|
|
 |
|
 |
A stratégiai fegyverek csökkentése
|
----------------------------------
München, 1989. november 2. (Deutschlandfunk, Esti krónika) - A
múlt hét elején a Szovjetunió első alkalommal ismerte be
hivatalosan, hogy a krasznojarszki radarállomás sérti az
ABM-szerződést. Mint ismeretes, ez a megállapodás 1972-ben született
meg Moszkva és Washington között, s a hadászati rakétákat elhárító
rendszerek számát korlátozza.
A világbékét kívánók közvéleménye eddig csak az amerikai
hadászati védelmi kezdeményezést, röviden az SDI-t kifogásolta,
hiszen vajmi keveset tudott a szovjet radarállomásról. Vajon mit
jelent az az értelmezési változás a genfi leszerelési tárgyalások
szempontjából, hogy Moszkva maga is elismerte: a szibériai
létesítmény nem navigációs berendezés, mint ahogyan eddig állította?
Mit jelent ez az SDI szempontjából, és nem utolsósorban mennyiben
befolyásolja az európai stratégiai fegyverek számát, azok
ellenőrzését?
Michaels Grott tanulmánya következik:
Az ABM-szerződés létrejöttét az indokolta, hogy a lehető
legkisebb szinten tartsák az aláíró államok az első nukleáris csapás
kockázatát. Ezért Moszkva és Washington körül egy-egy rakétaelhárító
berendezés építését határozták el. Az Egyesült Államok akkor
lemondott egy ilyen gyűrű megépítéséről, hogy 1983-ban megkezdhesse
az SDI-hoz kapcsolódó kísérleteket.
A Szovjetuniónak a szerződés értelmében valahol az ország északi
peremén kellett volna felállítania radarállomását, de megszegve a
megállapodást, azt mégis Szibériában helyezte el, és a radarokat az
egész ország területére irányította. Míg az amerikai fél ennek
megszüntetését követelte, addig a szovjet vezetés az SDI miatt
akadékoskodott, és így lehetetlen volt az előrelépés a stratégiai
fegyverek számának csökkentéséről folytatott genfi megbeszéléseken.
(folyt.)
1989. november 2., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A stratégiai fegyverek csökkentése - 1. folyt.
|
Az érdemi változás már a szuperhatalmak külügyminisztereinek
wyomingi találkozóján kezdődött. Baker és Sevardnadze a régi
taktikához folyamodott. Hogy előre haladhassanak, egyszerűen
kizárták a létesítendő megegyezésből azt, amiben nem tudtak
megegyezni, így az SDI-t és az ugyancsak vég nélküli vitákra okot
adó tengeri és légi indíttatású robotrepülőgépeket.
Ezután következett Sevardnadzénak az a szenzációnak is beillő
bejelentése, hogy a krasznojarszki egyiptomi piramis nagyságú
berendezés nyíltan megsérti az ABM-szerződést. A szovjet
külügyminiszter hozzázfűzte, hogy erről sem ő, sem pedig Gorbacsov
nem tudott, mert annak építése idején mindketten még csak póttagok
voltak a politikai bizottságban. Sevardnadze megismételte
kormányának azt a régi követelését, hogy most az amerikaiak
grönlandi és brit területen lévő radarberendezését is felül kell
vizsgálni. Összeférnek-e azok az ABM-szerződéssel?
A genfi leszerelési tárgyalásokon továbbra is mindkét félnek
kívánsága, hogy a felére csökkenthessék a stratégiai fegyver
állományát. Eduard Rowney, Bush elnök személyes leszerelési
tanácsadója, aki 1982-ben még maga vezette Genfben az amerikai
küldöttséget, úgy véli, hogy a legfontosabb kérdésekben nem történt
előrelépés.
A NATO legfontosabb célja az lenne, hogy az úgynevezett
destabilizáló fegyverek, azaz a szovjet szárazföldi indíttatású
interkontinentális rakéták számát csökkentsék. A Szovjetunió viszont
azzal fenyeget, hogy felmondja az ABM-szerződést, ha az Egyesült
Államok kihelyezi a világűrbe a SDI egyes részeit. (folyt.)
1989. november 2., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A stratégiai fegyverek csökkentése - 2. folyt.
|
Rowney maga is úgy vélekedik, hogy ennek megvalósításához ki
kell egészíteni a rakétaelhárító rendszerekről szóló megállapodást.
A SDI-al kapcsolatos kutatások folytatását azonban mindenképpen
szükségesnek tartja, méghozza olyan rendszerré javasolja azt
fejleszteni, amelynek nincs robbanóereje, nincs hagyományos vagy
nukleáris kapacitása, csupán a támadó rakétákat semmisíti meg.
A krasznojarszki esetből tanulva Hans Rühle, a bonni honvédelmi
minisztérium tervezőcsoportjának egykori vezetője is szükségesnek
tartja az SDI megvalósítását, méghozzá két okból. Az egyik, hogy
sebezhetetlenné váljanak az amerikai szárazföldről indítható
interkontinentális rakéták, a másik pedig, hogy a jelenlegi katonai
tömbökön túl, tehát elsősorban a harmadik világ államaiban drámai
mértékben megszaporodtak a nukleáris, a vegyi és a biológiai
fegyverek és azok hordozórakétái.
Ez azt jelenti, hogy már a következő évszázad elején 20-30 olyan
állam lesz, amely nagy hatósugarú rakétarendszerekkel juttatja nagy
távolságra ezeket a fegyvereket. Nem biztos, hogy ezek tulajdonosai
valamennyien megbízhatók lesznek, és ésszerűen viselkednek. Ennek
tehát csakis egyetlen ellenszere, ha elhárítórendszereket építünk -
véli a nyugatnémet szakember. Példaként Izraelt hozza fel, amely
néhány év óta tudja, hogy Szíria olyan nagy hatósugarú rakétákkal
rendelkezik, amelyeket vegyi robbanófejekkel szereltek fel. Izrael
ezért ugyancsak elhárítórendszer megépítését tervezi.
Visszatérve az Egyesült Államokra, annyi már bizonyos, hogy a
képviselőház csak 3 milliárd dollárt szavaz meg a Bush által kívánt
néggyel szemben az SDI további kutatásaira. (folyt.)
1989. november 2., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A stratégiai fegyverek csökkentése - 3. folyt.
|
Richard Cheney honvédelmi miniszter azt javasolta az elnöknek,
ne írja alá a katonai költségvetést, ha abban nem kap megfelelő
szerepet az elhárítórendszer fejlesztése.
A szovjet vezetés tehát jól tudta, miért tett engedményt
Wyomingban, ha az amerikai költségvetési ellenőrök gondoskodnak
arról, hogy az SDI ne lőjön túl a célon.
A stratégiai elhárítórendszerek kutatási munkálatai egyelőre
folytatódnak, és majd csak később döntenek arról, hogy hol helyezzék
el azokat: a világűrben, a tengeren vagy repülőgépeken; Európában
vagy Ázsiában vagy magában az Egyesült Államokban.
Ezzel összefügg az a kérdés, hogy milyen célt szolgáljanak a
fegyverek. A genfi START-tárgyalásokat az is nehezíti, hogy részben
olyan fegyverekről folyik, amelyek még nincsenek is meg. A
Szovjetunió már kiépítette mobil interkontinentális
rakétarendszerét, míg az Egyesült Államok most kezdi azt. Ezek
ellenőrzési lehetőségei, módja pedig további komplikációkat jelent a
genfi megbeszéléseken.
A Szovjetunió a tengerről indított robotrepülőgépeket is be
akarja venni az ellenőrzés körébe. Ezt pedig csakis a tengerészet
tehetné meg. Woolner pedig maga is úgy véli, hogy az Egyesült
Államok ehhez soha sem járulna hozzá. A német szakértő ezt úgy
összegezi: az Atlanti Szövetségnek bátorságot kell gyüjteni ahhoz,
hogy kimondja: a tengeren meg akarja tartani fölényét.
James Baker külügyminiszter a Szovjetunióhoz fűződő stabil,
stratégiai kapcsolatnak négy alapelvét határozta meg a múlt héten.
(folyt.)
1989. november 2., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A stratégiai fegyverek csökkentése - 4. folyt.
|
Először: a haderők strukturáját úgy kell összeállítani, hogy az
ne késztesse támadásra a másik felet, de ugyanakkor óvjon is a
meglepetésszerű támadástól.
A második: az őszinteségen alapuló megbízhatóság. A harmadik: a
bécsi és a genfi tárgyalások bővítése. Az amerikaiak ezzel
kapcsolatban arra gondolnak, hogy a rakéták és a fegyvertechnológiák
további terjedésének megvitatásába az eddigi megállapodások
ellenőrizhetőségébe bevonják a harmadik világ országait is. A
negyedik: megszabják a fegyverek egy viszonylag alacsony maximumát.
A NATO-nak továbbra is az a célja, hogy megfelelően reagálhasson
a Varsói Szerződés még mindig feltételezhető katonai támadására. A
Szovjetunióban ugyanis tovább folytatják az interkontinentális
rakéták korszerűsítését, függetlenül a belső gazdasági és egyéb
gondoktól.
Bush annak a kívánságának adott hangot, hogy a jövő nyáron sorra
kerülő csúcstalálkozón aláírják a STRAT-megállapodást. Az amerikai
szakértők azonban nem ilyen bizakodóak. Sőt Rowney szó szerint
nagyon rossznak tartja az erre vonatkozó kilátásokat, hiszen az
alapkérdésekben mindkét fél nagyon makacsnak bizonyul. Semmit sem
változtat az a helyzeten, hogy félretették a vitás témákat.
A stratégiai fegyverekről szóló megállapodás tervezett szövege
már most 450 oldalt tesz ki. Hét évet ad a feleknek arra, hogy
megsemmisitsék hadászati fegyvereik felét, és természetesen a
legoptimálásabban építsék ki védő- és támadópotenciáljukat a
megmaradt fegyverekkel. (folyt.)
1989. november 2., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A stratégiai fegyverek csökkentése - 4/5. folyt.
|
Függetlenül attól, hogy folytatja-e a Szovjetunió leszerelési
politikáját, és hogy létrejön-e a maximumról szóló megállapodás, az
amerikai szenátus csakis akkor ratifikálja a START-megállapodást, ha
ellenőrizhető annak minden pontja.
Közbenső mérleg a stratégiai fegyverek csökkentésével
kapcsolatos tárgyalásokról. Michael Grott tanulmányát hallották. +++
1989. november 2., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 néző telefonüzenete:
Maros Antalné 841-498 Talán nem is a műsorral kapcsolatos amiért..., az most legújabban SZUPER szerintem, és a kollegáim, barátaim szerint is. Egyetlen egy megjegytés: olyan szépek a berendezések, a virág, a minden, a bemondók, de a háttér, a falrész, az a szürke - nem illik valahogy az ülőgarnitúrához, valami egészen világos, csontszinű hátteret képzelek el, vagy bordót, hogy érvényesüljön a szép garnitúra. Ha lehet, tessenek elgondolkodni rajta.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|