 |
|
|
|
|
|
|
|
Vita az MSZMP vezetői között (SZER, Világhíradó)
- A Magyar Szocialista Munkáspártnak - ahhoz, hogy hatalmi
helyzetét megőrizze, és ahhoz hogy valamit vissza próbáljon
szerezni elveszített tekintélyéből - csak két következetes útja
kínálkozik. Az egyik az erős kéz, az erőszakos rendcsinálás, a
másik a következetes, a lakosság részéről elfogadott és támogatott
reformpolitika.
A két irányzat képviselői közül egyik csoportnak sem könnyű azonban
a helyzete. A rendcsinálók megzavart sorokkal, és vezér nélkül
állnak. Következetlen és kapkodó politikájával Grósz Károly már
előttük is lejáratta magát, de ezen felül tudják azt is, hogy a
rendteremtés ma már olyan súlyos társadalmi megrázkódtatással
járna, hogy a vihar őket magukat is elsodorná.
Nehéz a helyzete azonban a reformok híveinek is. Nekik egy
többségében konzervatív, még Kádár idejéből fennmaradt, és
grószistákkal kiegészített Központi Bizottságot kellene maguk mellé
állítani...
|
|
|
|
|
|
 |
Gondolatok 3.
|
Nekünk jelenleg a felesleges mezőgazdasági adminisztráció többe
kerül, mint amennyit az élelmiszerárak jelenlegi emelése hozhat.
Joggal vetődik fel tehát a kérdés: a kormányzat miért nem két
oldalról közelíti meg a mezőgazdasági dotációk csökkentését? Az
egyik oldal a jelenleginél kisebb áremelés, a másik az olcsóbb
termelésről való gondoskodás lehetne. Aligha fogja a közvélemény
elfogadni azt, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek indokolatlan
költségeit a lakosságra, ezen belül is aránytalan súllyal a
legszegényebbekre hárítsuk.
alc. Vannak jó példák
Még azt sem mondhatjuk, hogy nem volt előttünk példa. Kína
világtörténelmi jelentőségű példát szolgáltatott arra, hogyan kell a
lakosság jobb élelmiszerellátását biztosítnani. Már jó öt éve sor
került a nagyon következetes agrárreformra, az élelmiszerárak
drasztikus emelését azonban a vezetés halasztotta, a mérsékelt
áremelésre is csak a reform beindítása után évekkel került sor. A
Szovjetunióban is már meghirdették az agrárreformot, de még nem
jelentettek be semmiféle élelmiszer-áremelést.
Amíg az áremelések tovább erősítik a reformmal szembeni
bizalmatlanságot, a konkrét reformintézkedések híveket szereznek. A
kapukon belüli munkanélküliség felszámolása ugyan súlyosan érinti
azokat, akik elveszítik kényelmes állásukat, de a tárgyilagosak
belátják, hogy a takarékosságot ott kell kezdeni, ahol a legnagyobb
a pocsékolás. A rejtett munkanélküliségnek a nyílttal való
felváltása ugyan fokozott szociális gondoskodást követel meg, de ez
legalább végső soron olcsóbbá teszi a termelést. Ezzel szemben az
áremelések megkönnyítik a pocsékolás fenntartását, finanszírozzák a
kapun belüli munkanélküliséget, a torz üzemi struktúrát, az elavult
termékek további termelését. Sajnos a drasztikus áremelkedés
bejelentését nem kísérte egyetlen nyilatkozat sem arról, hogyan
növelhetjük a termelés hatékonyságát, mennyiségét.
Még egyszer hangsúlyozom: mind a monetáris, mind az árreformra,
ezen belül az áremelésekre szükség van, de ha ezekkel a konkrét
reformokat akarjuk elodázhatókká tenni, akkor egyre mélyebbre
süllyedünk a válságba. (MTI-Press)
1989. január 25., szerda 12:27
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|