|
|
|
|
Ülést tartott a Honvédelmi Vizsgáló Bizottság (1. rész)
|
1990. január 15., hétfő - Újabb, ezúttal csaknem másfél
évtizede keltezett feljegyzés részleteivel ismerkedhettek meg a
Honvédelmi Vizsgáló Bizottság tagjai hétfőn a Parlamentben. Borbándi
János nyugalmazott miniszterelnök helyettes, a kormány egykor
Honvédelmi Bizottságának volt vezetője a bizottság előtt feltárta:
1975-ben ajánlotta Fock Jenőnek Czinege Lajos honvédelmi miniszter
esetleges felmentését és más, számára is megfelelő beosztásba
helyezését. A hat évvel ezelőtt nyugállományba helyezett
miniszterelnök helyettes mindezt annak kapcsán mondta el, hogy a
Parlamentben folytatódott a Magyar Néphadseregben feltételezett
visszaélések vizsgálata, amelyet Bokor Imre: Kiskirályok mundérban
című könyve kapcsán az Országgyűlés rendelt el.
Borbándi János előrebocsátotta, hogy saját irattára nincs, csak az emlékezetére hagyatkozhat, s a kérdésekre legjobb belátása, lelkiismerete szerint fog válaszolni. Bevezetőjében elmondta, hogy nyolc vagy kilenc minisztériumot, illetve állami főhatóságot felügyelt. Szólt arról, hogy az utóbbi évek töprengései nyomán rájött: az egyik fő probléma az volt, hogy összemosódott a párt és az állami vezetés, sokszor a felelősség nem volt tetten érhető. A pártban és a kormányban párhuzamosan tevékenykedő bizottságok működtek, vezetőik részt vettek egymás munkájában. A Honvédelmi Bizottság féléves munkaterv alapján dolgozott, a döntésekre érett javaslatait a Minisztertanács általában elfogadta, Borbándi János nem emlékezett olyan esetre, hogy alapvető kérdésekben nem a bizottság álláspontja érvényesült volna. Feladatai között említette a védelmi kiadások meghatározását, a fegyveres erők és testületek gyakorlati segítését. A védelmi kiadásokat általában ötéves tervek rögzítették, ehhez ajánlásokat kaptak a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erői Főparancsnokságától. Sok vita volt - emlékezett a miniszterelnök helyettes, - s példaként említette az 1984-es évet, amikoris az ajánlást 100 százalékként alapul véve, az összeget sikerült felére leszorítani. Részletesen ismertette a döntési mechanizmus fázisait. Eszerint a döntésbe sok mindenkinek volt beleszólása, ám azt végső soron a bizottság szentesítette.
Az 1960-as évek katonapolitikai felfogására visszaemlékezve Borbándi János közölte: már akkor szó volt a katonai szolgálati idő csökkentéséről is. (folyt.köv.)
1990. január 15., hétfő 17:13
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Ülést tartott a Honvédelmi Vizsgáló Bizottság (2. rész)
|
A létszámcsökkentésben viszont alig sikerült előrelépni, mert a VSZ Egyesített Fegyveres Erői Főparancsnoksága aggodalmát fejezte ki a tervezett lépés miatt.
A bizottság tagjai - közöttük is elsősorban Raffay Ernő Csongrád megyei, Tallósy Frigyes budapesti, Reidl János Somogy megyei, Sebők János Veszprém megyei és Király Ferenc Jász-Nagykun-Szolnok megyei képviselő - a beszámoló után számos kérdést intéztek Borbándi Jánoshoz. Válaszában elmondta, hogy a hadsereg költségvetésének felhasználását a Honvédelmi Minisztérium vezérkara tervezte meg. Erről a párt és a kormány illetékes szervei tájékoztatást kaptak. Hogy kik voltak ezek az illetékesek az homályban maradt, Borbándi János azonban állította, hogy a belső mechanizmus részeként ezek a dolgok ismertté váltak. A hadsereg gazdálkodásának ellenőrzésére a Honvédelmi Bizottság önmagában képtelen lett volna, a napi összegzést a Pénzügyminisztérium és az Országos Tervhivatal katonai részlege végezte. Hazánk milyen mértékű katonai segítségben részesítette Vietnamot, Kambodzsát, Etiópiát és Jement, kik hozták a döntéseket? - hangzott a következő kérdés. Borbándi János összegekre nem emlékezett, szerinte nagyságrendileg nem jelentős tételekről volt szó. A katonai segélyezés olyan hadieszközökből áll, amelyek amúgy is selejtezésre vártak. Ösztönözte-e a segélyezést a Szovjetunió? - firtatták a bizottság tagjai. Borbándi Jánosnak konkrét ösztönzésről nem volt tudomása, azt azonban természetesnek ítélte, hogy egy katonai szervezeten belül ilyen kérdéseket megtárgyalnak az illetékesek. Elmondta viszont, hogy a hadieszközökön csak a licenc-tulajdonos hozzájárulásával lehetett túladni, s e fegyverkereskedelem nem kevés pénzt hozott az országnak.
A párt és a kormány honvédelemmel foglalkozó bizottsága között a hatáskört belső utasítás nem szabályozta, inkább szokások alapján és személyi kapcsolatok révén dőltek el bizonyos kérdések - válaszolta egy további kérdésre. Elismerte azt is, hogy az Országgyűlés alig-alig kapott tájékoztatást katonai jellegű kérdésekről, ám szerinte mindig voltak és vannak is olyan adatok, amelyek nem publikusak.
A kaszópusztai építkezés híre eljutott-e Honvédelmi Bizottsághoz? - érdeklődött az egyik képviselő. Borbándi János közölte: a bizottság e témáról nem tárgyalt. Válaszából kiderült, hogy az eredetileg a területen lévő régi vadászház átépítésére felvett 23 millió forintról a honvédelmi miniszternek nem kellett elszámolnia, mert a tárcák vezetőinek a különböző fejlesztésekhez és építkezésekhez csak 200 millió forint felett kellett a Minisztertanács hozzájárulását kérniük. (folyt.köv.)
1990. január 15., hétfő 17:21
|
Vissza »
|
|
Ülést tartott a Honvédelmi Vizsgáló Bizottság (3. rész)
|
Más kérdés, hogy a vadászházat lebontották és helyette teljesen újat építettek. Borbándi János a területen kétszer vadászott, mindkét alkalommal magányosan. Szólt arról, hogy kaszópusztai építkezés kapcsán több bejelentés érkezett hozzá, s Czinege Lajos tevékenységével összefüggésben hallomás alapján mintegy fél tucat más ügyéről is tudott. A minisztert több alkalommal figyelmeztették, ennek azonban nem volt sok foganatja. Ezek mérlegelése alapján javasolta a már idézett feljegyzésben - Czinege Lajos egészségi állapotára is hivatkozva - a miniszter felmentését.
Czinege Lajost azonban nemhogy felmentették volna, hanem miniszterelnök helyettessé is kinevezték - utaltak rá többen is, éreztetve az ügy pikantériáját. Czinege Lajos ugyanis Borbándi János utóda lett, s ezt - mint Borbándi János fogalmazott - egyikőjük sem értette. 1984 decemberében Czinege Lajos is nyugdíjazására számított.
A nap másik meghallgatott személyisége, Lázár György nyugalmazott miniszterelnök volt, aki 1975 májusától 1987 júniusáig töltötte be e tisztséget. Lázár György előrebocsátotta, hogy Bokor Imre könyvét nem olvasta, a fejleményeket a tömegkommunikációs eszközökből ismeri. Emlékeztetett arra, hogy megválasztásakor Czinege Lajos már hosszú ideje miniszter volt. A személyi kérdésekben a kollektív döntés híve volt, de az esetleges tévedésekért, hibákért természetszerűleg őt is felelősség terheli. Elismerte ugyanakkor: egyszer sem emelt olyan kifogást bárkivel szemben, amely a vétóval lett volna egyenértékű. Czinege Lajost elsősorban hivatalból ismerte, életmódját, életvitelét annyiban, amennyire valamely ,,esemény,, ráirányította a figyelmet. Ellentmondásos személyiség volt, a magyar érdekeket azonban a nemzetközi színtéren megfelelően képviselte, a VSZ ajánlásaival gyakran nem értett egyet. Amikor Czinege Lajos miniszterelnök-helyettes lett, elbeszélgetett vele. Felhívta a figyelmét arra, hogy korlátozottabbak lesznek a lehetőségei, ,,itt mások az elvárások,,. Lázár György kifejezte meggyőződését: ha annak idején feljegyzést kap Czinege Lajos viselt dolgairól, ügyeivel hivatalból foglalkozott volna, jelzés azonban sem a minisztériumból sem a honvédelmi bizottságtól nem érkezett.
A képviselők kérdéseire a továbbiakban elmondta azt is: a honvédelem pártirányítás alatt állt, katonapolitikai kérdésekben a kormány döntéseket nem hozott. (folyt.köv.)
1990. január 15., hétfő 17:27
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Ülést tartott a Honvédelmi Vizsgáló Bizottság (4. rész)
|
A hadsereg költségvetése a népgazdasági tervezés részeként került az Országgyűlés elé. A tárca költségvetésének tárgyalásakor a fő összegekről és nem a hadieszközök számáról folyt a vita. A nyugalmazott miniszterelnök hozzátette: nem a kormány kívánságára szerepeltek egy összegben a védelmi kiadások a költségvetésben. Szerinte bizonyos határok között a Honvédelmi Bizottság bármely tagja megtehette volna, hogy tételes elszámolást kérjen.
A képviselők Czinege Lajos viselt dolgait firtatva rákérdeztek: igaz-e, hogy 1986-ban vagy 1987-ben hivatalos útjáról hazatérőben Czinege Lajos ellátogatott volna Acapulcóba. Lázár György a tényt elismerte, amelyről ő maga is jóval később ,,folyósói pletyka,, révén értesült. Ennek az ügynek a nyomán rendelte el a volt miniszterelnök, hogy a miniszterek milyen anyagi eszközök felett rendelkezhetnek külföldi útjuk során. Lázár György elmondta azt is, hogy az újságból értesült Kárpáti Ferenc 1969-ben írt leveléről, illetve a mostani ülésen Borbándi János feljegyzéséről Czinege Lajost illetően. Czinege Lajos miniszterelnök-helyettesi kinevezését annak idején egyfajta átmenetnek szánták, hogy ne minden átmenet nélkül váljék meg a miniszteri tárcától. Ez azonban semmiképp sem végkielégítés volt. Hadseregtábornoki előléptetéséről az Elnöki Tanács határozott a Minisztertanács előterjesztése alapján, a politikai mérlegelés azonban nem a kormányban történt.
Lázár György a katonai vadászterületek közül járt Lovasberényben, Bujákon és kétszer vadászott Kaszópusztán, az egyik alkalommal Kárpáti Ferenc társaságában. A volt miniszterelnök személyét illető további kérdések között megfogalmazódott az is, hogy nem volt túlságosan harcias kezű vezető. ,,Senki nem lehet a maga bírája,, - mondta válaszában, kezdeményezéseiről azonban a dokumentumok tanúskodhatnak. Nagyon sokszor mondott nemet, az asztalt azonban soha nem verte, ez igaz, mondta végezetül. (folyt.köv.)
1990. január 15., hétfő 17:32
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Ülést tartott a Honvédelmi Vizsgáló Bizottság (5. rész)
|
A bizottság ezután Berki Mihály nyugalmazott vezérőrnagyot hallgatta meg, aki ezredével a kaszópusztai létesítmény kialakításán dolgozott, s aki egyben a Bokor-könyv lektora is volt. Berki Mihály elmondta, hogy az általa lektorált könyv állításait tételesen nem vizsgálta felül, mert saját tapasztalatai, ismeretei alapján meg volt győződve az abban leírtak igazáról. Most is azt állította, hogy a könyv nem sok tévedést tartalmaz. Szerinte egyedül a Török Mihály és Elkán Károly személyére vonatkozó információk bizonyultak tévesnek, illetve Czinege Lajos lakásépítésének költségeit becsülte jelentősen alá a szerző. A kézirat átolvasása után azért mindenesetre azt tanácsolta Bokornak, hogy könyvének kiadásával saját érdekében várja meg a nyugdíjazását. A szerző azonban úgy vélekedett, hogy a könyve addigra már elveszítené értelmét.
Berki Mihály beszélt a kaszópusztai munkákról is, amelyek elvégzésére az akkori minisztertől, Czinege Lajostól kapott parancsot. A feladat - állítása szerint - nemigen volt kedvére való, de hiába jelentette akkori feljebbvalójának, Mórocz tábornoknak, az csak annyit mondott, hogy végezze el a rábizottakat. Így ezredével fél évig dolgozott Kaszópusztán. Ez idő alatt egyebek között 130 kilométer hosszan bekerítették a vadászterületet, s a kerítés mentén utat készítettek a terepjáróknak, ahol pedig szükséges volt ott hidakat, átereszeket építettek. A munka értékét csak becsülni tudta, véleménye szerint a beruházás értéke tízmilliókban mérhető, de a kitermelt és felhasznált faanyagot is beleszámítva az összeg akár százmillióra is rúghat. A könyv erre vonatkozó részét, amely eredetileg csak néhány sor volt, egyébként ő bővítette ki.
A ma már nyugdíjas vezérőrnagy többször is hangot adott annak a meggyőződésének, hogy a hadseregben sok dolog ma sincs másként. Véleménye szerint a hadseregre ma is az a jellemző, hogy az emberhez keresnek feladatot, s nem fordítva. Ezzel arra utalt, hogy a hadsereg jelenlegi átszervezés során volt párttitkárokat, politikai tiszteket mentenek át más munkakörbe, miközben jól képzett katonai szakemberek kerülnek az utcára.
A képviselők kérdésére Beriki Mihály azt is elmondta, hogy őt és családját is különféle inzultusok, fenyegetések érték és érik, amiért Bokor Imre mellé állt. Bizonyítani nem tudja, de úgy véli, hogy a személye ellen indított kampány egyes szálai a Honvédelmi Minisztériumba vezetnek. ,,Jóakarói,, foltot keresnek a múltján, s volt, aki úgy vélte, hogy azt már meg is találta, de a nyílt megmérettetést eddig még egyetlen vádaskodó sem vállalta. (folyt.köv.)
1990. január 15., hétfő 18:55
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Ülést tartott a Honvédelmi Vizsgáló Bizottság (6. rész)
|
Végezetül Fábián József ezredes, a Magyar Néphadsereg fenntartási és elhelyezési főigazgatója - aki 1976 óta tölti be ezt a tisztet - válaszolt a bizottságnak a magas rangú katonai vezetők lakásügyeivel kapcsolatos kérdéseire. Azzal kapcsolatban, hogy a Czinege-villa 4 vagy 40 milliójába került-e az államnak, nem tudott konkrét számokkal szolgálni, mert - mint mondta - amikor jelenlegi beosztásába került, Czinege Lajos már ott lakott. Amiről tud, az az, hogy a nyolcvanas évek elején felújították a villa alagsorát, majd 1985-86-ban az alsó szintjét. Amikor Kárpáti Ferenc lett a honvédelmi miniszter, azt a feladatot kapták, hogy mérjék fel a munkák állását, a folyamatban lévőket fejezzék be, de a felső szint eredetileg tervbe vett felújításához már ne kezdjenek hozzá. Az akkori munka értéke körülbelül 5-6 millió forint volt. Beszámolt arról is, hogy tudomása szerint hol, kinél végeztek még különféle munkálatokat, illetve milyen katonai létesítményeket, üdülőket újítottak fel, bútoroztak át. Ezek összegéről sem tudott most pontos tájékoztatást adni, de ígéretet tett arra, hogy a kért adatokat öt évre visszamenően, illetve egyes esetekben 10 évre visszanyúlva egy héten belül a bizottság rendelkezésére bocsátja. (MTI)
1990. január 15., hétfő 18:58
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 néző telefonüzenete:
Maros Antalné 841-498 Talán nem is a műsorral kapcsolatos amiért..., az most legújabban SZUPER szerintem, és a kollegáim, barátaim szerint is. Egyetlen egy megjegytés: olyan szépek a berendezések, a virág, a minden, a bemondók, de a háttér, a falrész, az a szürke - nem illik valahogy az ülőgarnitúrához, valami egészen világos, csontszinű hátteret képzelek el, vagy bordót, hogy érvényesüljön a szép garnitúra. Ha lehet, tessenek elgondolkodni rajta.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|