|
|
|
|
Demokrácia Magyarországon
|
(Román István) München, 1989. január 3. (SZER, Világhíradó) - Egyre több kommunista vezető nyilatkozik az igazi demokrácia szükségességéről Magyarországon. De ki tanítsa demokráciára a magyar népet? Erre válaszol Román István most következő jegyzetében: - A Kossuth rádió december 29-én sugárzott Első kézből című adásában a megkérdezett kommunista vezetők mind egyetértettek abban, hogy az elmúlt esztendő legfontosabb eseménye a májusi pártértekezlet volt. Érdemes tehát felidézni, mit is tartalmaz az az állásfoglalás, amelyet egyformán magáénak vall például Berecz János és Pozsgay Imre, nem is szólva a többi mikrofonvégre kapott pártnagyságról. Homályosan, sőt olykor látszólag egymásnak ellentmondásosan nyilatkoznak a hazai pártvezetők a többpártrendszerről, a politikai pluralizmusról. A májusi párthatározat azonban - bonyolult nyelvezete ellenére - elég világos. Az MSZMP elvi irányító szerepéről nem mond le. És ez a veleje a kommunista párt koalíciós partnereket kereső magatartásának is. Hadd idézzek ezekből: "Közös cselekvésre hívunk. Baráti jobbot nyújtunk mindenkinek. Népfrontos kormányra lesz majd szükség" - és így tovább. Ami változatlan: a párt és nagy kezdőbetűvel gondolt Bölcs Párt, amely most elkezdi tanítani a nemzetet a demokráciára, a jogállamra, az alkotmányos életre. Teljesen függetlenül: ki, vagy kik mondják ezeket - miből meríti az erkölcsi bátorságot a demokráciára való nevelésre éppen az a hatalmi csoport, amely Magyarországon szétverte a demokráciát. Szétzúzta 1945 és 1947 között, és elfojtotta az 1956-os kísérletet! Tegyük hozzá: az a hatalmi csoport, amely semmiféle demokratikus hagyományokkal nem rendelkezik. Tudjuk a lehetséges védekezést: mások voltak akkor a kommunista párt vezetői. De jogos az a nézet, hogy ez ugyanaz a mozgalom, és bőven zavaros ideológiai szóhalmazából mindig azt emeli ki, amely épp alkalmas arra, hogy hatalmát igazolja. Mégis csak felnőtt hazánkban a négy évtized alatt már egy olyan nemzedék, amelynek semmiféle politikai tapasztalata nincs arról: mit jelent az egypártrendszertől eltérő politikai gyakorlat - hangzik az egyik ilyen pártszentencia. Ehhez kapcsolódik egy másik: az 1989-es év egyfajta betanulási időszak is lesz a demokrácia intézményeinek működtetésére. Gondolkozzunk el ezeken a szavakon. Ha valóban az elmúlt 40 év alatt olyan nemzedék nőtt fel Magyarországon, amelyiknek nincs tapasztalata a többpártrendszerről, akkor éppen a mai kommunista vezetők tartoznak oda. Miért akarnak akkor - éppen ők! - a demokrácia tanítómesterei lenni. Vannak dolgok, amelyeket azonban nem kell mesterségesen elsajátítani, mert természetesek mint az ösztönök, és ilyen a politikai szabadság és annak gyakorlása is. A magyar nép megrágalmazása az a felfogás, hogy a mai társadalom éretlen, tudatlan, és elveszne, ha szabadon dönthetne a belső politikai rendszere felől. A kommunista párt ügyében 1945-ben, amikor nem rá szavaztak az emberek, nevezte már fasiszták gyülekezetének a magyar társadalmat. A párt most kegyesebb lett, jelenleg csupán gyakorlatlan a nép a demokráciában. Nem kellene inkább megfordítani a tételt? Miként akarják a népet alkotmányos politikai életre oktatni azok a vezetők, akik immár négy évtizede egy olyan pártapparátusban nőttek fel, nevelődtek, amelynek egy célja volt: a demokrácia tagadása és elfojtása. +++
1989. január 3., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|