|
|
|
|
|
|
|
|
Vita az MSZMP vezetői között (SZER, Világhíradó)
- A Magyar Szocialista Munkáspártnak - ahhoz, hogy hatalmi
helyzetét megőrizze, és ahhoz hogy valamit vissza próbáljon
szerezni elveszített tekintélyéből - csak két következetes útja
kínálkozik. Az egyik az erős kéz, az erőszakos rendcsinálás, a
másik a következetes, a lakosság részéről elfogadott és támogatott
reformpolitika.
A két irányzat képviselői közül egyik csoportnak sem könnyű azonban
a helyzete. A rendcsinálók megzavart sorokkal, és vezér nélkül
állnak. Következetlen és kapkodó politikájával Grósz Károly már
előttük is lejáratta magát, de ezen felül tudják azt is, hogy a
rendteremtés ma már olyan súlyos társadalmi megrázkódtatással
járna, hogy a vihar őket magukat is elsodorná.
Nehéz a helyzete azonban a reformok híveinek is. Nekik egy
többségében konzervatív, még Kádár idejéből fennmaradt, és
grószistákkal kiegészített Központi Bizottságot kellene maguk mellé
állítani...
|
|
|
|
|
|
|
Baker Moszkvában - új szakasz az amerikai-szovjet kapcsolatokban? (2.rész)
|
E megszokott szovjet-amerikai tárgyalási formák mellett új vonáskent jelentkezik a terv, hogy a két nagy tárgyaljon és ahol lehetséges együtt is működjék szinte valamennyi, világunkat fenyegető regionális viszály enyhítésében, a feszültségek megelőzésében. Így Moszkvában, ahol a tervek szerint Mihail Gorbacsov is több órán át tárgyal majd az amerikai külügyminiszterrel, szó lesz a közel-keleti válság megoldásában való esetleges együttmüködésről is - abban az esetben, ha Moszkva ,,építő,, magatartást tanusít. A Közel-Kelet talán a legjobb példa arra, hogy az amerikai elvárások (legalábbis kezdetben) túlzottaknak és önkényesnek tünnek. A washingtoni érvelés szerint az új szovjet külpolitikai gondolkodásnak tettekben kell megnyilvánulnia - de az elvárt tettek, amint jelezték, általában egybeesnek az amerikai nézetekkel. Így nehéz elképzelni, hogy a szovjet vezetés most például, jószándéka jeléül, azonnal visszaadja a négy, a háború óta megszállt japán szigetet, hogy máris felveszi a diplomáciai kapcsolatot Izraellel, feladja Kuba, Nicaragua vagy az afgán kormány támogatását és a berlini fal lebontására bírja az NDK vezetőit. A tény mindenesetre, hogy Amerika elvben mindenhol hajlandó együttműködni, nem egy további, jó kompromisszum lehetőségét villantja fel - amint erre az angolai-namíbiai kérdés közös megoldása adott szemlétetes példát. Viszonylag könnyebbnek ígérkezik a tervezett együttműködés a környezetvédelemben, a terrorizmus, a kábítószerek, a ballisztikus rakéták és a vegyi fegyverek továbbterjedése elleni harcban: itt sok a közös érdek. Baker egyfajta próbakőnek tekinti, hogyan reagálnak szovjet partnerei a tavaly óta első amerikai kezdeményezésekre és - nem csekély nyomást gyakorolva - útja előtt arról beszélt: bár Washington a peresztrojka sikerét kívánja, annak még nem látják sok nyomát a Szovjetuniónál sem katonai kérdésekben, sem a világpolitikában. A javaslatok köre, mélysége mindenesetre a kemény kiinduló álláspontok ellenére világosan arra utal, hogy Washington nagy esélyeket lát és kész érdemben tárgyalni, előre lépni. A várható haladás mindenesetre lassúnak ígérkezik, hiszen mindkét oldal jelentős, belpolitikai gondokat is okozó döntések elé kerülhet. Így feltehetően idén további külügyminiszteri és egyéb tanácskozások sorát láthatjuk majd, mielőtt - egy új csúcsértekezleten - végképp dönthetnének új megállapodásokról.+++ Heltai András (Washington) - MTI-Panoráma
1989. május 8., hétfő 11:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|