|
|
|
|
Volt politikai elítéltek találkozója
|
München, 1989. június 16. (SZER, A mai nap) - Tegnap este a Jurta Színházban találkozót adtak egymásnak a volt politikai foglyok. Felolvassuk Nagy András tudósítását: - Bányai László Ausztráliából, Bocskai József az Egyesült Államokból, Krassó György Angliából, Kopácsi Sándor Kanadából, mások Svájcból, Németországból és ki tudja még honnan érkeztek. És persze még többen jöttek csak innét hazulról: Vácról, Szegedről, Márianosztráról, a gyűjtőből, a Fő utcából, a Markókból, a 12-15 évből, az életfogytiglaniból, a túlélt siralomházból. A szabadság gyalogmunkásai, a tűzvonal, a leszakadó falak, a hulló vakolat, a feltépett utcakövek, pincék, bunkerek, gépfegyverek és Molotov-koktélok emberei adtak találkozót egymásnak tegnap estére a Jurta Színházban. És talán forradalmároknál és szabadságharcosoknál furcsa módon, egyáltalán éppen őnáluk nem végigmondott beszéd helyett igencsak sokan elsírták magukat. De hát ezt tette maga a házigazda is, Fónay Jenő mérnök és író, halálraítélt szabadságharcos, a Politikai Foglyok Szövetségének elnöke. Persze hogy sírtak a túlélők, mert hihetetlen is, hogy így együtt lehetnek, egymáshoz szólhatnak, három évtized nyomasztó lerakódásai alól ismét felismerni próbálhatják egymást. Hihetetlen, de úgy néz ki: a vesztesek állnak győzelemre. A börtönőr, a hóhér, a sztálini szörnyeteg haldoklik, és még élnek, itt vannak a halálra és lassú pusztulásra ítéltek. Csakhát sokan nem élnek már közülük. És az is kiderült azért tegnap este, hogy a volt foglyok és menekültek tudják és látják: ma még nem a győztes demokrácia és magával megbékélt nemzet napját éljük. Ez még csak a gyászból született józanodás, a megegyezésre hajló fegyelmezett értelem diadalnapja. (folyt.)
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Volt politikai elítéltek találkozója - 1. folyt.
|
Bizony sokan tartanak tőle - és ezt meg is mondták -, hogy megint egyszer olyan magyar kompromisszum születik, melyet valaki mások - ott fenn - a szabadság közkatonái és kivitelező munkásai háta mögött és hátrányára hoznak össze. Reméljük: nem így lesz. Ez már rajtunk, kései és szárnyaszegett utódokon múlik elsősorban. Nagyon jó volt hallani: mennyire és milyen hálásan figyelték az ötvenhatos harcosok azt a szerény és félénk munkálkodást, amit a demokratikus ellenzék a forradalom méltóságának visszaállításáért folytatott. Milyen vastapsot kapott a temetői fejfákat állító Inconnu Művészcsoport, s mekkora hangorkán fogadta a kopott farmerben érkező Krassó Györgyöt, aki a legsivárabb időkben szinte egymagában vette fel a harcot a feledés és erőszakos feledtetés hatalmaival. A mai egyezkedő magyar demokrácia kovácsainak jól kell vigyázniuk: nehogy valami olyat csináljanak, amiért nem taps és üdvözlés, hanem az elesett és kivégzett bajtársak emléke felett őrködő szabadságharcos-veteránok megütközése és kiábrándulása a válasz. +++
1989. június 16., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 néző telefonüzenete:
Maros Antalné 841-498 Talán nem is a műsorral kapcsolatos amiért..., az most legújabban SZUPER szerintem, és a kollegáim, barátaim szerint is. Egyetlen egy megjegytés: olyan szépek a berendezések, a virág, a minden, a bemondók, de a háttér, a falrész, az a szürke - nem illik valahogy az ülőgarnitúrához, valami egészen világos, csontszinű hátteret képzelek el, vagy bordót, hogy érvényesüljön a szép garnitúra. Ha lehet, tessenek elgondolkodni rajta.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|