|
|
 |
|
 |
Politikai kultúránkról Beszélgetés dr. Tóth Istvánnal, az MSZMP Politikai Főiskola művelődéspolitikai tanszékének vezetőjével
|
Budapest, 1989. január 2. hétfő (MTI-Press)
- Minek tulajdonítható, hogy az utóbbi időben a társadalom, a
párttagság figyelmének középpontjába került a politikai kultúra
kérdése?
- A társadalmi-politikai viszonyok radikális változásának mai
időszaka véleményem szerint az 1945 utáni vagy az 1956-57-et követő
évekhez hasonlítható, amikor a korábbi időszak politikai nézeteivel,
gyakorlatával és kultúrájával kellett gyökeresen szakítani. Részesei
vagyunk egy új egyesülési, gyülekezési törvény kialakításának, a
különböző önszerveződések gyarapodó megjelenésének, napirenden van
az új alkotmány kidolgozása, a választási rendszer, a kormány
feladatkörének és szerepének módosítása és még sorolhatnám a
változás különböző állomásait. Azt viszont látni kell, hogy a
változások először mindig a kulturális, társadalomtudományi
szférában jelennek meg és aztán tolódnak át a politika területére. A
változások jellemzője, hogy azok a demokrácia szélesedése, a
politikai pluralizmus irányába mutatnak, ami az egyénektől egészen
más politikai kultúrát igényel, mint amit az elmúlt évtizedek során
gyakoroltunk.
Felnőtt egy új generáció, amelynek mások a történelmi
tapasztalatai, más politikai értékei vannak, mint az előző
korosztálynak. Erre lehet példa akár a KISZ körül zajló viták, akár
más ifjúsági szerveződések - FIDESZ, Unió a Demokratikus
Szocializmusért, TDDSZ, stb. Az új generáció másfajta politikai
kultúrával rendelkezik. Ebből, illetve a társadalami környezet
megváltozásából következik, hogy az idősebbeknek is szakítaniuk kell
a korábban megszokottá vált politikai kultúrával. Ennek igénye
nyomon követhető pártállástól függetlenül a tömegtájékoztatásban és
az egyre erőteljesebb közvéleménykutatásban.
Napjaiankban az is tapasztalható, hogy egyes hagyományos
szervezetek - például leginkább a KISZ, a szakszervezetek - tartalmi
munkájukat tekintve "kimerültek", s az ott résztvevők nem látták a
politikai cselekvés értelmét. Így nem is akartak a korábbi módon e
szervezeteken belül politizálni. Az aktivitás hiányának alapvető oka
nem az egyén felkészületlensége, nézeteinek alapvető változása volt,
hanem többnyire a szervezet bürokratizálódása,
szervezésképtelensége. (folyt.)
1989. január 2., hétfő 11:36
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|