|
|
|
|
|
|
|
|
Vita az MSZMP vezetői között (SZER, Világhíradó)
- A Magyar Szocialista Munkáspártnak - ahhoz, hogy hatalmi
helyzetét megőrizze, és ahhoz hogy valamit vissza próbáljon
szerezni elveszített tekintélyéből - csak két következetes útja
kínálkozik. Az egyik az erős kéz, az erőszakos rendcsinálás, a
másik a következetes, a lakosság részéről elfogadott és támogatott
reformpolitika.
A két irányzat képviselői közül egyik csoportnak sem könnyű azonban
a helyzete. A rendcsinálók megzavart sorokkal, és vezér nélkül
állnak. Következetlen és kapkodó politikájával Grósz Károly már
előttük is lejáratta magát, de ezen felül tudják azt is, hogy a
rendteremtés ma már olyan súlyos társadalmi megrázkódtatással
járna, hogy a vihar őket magukat is elsodorná.
Nehéz a helyzete azonban a reformok híveinek is. Nekik egy
többségében konzervatív, még Kádár idejéből fennmaradt, és
grószistákkal kiegészített Központi Bizottságot kellene maguk mellé
állítani...
|
|
|
|
|
|
|
Váncsa Jenő beszéde
|
(Rajki László) München, 1989. február 5. (SZER, Földközelben) - Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter szaktudását sohasem vontam kétségbe. Nyilatkozataiból az is kiderül, hogy világosan látja az ágazat legtöbb problémáját. Az utóbbi időben már annak" is számos jelét adta, hogy ezek orvoslását szorgalmazza a kormánynál. Az állami gazdaságok országos egyesülése előtt is elismerte, hogy új" agrárpolitika szükséges, egész sor ésszerű javaslatot ismertetett a tárca közgazdasági, piaci, termelési- és földkérdésekkel kapcsolatos elképzeléseivel. Viszont szándékainak őszinteségét, megvalósításukat megkérdőjelezi az a tény, hogy beszédében sikerként igyekezett feltüntetni a múlt hibás döntéseit. Például kijelentette: "Az MSZMP agrárpolitikájának megalkotásával a legsikeresebb politikaigazdasági lépést tette meg három évtizeddel ezelőtt." Nos, aki a kényszerkollektivizálást a legsikeresebb lépésnek tekinti - még akkor is, ha elismeri, hogy nem volt diadalmenet - az nem tudja, vagy nem akarja beismerni, hogy a magyar mintájú, erőszakkal létrehozott kolhozok milyen hatalmas kárt okoztak az országnak, a mezőgazdaságnak, a parasztságnak. Sikerről csak azt követően beszélhetünk, amikor az 1968-as reform után beindulhatott a háztáji, a kistermelés. Nem fedi a valóságot. Váncsa azon állítása sem, amely szerint az évek során a szövetkezeti sajátosságok a háttérbe szorultak. A magyarországi téeszekből kezdettől fogva hiányoztak a klasszikus szövetkezés tagsági előnyökön alapuló ismérvei. Az persze igaz, hogy a tagság igyekezett a körülményekhez képest számára előnyösebb formában dolgozni, de a hetvenes évek közepétől dúló egyesítési kampány ezek nagy részét is szétrombolta. A miniszter abban is téved, hogy a nagyüzemek biztosították a parasztok érdekeit, a falu felemelkedését. Mindez kizárólag az érdekvédelem nélkül kiszolgáltatott falvak népe szorgalmának - és nem az állami nagybirtoknak köszönhető. +++
1989. február 5., vasárnap
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|