|
|
 |
|
 |
Kik ők és mit akarnak? (1.rész)
|
Nyugat-Berlin, 1989. február 3. (MTI-Panoráma) - A január 29-ikén tartott nyugat-berlini választásokon robbant be igazán a politikai köztudatba egy nyugatnémet párt, amely több mint öt esztendeje létezik ugyan, ám eddig épphogy vegetált a politikai palettán. A város adottságai - főleg a 13 százalékot meghaladó arányszámú külföldi lakos jelenléte - alapján azonban előre látható volt, hogy a Republikánus Párt idegengyűlöletre építkező ideológiája a korábbi tartományi választásokhoz képest több szavazót kábít el Nyugat-Berlinben - ám a 7,5 százalékos szavazati arány minden előzetes elképzelést halomra döntött. Ezzel ugyanis a republikánusoknak először sikerült bejutniuk egy tartományi parlamentbe.
Bármilyen hihetetlenül hangzik is, a két német állam között a
nyolcvanas évek elején megindult közeledés lényeges mozzanat volt a
szélsőjobboldali Republikánus Párt létrejötte szempontjából. Az
alapítók, Franz Handlos és Ekkehard Voigt - mindketten CSU-párti
képviselők a bonni Bundestagban - ugyanis a pártelnökük, a néhai
Franz-Josef Strauss által az NDK részére nyélbeütött egymilliárd
márkás hitel elleni tiltakozásul léptek ki 1983 nyarán a CSU-ból és
alakították meg a Republikánus Pártot. Belső viták után Handlos
hátat fordított társainak és új szervezetet alapított - a
Republikánus Párt elnöke pedig egy illusztris személyiség: Franz
Schönhuber lett.
A tősgyökeres bajor a háborúban a Waffen-SS kötelékében
teljesített szolgálatot, majd a civil életben újságíróként
helyezkedett el. Bekerült a bajor televízióhoz, ahol társadalmi és
politikai vitaműsorok vezetőjeként szerzett hírnevet. 1981-ben
kiadta háborús emlékiratait: az ,,ich war dabei,, (Magam is ott
voltam) című kötetben túlságosan is rajongó hangnemben merengett el
a Waffen-SS és az Adolf Hitler háziezred tagjaként átélt éveken -
így aztán a bajor televízió egy év mulva megvált tőle. Nem sokáig
kesergett a kényszerű pályamódosításon: egy év multán máris megértő
cimborákra talált a frissen létrehozott Republikánus Párt
vezetőiben, akik közül hamarosan ő lett a párt országos elnöke.
(folyt.)
1989. február 3., péntek 10:51
|
Vissza »
|
|
Kik ők és mit akarnak? (2.rész)
|
A republikánusok magukat a politikai középvonaltól jobbra álló,
konzervatív pártnak tartják. Programjuk központi témája az idegenek
arányának csökkentése, a további beáramlás megakadályozása az
NSZK-ban és Nyugat-Berlinben. Azt állítják, hogy az NSZK-ban élő
külföldieknek alig 5 százaléka részesült politikai menedékjogban,
míg a többiek közönséges ,,szimulánsok,, , akik kizárólag a jobb
megélhetés reményében hagyták el hazájukat. Ez utóbbiakat a párt
szerint újra egyesíteni kellene családjukkal - ám nem az NSZK-ban,
hanem mindenkori szülőföldjükön - ha kell, akár erőnek erejével is.
A vendégmunkásokra is haragszik az alkotmánybíróság által
,,jobboldali radikálisnak,, minősített és engedélyezett párt. (A
sajtó és a baloldal által rájuk ragasztott ,,neonáci,, illetve
újfasiszta jelző ellen felháborodottan tiltakoznak a tagjai.) Azt
állítja, hogy a török, görög, portugál, jugoszláv, marokkói stb.
jövevények elveszik a munkahelyeket a németek elől, tovább
súlyosbítva az amúgy sem rózsás helyzetet a nyugatnémet
munkaerő-piacon. Ezért követelik, hogy a jövőben - svájci mintára -
a munkaadó cégek meghatározott időre kössenek szerződést a külföldi
munkavállalókkal. A szerződés lejárta után az illetőknek vissza
kellene térniük hazájukba - vagy pedig fölvenni a német
állampolgárságot, amire a bonni alaptörvény lehetőséget nyújt.
Külpolitikai profilja nincs a pártnak - ha csak nem tekintjük
annak azt a kijelentést, hogy a német kérdésről újra kell kezdeni a
tárgyalásokat. A republikánusok csak ,,úgynevezett NDK,,-ról
hajlandók beszélni, miközben nyíltan hirdetik az újraegyesítés
szükségességét - igaz, békés úton.
A párt tagságáról, taglétszámáról ellentétes adatok olvashatók.
A nyugat-berlini szervezet elnöke, a 37 éves Bernhard Andres rendőr
főtörzsőrmester szerint a városban ezer, az NSZK-ban tízezer tagot
számlál a Republikánus Párt. Más források mintegy 7800-ra becsülik a
lélszámukat, ennek a fele Bajorországban verbuválódott. A tagság
zömét rendőrök, katonák, határőrök, hivatalnokok teszik ki.
Pártállásuk szerint igen sok köztük a CDU/CSU-ból azok
,,puhánysága,, miatt kiábrándult, a német erényeket (tisztaság,
pontosság, rend) mindenek fölé helyező ember, akikre nagyon is hat
Schönhubernek ,,demokratikus tisztásagú patriotizmusa,,, illetve
annak fő követelése: a német nép életterét meg kell védeni az idegen
áradattal szemben. (folyt.)
1989. február 3., péntek 11:01
|
Vissza »
|
|
Kik ők és mit akarnak? (3.rész)
|
Figyelmet érdemel a tagság átlagos életkora, amely alig 30
esztendő. A republikánusok jelentős hányada tehát csak hírből ismeri
a huszas-harmincas évek német történelmét. Nincsenek tapasztalataik
arról, milyen beláthatatlan következmények felé vezethet az az út,
amelyre a Republikánus Párt fölesküdött - s amelyre több mint
százezer választópolgár adta a szavazatát január utolsó vasárnapján
Nyugat-Berlinben. +++
Dorogman László (Nyugat-Berlin),MTI-Panoráma
1989. február 3., péntek 11:02
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|