|
|
 |
|
 |
Pozsgay Imre látogatása Csongrád megyében (1. rész)
|
1989. február 3., péntek - Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter pénteken Csongrád megyébe látogatott. Hódmezővásárhelyen a városi pártbizottság székházában a megye és a város párt- és tanácsi vezetői fogadták. Vastagh Pál, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a helyi pártszervek megújulási törekvéseiről, a megye gazdasági, politikai helyzetéről.
Pozsgay Imre az eszmecserét követően megtekintette az Alföldi
Porcelángyár bemutatótermét, ahol elsősorban a nemrég több mint 200
millió forintos költséggel korszerűsített műhelyekben készült,
külföldön is keresett termékek iránt érdeklődött.
A Politikai Bizottság tagja délután a porcelángyár központi
üzemében a sajtó munkatársaival találkozott és többek között a Rádió
168 óra című műsorának adott nyilatkozatáról, az alternatív,
független szervezetekkel való párbeszéd szükségességéről folytatott
eszmecserét velük. Szó volt továbbá a többpártrendszerről, a
Szegeden megjelenő irodalmi folyóirat gondjairól és több más
témáról. A kérdésekre válaszolva Pozsgay Imre hangsúlyozta: a
jelenlegi vezetés örökölte a gondokat. A párt, mondotta, úgy tudja
megőrizni a tagság hitét, ha reális programot nyújt. A tudás ehhez
nem hiányzik, az idő viszont sürget.
Csongrád megyei látogatásának befejezéseként Pozsgay Imre
résztvett és beszédet mondott a porcelángyár sportcsarnokában
rendezett pártaktíván. (folyt.köv.)
1989. február 3., péntek 19:02
|
Vissza »
|
|
Pozsgay Imre látogatása Csongrád megyében (2. rész)
|
A legtisztességesebb dolog, ha azzal a saját megnyilatkozásommal
kezdem - mondotta bevezetőben -, ami különösen mélyen érintette a
magyar társadalmat és ilyen, vagy amolyan indulatokat is fölkavart.
Az 56-os eseményekről, azok megítéléséről van szó.
Annak a bizottságnak, amelynek vezetője lehetek, s személy
szerint magamnak is, az a célja, s ez - remélem - egybeesik mind a
pártnak, mind pedig a népnek, a társadalomnak azzal a legfőbb
céljával, hogy úgy lépjünk tovább egy megújító, sorsfordító korszak
küszöbén, hogy közben megoldjuk a nemzeti megbékéléssel kapcsolatos
feladatainkat is. Tudjuk azt is, hogy némely eseményről, ha eleven
ügyről van szó, legyen bár 30-32 év mögöttünk a megtörténtek óta,
újra meg újra ítéletet kell alkotnunk.
Mi olyan nemzet vagyunk, amely dicsőséget szerzett magának
Európában, nélkülünk szegényebb lenne a világ, de nem mindig jó
sorsot kaptunk viszonzásul. Nem egyszer esett meg velünk a
történelemben - s jó lenne, ha ez most nem ismétlődne meg - hogy
gödörből kellett kikapaszkodnunk, s mikor véres körmökkel, már-már a
gödör peremére jutottunk, újra ráléptek a kezünkre, s
visszazuhantunk.
Ezt nem kellene most megérni. Ezért tisztázni kell
problémáinkat, ügyeinket ahhoz, hogy ismét emelkedő nemzet
lehessünk. Ahhoz, hogy az egyetemes népi együttlét meglegyen, néha
látszólag megosztó jellegű vitákba is bele kell mennünk. Ez történik
napjainkban. És nemcsak az 56-os események dolgában.
A vita azzal indult: nem vagyunk eredményesek. Hogy immár másfel
évtizede nem tudjuk megoldani alapvető problémáinkat, s ez a nép
bőrére megy. A nép egyelőre türelemmel, bár növekvő
elégedetlenséggel kérdezi: ki a felelős? Én ezt tartom az alapvető
problémának. A népnek azt is tudnia kell, hogy mi történt az
országban negyven éven keresztül. A történelmi bizottság ennek
tisztázását kapta feladatul, s azt is, hogy kutatásainak eredményeit
hozza nyilvánosságra. Kinek-kinek életútjából, elkötelezettségéből,
megélt élményeiből adódóan a legkülönbözőbb ítéletei alakulhattak
ki, s ebben legyünk toleránsak egymással. (folyt.köv.)
1989. február 3., péntek 20:38
|
Vissza »
|
|
Pozsgay Imre látogatása Csongrád megyében (3. rész)
|
Ami a konkrét ügyet illeti - folytatta Pozsgay Imre -, túl sokat
feltételeznek rólunk azok a kommentálók, akik azt hiszik, itt
politikai praktikák működnek. Esendők vagyunk, előfordul, hogy nem
mindig tudjuk megválasztani az időt, amely követelőbb nálunk és
cselekvőképességünknél. Ez a bizottság múlt pénteken ülésezett. Én
az álláspontját hoztam nyilvánosságra, mégpedig abból a
meggyőződésből, hogy valóban a nemzeti önismeret és tisztázás
irányába haladunk. A formula, amelyet népfelkelésként jellemeztek a
bizottságban, s mondtam is a 168 óra riportjában, nem lezárt
formulája, ítélete annak, ami a történésekhez tartozik. Hanem egyik
ajánlott formula az ügy kezelésére. Mégpedig a néppel való
megbékélés jegyében. Mert nem veszi át politikai ellenfeleinek
szóhasználatát, nem riasztja el szomszédainkat és szövetséges
barátainkat, de elismeri az áldozatokat. Azt az áldozatot is, ami a
nép hatalmáért történt. Kizárva belőle annak a maroknyi, gaztetteket
végrehajtó csoportnak a rendszeren való erőszaktételét, amely a nép
nevében szocializmusnak és proletárdiktatúrának hirdette 1949-től
azt, ami tulajdonképpen egy oligarchia kisajátított szervének volt
az uralma. Ezekre a következtetésekre jutott a bizottság, s nem
arra, hogy az áldozat hiábavaló volt.
A politikai intézményrendszer reformjáról, a gazdasági
helyzetről, a kibontakozásról szóva Pozsgay Imre azt hangoztatta:
ebben a vonatkozásban is van vita, de is ez természetes.
Az igazi kérdés az, hogy a párt és egész politikája irányt tud-e
szabni az eseményeknek, a cselekedeteknek, ha nincs meg az ehhez
szükséges egység és az, hogyan lesz egység? Aki felteszi e
kérdéseket, emlékezzen arra, hogy minden téves határozatunk, amely
már-már katasztrófáig vitte az országot, teljes egységben született,
egyhangú szavazattal. Én azt mondom, egység kell, de tekintélyi
alapon nem lesz egység. Csak ha megvitatjuk a dolgokat, csak ha
elszántságunk meggyőződésből és nem felzárkózási igényből származik.
Nem arról van szó, hogy vannak itt jó határozatok, de nem hajtják
végre. Az én szememben minden határozat rossz, amit nem hajtanak
végre. Mert számításon kívül hagyja a szükséges kalkulációkat,
érdekeket, mozgatórugókat, összefüggéseket. Ahhoz, hogy egység
legyen a gazdaságban, társadalmi együttélésben, sok egyébben, ahhoz
szervezeti elveinket, politikai normáinkat is újra kell gondolni.
(folyt.köv)
1989. február 3., péntek 20:42
|
Vissza »
|
|
Pozsgay Imre látogatása Csongrád megyében (4. rész)
|
Ma nehéz élni Magyarországon. Ma Magyarországon egyre nehezebb
megélni. Megjelent újra a szegénység. Ezt egy szerkezet hozta
magával, amelyhez hozzá kell nyúlni, mégpedig azért hogy a
szocializmus - demokratikus formációk között - visszanyerje a
becsületét. Ezek a politikai programcélok, amelyekhez van erő a
pártban. Így a párt vonzerő lesz a társadalom számára. Van
programunk, s ezt kell most végrehajtani. De az eddigi korszakot le
kell zárni. Nem a szocializmus elvesztegetésén dolgozunk, hanem
felemelésén, de ebbe beletartozik az egész szocializmus történelme.
Befejezésül Pozsgay Imre többek között az alternatív
szervezetekkel való együttműködés kérdéseiről, az ország gazdasági
helyzetéről beszélt, majd válaszolt hallgatói kérdéseire. (MTI)
1989. február 3., péntek 20:45
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|