|
|
|
|
A hét két kérdése 1. rész
|
1/. Hozott-e előrelépést Jugoszláviában a JKSZ KB plénuma? Történelmi jelentőségűnek, döntő fordulatot hozónak aligha lehet a JKSZ KB szerdán befejeződött tanácskozását nevezni. A megállapítás nem a külső szemlélőtől származik - bár más következtetésre ő se igen juthatna - hanem Stipe Stuvar, a KB elnökségének elnöke összegezte így a 40 órás kemény szócsatákkal tarkított vitát. A pélénum tulajdonképpen a legvitatottabb kérdésekben elodázta a döntéseket, igaz, határidőt szabott e döntések meghozatalához azáltal, hogy a JKSZ kongresszusának megtartását az eredetinél jóval korábbra, még az idei évre előirányozta. A vita feszültsége végeredményben nem volt váratlan. Híven tükrözte azokat a válságjelenségeket, amelyek a JKSZ-t az utóbbi időben jellemzik, s amelyek mellesleg az ország gazdasági-társadalmi gondjaiból, a nemzetiségi viszályok éleződéséből fakadnak. Ha ezekre a problémákra gyógyírt nem is hozott a plénum, a jelenlegi helyzetben az sem leebecsülendő, hogy sikerült elkerülni a párton belüli szakadást, amit előzetesen megfigyelők nem tartottak kizártnak. Ugyanakkor az sem vitás, hogy a plénum a szerb-horvát rivalizálásnak nem vetett véget a Milosevics-Suvar ellentét időleges elsimításával, s aligha lehet arra számítani, hogy a közeli jövőben ne folytatódnának a szerb és a horvát kommunisták közötti csatározások. Ez az ellentét jócskán rányomta bélyegét magára a vitára is, és a legtöbb indítvány lényegében abban a törekvésben fogant, hogy, az előterjesztő nemzetiségi hovatartozásától függően növelje a szerb illetve horvát befolyást országos szinten, pontosabban saját befolyási övezetébe vonjon más tartományokat. A konkrét személyi döntések, a KB 14 tagjának felmentése mindenekelőtt a tavaly októberi határozat végrehajtásának keretébe illeszkednek : akkor kimondták, higy fokozatosan szétválasztják a párt és állami tisztségeket. Igaz, a koszovói válság kapcsán fegyelmi intézkedésekre is sor került, valamint több vizsgálóbizottságot hoztak létre gazdasági és politikai visszásságok tisztázására. A plénumon, a vitában tapasztalható feszültség megint csak azt jelezte, hogy mélyponton van a válság - ahogyan ezt maguk a JKSZ vezetői is megfogalmazták. Bár a résztvevők általános egyetértéséről aligha lehet beszélni, abban nem volt vita, hogy megoldást kell találni. Ezt az útkeresést gyorsítja fel a XIV.kongresszus előbbrehozatala, hiszen a közeli jövőben megkezdődik a kongresszusi dokumentumok előkészítése. Aligha kell jóstehetség ahhoz, hogy ez a tevékenység sem lesz viták nélküli. (folyt)
1989. február 3., péntek 13:47
|
Vissza »
|
|
A hét két kérdése (2. rész)
|
2./Milyen következtetés vonható le a nyugat-berlini választási eredményekből? Patthelyzet a javából, ami ebben a különleges státuszu városban a vasárnapi választások nyomán előállt. Nyugat-Berlin nem része az NSZK-nak, nem tartománya: a második világháboru következményeként kötött négyoldalu megállapodás alapján igazgatják. Mégis, lévén a nyugatnémet politikai modell müklödik itt, az NSZK egészében tevékenykedő pártok helyi szervezetei indultak harcba a képviselőházi voksokért, hogy azután a többséget szerző pártok az itt szenátusnak nevezett kormá nyt megalakítsák. Intő jel volt már az is, hogy soha ennyi nyugat-berlini nem maradt távol az urnáktól. Az alig 75 százalékos részvétel talán eleve torz eredményt hozott, de a politikai közérzet szempontjából ez sovány vigasz. A szavazás akkor is érvényés, ha a lakosság 25 százalékának véleményét nem foglalja magában. Fájdalmas, sokak szerint szégyenletes tény, hogy a szélsőjobboldali - neonáci - Radikális Párt a voksok 7,5 százalékának megszerzésével bejutott a képviselőházba. Ugyanakkor kibukott az FDP, a liberális párt, amely eddig a CDU-val koalicióban kormányozta a várost. A jobbratolódás miatt aggódóknak be kell érniök azzal, hogy valamelyest erősödött a szociáldemokraták poziciója, ám az SPD még így is kevesebb szavazatot kapott (37,3 százalék), mint a jócskán meggyengült CDU (37,8). Talán az egyetlen mozzanat, ami nem okozott se meglepetést, se megrázkódtatást, hogy a környezetvédő alternativok tovább erősödtek (11,8 százalékot szereztek). Érvényesült tehát itt is az az NSZK-szerte érzékelhető tenden cia, hogy a választók elfordulnak a nagy pártoktól - talán mert az orzság 40 éves történelmében annyi be nem tartott igéretet pufogtatott el mindegyik. A jobboldal sikere kétségkivül a fokozódó idegengyűlöletnek tudható be - ami magyarázatnak elfogadható, mégis ijesztő mindazok számára, akik még emlékeznek a mostani ,,tiszta Németországot,, jelszóhoz hasonló szlogenekre. Az okok boncolgatása után ezek a napok a kormányalakitási huzavona jegyében telnek Nyugat-Berlinben. Bármennyire is kézenfekvő lenne a nagykoalició ((CDU/SPD) létrehozása, ez nem ilyen egyszerű: ez a modell évek óta nem működik az NSZK-ban, jókora a szakadék a két párt álláspontja között. Mégsem igen látszik más megoldás: mivel az FDP kibukott, itt nem alkalmazható a máskor, máshol, -és nemcsak Bonnban- bevált megoldás, a keresztény-liberális kormányzás. Marad tehát a szociáldemokraták és kereszténydemokraták hosszas alkudozása, hiszen - szerencsére - a jobboldali radikálisokkal egyikük sem hajlandó szóbaóllni.+++
1989. február 3., péntek 13:48
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|