 |
|
|
|
|
|
|
|
A KB pénteki ülése - 1956 (SZER, Világhíradó)
A KB dönteni akar abban - és a döntésnek esetleg személyi
következményei lesznek -, hogy elfogadja, vagy elutasítja az MSZMP
által megbízott párt testület, a történelmi albizottság
megítélését: 1956 népfelkelés volt.
Sokan elmondták már, hogy nem a KB határozat fogja eldönteni azt,
amit a magyar nép 32 éve tud, csak nem mondhatott ki hangosan.
Mégis súlyosán nyom a latban, hogy a KB miként reagál arra a
higgadt, realista és felelősségteljes állásfoglalásra, amelyet 16
független szervezet tegnap közzétett nyilatkozata kifejez.
A független szervezetek együttműködése, idézem szó szerint: "akár
koalícióban az MSZMP-vel, akár a konstruktív ellenzék alkotmányos
pozíciójában, csak a törvénytelenségek önkényuralmát megtestesítő
sztálini pártállammal szemben, 1956-ban kirobban népfelkelés
igazságos történeti megítélésével, revideált felfogásával
képzelhető el."
Ebben a fogalmazásban és abban, hogy ennek elvetése beláthatatlan
következményekkel járhat, 16 jelentős független csoport egyetért és
ez nem csekélység. Ezzel a KB-nek számolnia kell.
|
|
|
|
|
|
 |
Horvátországi pártplénum
|
Márkus Gyula, az MTI tudósítója jelenti:
Belgrád, 1989. január 25. szerda (MTI-TUD) - A Horvát Kommunista Szövetség Központi Bizottságának értékelése szerint Jugoszlávia csak a gazdaság, a politikai intézményrendszer és a párt gyökeres reformjának következetes végrehajtásával juthat ki a jelenlegi súlyos válságból. A KB zágrábi ülésén határozottan síkraszállt a JKSZ egységének, a demokratikus centralizmusnak a megszilárdítása és a titói elveken nyugvó föderatív, szocialista önigazgatású óllamrend mellett.
Sztanko Sztojcsevics, a KB-elnökség elnöke referátumának
jelentős részét az ország egyes vidékein tavaly nyár óta lezajlott
tiltakozó tömeggyűlések értékelésének szentelte. Kifejtette, hogy a
tömegmegmozdulások a jugoszláv politikai élet részévé váltak, okaik
céljaik és követeléseik alapján azonban különbséget kell tenni
közöttük. A népgyűléseket egyes helyeken a vezetők, másutt éppen a
vezetőkkel szemben különféle bizottságok szervezték. Akadtak
közöttük olyanok, amelyek a politikai bürokrácia ellen, a rendszer
demokratizálása és a problémák hatékony megoldása mellett léptek
fel, de voltak olyanok is, amelyek éppen a nemzeti bürokrácia
erősítését szolgálták, a monolitikus politikai egységet
szorgalmazták. Nem ellenezzük a tömegmegmozdulásokat - mondotta -,
ha a demokratizálási folyamatot serkentik, ha az intézmények
munkájának megjavítását követelik, ha vezetőiket nagyobb tudásúakra
akarják kicserélni. De szembehelyezkedünk velük, ha azt az illúziót
keltik, hogy a kudarcok okai valamely másik köztársaságban, vagy
közegben keresendők, s azok a szocialista önigazgatási rendszer
életképtelenségéről tanúskodnak. Ellenezzük, hogy manipulálják a
népet, hogy az ország egyik népét a másik ellen hangolják, hogy azt
hitessék el: létezik egy varázspálca a bajok megoldására.
Az ülésen több felszólaló bírálta Szlobodan Milosevicset, a
Szerb Kommunista Szövetség elnökét. Ivo Grzsetics például
kijelentette: Jugoszlávia problémái a koszovói ellenforradalommal
kezdődtek. Horvátország lakói aggodalommal figyelik a koszovói
szerbek és crnagorácok helyzetét. Nyíltan meg kell azonban mondani:
a szerb vezetőség tette a legkevesebbet azért, hogy az ottani
problémák ténylegesen rendeződjenek. Sohasem kísérelte meg, hogy
megfelelően bánjon az albán nemzetiség tagjaival. Amióta Szlobodan
Milosevics nemzeti alapokon megkezdte a tiltakozó megmozdulások
szervezését, a súlyos koszovói helyzet még tovább romlott. Világos,
hogy módszerei nem jók, s ezért felelősség terheli.+++
1989. január 25., szerda 12:53
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|