 |
|
|
|
|
|
|
|
Vita az MSZMP vezetői között (SZER, Világhíradó)
- A Magyar Szocialista Munkáspártnak - ahhoz, hogy hatalmi
helyzetét megőrizze, és ahhoz hogy valamit vissza próbáljon
szerezni elveszített tekintélyéből - csak két következetes útja
kínálkozik. Az egyik az erős kéz, az erőszakos rendcsinálás, a
másik a következetes, a lakosság részéről elfogadott és támogatott
reformpolitika.
A két irányzat képviselői közül egyik csoportnak sem könnyű azonban
a helyzete. A rendcsinálók megzavart sorokkal, és vezér nélkül
állnak. Következetlen és kapkodó politikájával Grósz Károly már
előttük is lejáratta magát, de ezen felül tudják azt is, hogy a
rendteremtés ma már olyan súlyos társadalmi megrázkódtatással
járna, hogy a vihar őket magukat is elsodorná.
Nehéz a helyzete azonban a reformok híveinek is. Nekik egy
többségében konzervatív, még Kádár idejéből fennmaradt, és
grószistákkal kiegészített Központi Bizottságot kellene maguk mellé
állítani...
|
|
|
|
|
|
 |
Gondolatok 2.
|
A súlyos gazdasági helyzetből való kilábalás alapvető feltétele
a magabiztos vezetés, amelyik vállalja a bonyolult, sokak érdekét
sértő feladatokat is. Már a kibontakozási program is az önbizalom
hiányából fakad. A vezetés elsősorban monetáris eszközöktől várja a
dolgok jobbra fordulását. A monetáris politikát az jellemzi, hogy a
lakosság nem látja közvetlenül az őt érintő nehézségeket kiváltó
intézkedéseket, azok meghozóját: így a felelősség elmosódik. Ennek a
módszernek azonban az a nagy gyengéje, hogy a korrekciós
mechanizmusa csak az egyensúlyi állapot közelében működik. A mi
gazdaságunkat pedig egyáltalán nem az egyensúlyihoz közeli állapot
jellemzi. A korszerű monetáris politika ugyan a válsághelyzetben sem
nélkülözhető, de messze nem pótolja a konkrét, hatékonyságot javító
intézkedéseket.
alc. Például az élelmiszerárak
Maga az áremelés - jelenlegi formájában - ennek a monetáris
szemléletnek felel meg. Az árak emelése azonban csak az egyensúlyi
helyzet közelében képes a korrekciós szerep betöltésére. Ha nagy az
inflációs nyomás, akkor az áremelkedéseket tovább lehet hárítani,
tehát ezzel maga az inflációs folyamat nem lassítható. Ennél is
nagyobb hibája, hogy csökkenti a dolgozók termelési kedvét,
teljesítményösztönzését. Márpedig javuló termelési kedv nélkül nem
képzelhető el hatékonyabb termelés, javuló kínálat. Az áremelkedés
és áremelés ugyan az inflációs nyomás esetén szükséges, de ezt
kísérnie kell egy sor takarékossági, racionalizálási intézkedésnek
is. Ezek nélkül az áremelések negatív hatása nagyobb lesz, mint a
pozitív.
De mi lett volna akkor a teendő? Vegyük az élelmiszerárak
emelését: ettől jelenleg nem várhatunk nagyobb mezőgazdasági
termelést, tehát nagyobb kínálatot. A mezőgazdasági árak emelésétől
csak akkor várhatunk eredményt, ha egy bátor agrárreformmal párosul.
Jelenleg a mezőgazdaság üzemi struktúrája még az iparénál is sokkal
torzabb. Túl sok a nagyüzem, holott a világgazdaságban a sikeres
agrárszektorokra az a jellemző, hogy ott az árutermelés 90
százalékát családi vállalkozások adják, olyanok, amelyek
értékesítését, áruellátását, szolgáltatásait nagyvállalatok,
mindenekelőtt fogyasztási és értékesítő szövetkezetek végzik. A mi
mezőgazdaságunk másik torzulása a rendkívül költséges és az
agrárszektor szellemi tőkéjét elpocsékoló adminisztráció. A világ
minden sikeres mezőgazdaságát az iparénál sokkal kisebb
adminisztrációs igény jellemzi. (folyt.)
1989. január 25., szerda 12:25
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|