Rendszerváltás és az MTI

	Pozsgay Imre látogatása Csongrád megyében (3. rész)
Ami a konkrét ügyet illeti - folytatta Pozsgay Imre -, túl sokat feltételeznek rólunk azok a kommentálók, akik azt hiszik, itt politikai praktikák működnek. Esendők vagyunk, előfordul, hogy nem mindig tudjuk megválasztani az időt, amely követelőbb nálunk és cselekvőképességünknél. Ez a bizottság múlt pénteken ülésezett. Én az álláspontját hoztam nyilvánosságra, mégpedig abból a meggyőződésből, hogy valóban a nemzeti önismeret és tisztázás irányába haladunk. A formula, amelyet népfelkelésként jellemeztek a bizottságban, s mondtam is a 168 óra riportjában, nem lezárt formulája, ítélete annak, ami a történésekhez tartozik. Hanem egyik ajánlott formula az ügy kezelésére. Mégpedig a néppel való megbékélés jegyében. Mert nem veszi át politikai ellenfeleinek szóhasználatát, nem riasztja el szomszédainkat és szövetséges barátainkat, de elismeri az áldozatokat. Azt az áldozatot is, ami a nép hatalmáért történt. Kizárva belőle annak a maroknyi, gaztetteket végrehajtó csoportnak a rendszeren való erőszaktételét, amely a nép nevében szocializmusnak és proletárdiktatúrának hirdette 1949-től azt, ami tulajdonképpen egy oligarchia kisajátított szervének volt az uralma. Ezekre a következtetésekre jutott a bizottság, s nem arra, hogy az áldozat hiábavaló volt. A politikai intézményrendszer reformjáról, a gazdasági helyzetről, a kibontakozásról szóva Pozsgay Imre azt hangoztatta: ebben a vonatkozásban is van vita, de is ez természetes. Az igazi kérdés az, hogy a párt és egész politikája irányt tud-e szabni az eseményeknek, a cselekedeteknek, ha nincs meg az ehhez szükséges egység és az, hogyan lesz egység? Aki felteszi e kérdéseket, emlékezzen arra, hogy minden téves határozatunk, amely már-már katasztrófáig vitte az országot, teljes egységben született, egyhangú szavazattal. Én azt mondom, egység kell, de tekintélyi alapon nem lesz egység. Csak ha megvitatjuk a dolgokat, csak ha elszántságunk meggyőződésből és nem felzárkózási igényből származik. Nem arról van szó, hogy vannak itt jó határozatok, de nem hajtják végre. Az én szememben minden határozat rossz, amit nem hajtanak végre. Mert számításon kívül hagyja a szükséges kalkulációkat, érdekeket, mozgatórugókat, összefüggéseket. Ahhoz, hogy egység legyen a gazdaságban, társadalmi együttélésben, sok egyébben, ahhoz szervezeti elveinket, politikai normáinkat is újra kell gondolni. (folyt.köv) 1989. február 3., péntek 20:42
Vissza » Folytatásokkal »