|
|
|
|
Végtisztesség Nagy Imrének (34. rész) - Méray Tibor
|
ma eljöttek sírodhoz a világ négy sarkából a magyar emigránsok ezrei, akik akárcsak te, lélekben soha sem szakadtak el a hazától. - Imre bácsi Drága, szeretett mesterünk Szemünk felnyitója Nem vezérünk, de atyai vezetőnk az önkény elleni harcban Fiatal életünk, legszebb éveink Imre bácsija Eljöttünk erre az utolsó találkozóra mi, akiknek megadatott, hogy ismertünk, hogy híveid és küzdőtársaid, olykor vitázó partnereid lehettünk, akiket bizalmaddal megtiszteltél. Őrizzük kézfogásod melegét, hangod mély zengését, hangsúlyod somogyi dallamát, bajuszpödrő kézmodulatodat, szemed komor villanásait és felengedő mosolyát. Ismertük és ismerjük elveid és céljaid tisztaságát, makacs kitartásodat, mint ahogy ismertük habozásaidat és tévedéseidet is. De éppen így voltál ember, egész ember, emberi ember azok között, akik a többi ember fölött állóknak képzelték magukat. Húsz-harminc évvel voltál idősebb legtöbbünknél. S mert súlyos szívbetegség gyötört, néha talán átsuhant rajtunk a gondolat, hogy az élet szabályai szerint egyszer majd ott állunk a mellett a koporsó mellett, amelyikben a tested pihen. De arra nem gondoltunk, hogy ebben a koporsóban a földből kikapart csontjaid, vak szemüregű koponyád, megtörhetetlen gerinced csupasz csigolyái lesznek. Éppúgy, ahogy életed nagy tettével, az 1956-os forradalom vállalásával, meggyalázott, 31 éven át rejtegetett földi maradványaiddal is, ezzel a mai temetési nappal is, belépsz a magyar történelem legnagyobbjainak sorába. - A maguk korának despotái által ugyancsak folyamatosan rágalmazott, menekülésre kényszerített, vagy erőszakkal kioltott szabadságfáklyák, Rákóczi, Kossuth, Batthyány, Bajcsy-Zsilinszky mellé. Főurak, nemesek, nagybirtokosok után, akik túllépve osztályaik korlátain az egész nemzet szószólói lettek, te voltál az első, akit a nép mélye küldött, aki az addig mindig elnyomott osztályok gyermekeként alulról jöttél és így egyesítetted magad köré származási, felekezeti, véleménybeli különbözőségeik mellett az egész nemzetet. Mi sem lett volna könnyebb számodra, minthogy galád elrablásod előtt vagy után egyetlen tollvonással, amivel lemondasz miniszterelnöki tisztedről, egyetlen behódoló mozdulattal, amivel megtagadtad volna a forradalmat, megmentsd az életedet. De te fogságodban sem lettél börtönőreid foglya. Te nem áldozati bárány vagy egy sokáig általad is osztott téveszme mindíg újabb és újabb vért követelő oltárán, mint azok az elvtársaid, akiket egy másik temetőben most 33 éve temettünk. (folyt. köv.)
1989. június 16., péntek 18:53
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|