 |
|
|
|
|
|
|
|
Vita az MSZMP vezetői között (SZER, Világhíradó)
- A Magyar Szocialista Munkáspártnak - ahhoz, hogy hatalmi
helyzetét megőrizze, és ahhoz hogy valamit vissza próbáljon
szerezni elveszített tekintélyéből - csak két következetes útja
kínálkozik. Az egyik az erős kéz, az erőszakos rendcsinálás, a
másik a következetes, a lakosság részéről elfogadott és támogatott
reformpolitika.
A két irányzat képviselői közül egyik csoportnak sem könnyű azonban
a helyzete. A rendcsinálók megzavart sorokkal, és vezér nélkül
állnak. Következetlen és kapkodó politikájával Grósz Károly már
előttük is lejáratta magát, de ezen felül tudják azt is, hogy a
rendteremtés ma már olyan súlyos társadalmi megrázkódtatással
járna, hogy a vihar őket magukat is elsodorná.
Nehéz a helyzete azonban a reformok híveinek is. Nekik egy
többségében konzervatív, még Kádár idejéből fennmaradt, és
grószistákkal kiegészített Központi Bizottságot kellene maguk mellé
állítani...
|
|
|
|
|
|
 |
Pozsgay Imre nyilatkozata a Rádió 168 óra című műsorában (1. rész)
|
1989. január 29., vasárnap - Miként már jelentettük az MSZMP KB történelmi albizottságot hozott létre a felszabadulás utáni korszak elemzésére. Az albizottság a napokban ülést tartott, munkájáról Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter nyilatkozott szombaton a Rádió 168 óra című műsorában.
Kérdésekre válaszlva szólt arról, hogy Nagy Imre politikai
rehabilitációja ma még nem történt meg és e tekintetben jósolni sem
szabad. A feltárt dokumentumok azt igazolják, hogy az 1954-55-ös
politikai ,,miniválságban,, Nagy Imrének volt igaza. Ami azonban
1956-os szerepét, tevékenységét illeti, akörül még zajlanak a viták.
A megitélést árnyaltabbá tehetik új belső és külső összefüggések.
Például az a körülmény, hogy ez a bizottság a jelenlegi kutatások
alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy
oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni
felkelésnek.
- A történelemben még visszamenőleg sem lehet véglegeset
mondani- folytatta. Ha a tények tisztelői vagyunk, akkor
tisztelettel kell lennünk azokkal a tényekkel szemben is, amelyek
esetleg ezután derülnek ki. Ám azt mindenképpen szeretném
hozzátenni, hogy ezzel a történelmi megítéléssel a politika, a
történelemtudomány és a közvélemény nagyon közeledett egymáshoz. Az
a sommás ítélet, amelyik egyetlen kifejezéssel: ellenforradalomnak
minősítette az 1956-ban történteket, a közvéleményben és a
párttagság nagy részében is meglévő érzületet fejez ki; ez viszont
az eddigi kutatások alapján nem állja meg a helyét.
Pozsgay Imre rámutatott: ,,Az események elemzésénél nem
1956-hoz, hanem egy korábbi időszakhoz kell visszamenni: ahhoz a
1948-49-ben vállalt vagy kényszeredetten vállalt szocialista
modellhez, amelyik egészében úttévesztésnek bizonyult, s a
működésképtelenségét igazoló jelenlegi válsághoz vezetett,,.
A többpártrendszerről szólva elmondotta:
- Meg kell tanulni az együttélést egy, két vagy több párttal is.
Az MSZMP nem mondhatja meg és nem is akarja megmondani, hogy
melyikük lesz komoly tényezője a magyar politikai életnek.
(folyt.köv.)
1989. január 29., vasárnap 17:16
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|