|
|
|
|
- Szőcs Géza tapasztalatai - 6. folyt.
|
- Nem feltétlenül remekművekre gondolok, hanem olyan művekre, amelyek a társadalmat megmozgatják, vagy legalábbis feltünést keltenek, amellyel az emberek foglalkoznak pro és kontra. - Itt vissza kell térnünk egy kicsit az előző kérdésedhez. Az irodalomnak ma csökkent a piaca Magyarországon. Majdnem azt mondom, hogy nincs piaca. Ezt azért mondtam, mert kétféleképpen csökkent. Először is az írók részéről csökkent a kínálat oldaláról. Az írók politizálnak, az írók gyűlésre járnak, az írók kiáltványokat fogalmaznak, szerveznek, vidéken szerveznek, fővárosban, külföldön képviselnek politikai, ideológiai érdekeket, és mindeközben teljesen nyilvánvaló, hogy miért, nincs idejük írni. Másfelől viszont a kereslet piaca is csökkenőben van. - Miért? - Azért, mert évtizedeken keresztül az olvasó a politikai természetű izgalmakat tulajdonképpen az irodalomban kereste. Nem egy közepes író ettől lett felkapott irodalmi személyiség, mert politikagilag izgalmas mondanivalót tudott elrejteni többé-kevésbé teljesen nyíltan, vagy félig nyíltan, és ettől ismert és szeretett író lett. - Politikai detektívregényt írt mondjuk. Az olvasó a sorok között olvashatott. - Amikor erre nincs szükség, az olvasó máshol találja meg és máshol keresi a politikai izgalmainak a közegét, közeg-rendszerét. Úgyhogy az irodalom most tulajdonképpen hónapok alatt elveszítette egy olyan funkcióját, aminek évtizedeken keresztül igen jól megfelelt. - A társadalom fásultsága, ez majdhogynem egy közhely a mai Magyarországon. Sokan hivatkoznak rá, de amit az előbb mondtál, a beszélgetésünk kezdetén, az mintha cáfolná ezt. Tapasztalod a jeleit annak, hogy ez a közhely ez kezd elavulttá válni? (folyt.)
1989. szeptember 14., csütörtök
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|