|
|
|
|
|
|
|
|
A KB pénteki ülése - 1956 (SZER, Világhíradó)
A KB dönteni akar abban - és a döntésnek esetleg személyi
következményei lesznek -, hogy elfogadja, vagy elutasítja az MSZMP
által megbízott párt testület, a történelmi albizottság
megítélését: 1956 népfelkelés volt.
Sokan elmondták már, hogy nem a KB határozat fogja eldönteni azt,
amit a magyar nép 32 éve tud, csak nem mondhatott ki hangosan.
Mégis súlyosán nyom a latban, hogy a KB miként reagál arra a
higgadt, realista és felelősségteljes állásfoglalásra, amelyet 16
független szervezet tegnap közzétett nyilatkozata kifejez.
A független szervezetek együttműködése, idézem szó szerint: "akár
koalícióban az MSZMP-vel, akár a konstruktív ellenzék alkotmányos
pozíciójában, csak a törvénytelenségek önkényuralmát megtestesítő
sztálini pártállammal szemben, 1956-ban kirobban népfelkelés
igazságos történeti megítélésével, revideált felfogásával
képzelhető el."
Ebben a fogalmazásban és abban, hogy ennek elvetése beláthatatlan
következményekkel járhat, 16 jelentős független csoport egyetért és
ez nem csekélység. Ezzel a KB-nek számolnia kell.
|
|
|
|
|
|
|
A demokrácia selejtjei (1. rész)
|
1989. február 7. kedd (MTI-Panoráma) - A Szovjetunióban kibontakozó demokrácia eredményeiről, kegyes és gonosz tréfáiról, sőt selejtjéről írt nemrég cikkeket Jevgenyij Jevtusenko, aki hosszú évek óta egész munkásságával hozzájárul a ma az átalakítás névet viselő politikai folyamat kibontakoztatásához.
A világhírű szovjet költő most kilenc irodalmár társa nevében a Pravdát bírálta, amiért minden kommentár nélkül közölt egy, az Ogonyok hetilapot élesen támadó nyílt levelet, hét író és művész tollából. A levél írói többnyire olyanok, akiket olykor a Pamjaty nevű szélsőséges mozgalommal való rokonszenv, pánorosz nacionalizmus, társadalmi konzervativizmus jellemez. Az Ogonyok hasábjain Jevtusenko és társai kifogásolják, hogy a párt központi lapja ő válaszukat nem hozta nyilvánosságra, csak egy mondatot idézett belőle később megjelent szerkesztőségi cikkében. A következetes, nyílt színvallás hiányát rótta fel a Pravdának az a tíz író és költő, akik az Ogonyokot védelmükbe vették. A Novoje Vremja című hetilapban Jevtusenko a most zajló választási készülődés torzulásait tűzte tollhegyre, de megállapította: az átalakítás néhány évének egyik legnagyobb eredménye, hogy az eredménytelenségekről is nyíltan szót lehet ejteni. Győzelem, ha a nyilvánosság a gondolkodás térhódítását hozza, kudarc azonban, ha csak ,,úgynevezett,, nyilvánosság működik, elfojtva a gondolkodást. Győzelem minden olyan felhívás, amely a nemzeti hagyományok és kulturális emlékek helyreállítását sürgeti, de az átalakítás kegyetlen tréfája, ha a felhívások nagyhatalmi, soviniszta hisztériát szítanak, antiszemitizmust vagy oroszellenességbe átcsapó nacionalista korlátoltságot hirdetnek. Jevtusenko itt említi meg, hogy örmény még véletlenül sem került az írószövetségi képviselőjelöltek közé. A költő felidézi azt a parázs hangulatot, amely Vitalij Koroticsnak, az Ogonyok főszerkesztőjének körzeti jelölőgyülésén uralkodott. A népszerű újságíró ellenfelei már órákkal korábban megtöltötték a termet, hogy kiszorítsák Korotics híveit. Jevtusenko az utcán gyűjtötte össze a rá adott, személyazonossági igazolványok számaival hitelesített szavazatokat, s több mint 300 voksot tett le az elnök asztalára, aki zavarba jött, mert a jelölések lebonyolítási rendjének tanulmányozása közben ilyesmiről nem olvasott. (folyt.)
1989. február 7., kedd 15:59
|
Vissza »
|
|
A demokrácia selejtjei (2. rész)
|
Csikorog a választási gépezet, írja Jevtusenko, s példaként említi azt is, hogy néhány neves tudós és művész nem saját szövetsége színeiben vagy választói körzetekben indult, mert csak így válhatott jelöltté. Hangoztatja, hogy a választásokról csak a végeredmények (március 26.) után lehet kiállítani a bizonyítványt. A Moszkovszkije Novosztyi hasábjain sokkal indulatosabban számol be a költő egy rendezvényről, amely a konzervativizmus jegyében zajlott le, s ahol a résztvevők antiszemita jelszavakat hangoztattak. Az ,,Oroszország hangjai és színei,, című rendezvény keretében a Moszkva, a Molodaja Gvargyija és a Roman-Gazeta (Regényújság) szerkesztői találkoztak az olvasókkal. (Az első két lap a pánorosz, konzervatív, népies vonal támogatója.) A Pamjaty (Emlékezet) nevű mozgalom tagjai a találkozón vörös lobogót lengettek, rajta sarló és kalapács helyett Sárkányölő Szent György. Annak idején az orosz hősök kezében a haza védelmének, a hirhedt feketeszázak kezében pedig a pogromoknak volt a jelképe az őt ábrázoló zászló. ,,Igent a nemzeti hazafiságra, nemet a hazátlan kozmopolitizmusra,, - ezt a jelszót hirdették a pamjatyosok (közöttük valamennyi korosztály képviselői), s a legyőzendők között említették az átalakítás élvonalába tartozó Ogonyokot, a Znamját és a Moszkovszkije Novosztyit. A Molodaja Gvargyija főszerkesztő-helyettese pedig (milyen fintora a sorsnak, hogy őt is Gorbacsovnak hívják) pontosan felsorolta, hogy hány zsidó nemzetiségű akadémikus, író, diplomás van a Szovjetunióban. A rendezvény idején Korotics éppen Amerikában vendégeskedett, s részvevők ordítva követelték, hogy akadályozzák meg hazatérését. Jevtusenko végezetül keserűen jegyzi meg, hogy miközben amerikai filmesek és szovjet kollégáik a ,,másikról,, kialakított ellenségkép szertefoszlatását szorgalmazzák, addig egyesek, a jelek szerint, még saját honfitársaik esetében sem készek erre. Nem feledhetjük, írja a költő, hogy az igazi nemzeti adottságokhoz az emberi jóság és a vendégszeretet is hozzátartozik. Az igazi hazafiság Puskiné és Tolsztojé. A nép ezt az utat követi, de erről megfeledkeznek azok, akik az orosz hazafiság nevében hamis vészharangot kongatnak. +++ Szántó András (Moszkva), MTI-Panoráma
1989. február 7., kedd 16:02
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|