|
|
|
|
Emlékező kommentár
|
------------------ München, 1989. október 23. (SZER, A mai nap) - Az októberi forradalom 33. évfordulója alkalmából Pécsi Vilmos emlékező kommentárját közvetítjük: A magyar nép döntő többsége 1956 októberét forradalomnak és nemzeti szabadságharcnak tekinti, és így értékelik majd a jövő magyar nemzedékek is. Így aztán teljesen mellékes, hogy miként vélekedett és vélekedik erről a nevét, ideológiáját, programját időről időre levedlő párt, amely tekintette már az eseményt népünk dicsőséges felkelésének, rövidre rá pedig ellenforradalmi lázadásnak. Az eseményt a magyarok évről évre megünnepelték. A nép október 23-ikát, a párt november 4-ikét. Újabban megpróbálja a párt - illetve ami még megmaradt belőle - állami kezelésbe venni október 23-ikát is, mondván, hogy az az emlékezés ünnepe. Mindenki arra emlékszik, amire akar. De hát 1848-49 után és azóta sem az volt a mérvadó, hogyan vélekedett az oroszok segítségével letiport szabadságharcról Haynau, mit gondoltak róla a muszka vezetők és a Bach-huszárok. Ötvenhat mai évfordulójáról az a rafinált pártcsel sem vonja el a figyelmet, hogy a párt magának szeretné kisajátítani a köztársaságot. Ugyanis mindenki tudja, hogy az 1849-es, 1918-as és 1946-os polgári demokratikus szellemű köztársaság született újjá. Az, amelyet a párt 1949-ben felszámolt, népköztársasággá degradált és amelynek a néphez és a köztársasághoz egyaránt semmi köze nem volt. Ideje, hogy megkeressük Marxot, hiszen lám, mennyire igaza volt, amikor azt mondta, vagy írta valahol, hogy semmi sem állandó, csak a változás. A párt által újabban agyonhallgatott Leninnek is igaza volt, csakhogy a jelenlegi helyzet manapság, hogy az uralkodó osztály már nem tud a régi módszerekkel uralkodni és a nép ezt nem is tűrné. Leegyszerűsítve az elmúlt másfél esztendő összetett, sokrétű magyarországi fejlődését, néhány konklúzió alighanem már levonható. (folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Emlékező kommentár - 1. folyt.
|
A szovjet táborban és magában a Szovjetunióban zajló események azt mutatják, hogy a XX. századbeli bolsevik utópisták elméleteire keményen rácáfolt a fejlődés. Elkezdődött egy történelmi folyamat, amely nem fordítható vissza. A marxista-leninista mintájú szocializmusnak valamennyi változata megbukott, vagy megbukóban van a történelem színpadán. Tehát nemcsak magyar jelenségről van szó, bár minket érthetően mindenekelőtt az foglalkoztat, ami Magyarországon a magyar néppel történik. Ennek a folyamatnak első hírvivői az 56-os magyar forradalmárok voltak. A magyar kommunisták történelmi felelősségéről most ne essék szó. Ez a párt darabokra töredezik, politikai, ideológiai válságba jutott. Fokozatosan feladni kényszerült hatalmi monopóliumát, irányító szerepét. Magyarország köztársaság, szabad a sajtó, többpártrendszer van, pár hónap múlva szabad választások lesznek. Valljuk csak be: ez a viszonylag csendes, de tartalmában forradalmi átalakulás kézzel fogható reformok terén messzebbre ment, mint ameddig 56 eljuthatott. Jelentős szerepe volt ebben a nemzetközi helyzetnek, a gazdasági, technológiai, ezzel összefüggésben a politikai erőviszonyok változásának. Ez van a magyarországi változások hátterében. De más is. A vagy 15 éve kipattant ellenzéki szikra, amelytől a szabadság lángja fellobbant, a nép, amely makacs kitartással várt és bízott sorsa jobbra fordulásában, és adjuk meg a nekik járó megbecsülést azoknak a reformkommunistáknak is, akik segítették a kibontakozást. Reméljük, hogy a várakozások beigazolódnak. A demokratikus átalakulás folyamata csakugyan független magyar jogállamba torkollik. A kommunista párt történelmi szerepét is más megvilágításba helyezné, hogyha ezt az átalakulást nem akadályozná. Reméljük azt is, hogy az ellenzék megőrzi józanságát és magatartását, nem az indulatok, hanem ezután is önmérséklet jellemezné. (folyt.)
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Emlékező kommentár - 2. folyt.
|
Egy pillanatra sem hagyhatók figyelmen kívül Magyarország szerződésekben rögzített kötelmei, a tagság a KGST-ben és a Varsói Szerződésben. Aki nem így gondolná, az a jövő magyar nemzedékek esélyeit tenné kockára. Ha - amint hisszük - csakugyan történelmi fordulóponthoz érkezett Kelet-Európa, benne Magyarország, akkor felesleges a túlzott sietség, nem szabad kockáztatni a már elért eredményeket. Az átalakulásnak továbbra is fokozatosnak kell lennie, és nem mindegy, hogy merre, hová vezet az átalakulás. A rengeteg, tiszta csengésű demokratikus hangba időnként disszonáns politikai zajok is keverednek. Az 1948 utáni 40 esztendő elmarasztalása nem jelent felmentést, igazolást azok számára, akik 1945-ig vezették ezt az országot - tudjuk, hogy hova. A nemzeti valóban patrióta legyen, a keresztény valóban krisztusi. Magyarországnak, a magyar népnek most újra van tekintélye a nagyvilágban, akárcsak 56-ban. Rokonszenveznek velünk, figyelnek ránk. De a sorsunk mégiscsak a magunk kezében van, és végsőfokon csak magunkra számíthatunk. 56 is erre figyelmeztet. Össze kell tehát fognia minden magyarnak, aki a haza érdekét személyi és pártérdekek fölé helyezi, ahogy 56-ban is történt. A felemelkedés útja hosszú lesz és nehéz, de a végére érünk. +++
1989. október 23., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 néző telefonüzenete:
Maros Antalné 841-498 Talán nem is a műsorral kapcsolatos amiért..., az most legújabban SZUPER szerintem, és a kollegáim, barátaim szerint is. Egyetlen egy megjegytés: olyan szépek a berendezések, a virág, a minden, a bemondók, de a háttér, a falrész, az a szürke - nem illik valahogy az ülőgarnitúrához, valami egészen világos, csontszinű hátteret képzelek el, vagy bordót, hogy érvényesüljön a szép garnitúra. Ha lehet, tessenek elgondolkodni rajta.
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|