmas mennyi a kutya. 855-043
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"A Kisgazda Pártnak a hatalom részéről történő elismerését jelentette, hogy február 9-re meghívót kaptunk az Igazságügy Minisztériumtól egy olyan értekezletre, amely az új alkotmány előkészítésének munkálatait volt hivatva koordinálni. A megbeszélésen Pozsgay Imre államminiszter és Kulcsár Kálmán igazságügy miniszter is részt vett. Utóbbi előterjesztette a minisztérium által kidolgozott alkotmány tervezetet."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|