|
|
 |
|
 |
Végtisztesség Nagy Imrének (14. rész) - Zimányi Tibor beszéde
|
A magyar nép akaratának felidézésével sok szó esik a nemzeti
megbékélésről. Ezt szívből kívánjuk, azonban - mint mindenütt - a
mérlegnek itt is két serpenyője van. Csak azt kérjük, hogy az
egyensúly álljon helyre.
Ennek két további elengedhetetlen feltétele van: egyrészt
valamennyi áldozat megfelelő rehabilitációja. (Ennek jelenlegi üteme
és mértéke nem éri el a kívánt színvonalat. Messze vagyunk attól az
igazán szerény erkölcsi irányelvtől, amely azt mondja ki, hogy az
áldozat helyzete nem lehet rosszabb a törvénysértőkénél.) Másrészt,
hogy mindazok, akik a törvénysértések elkövetésében érintettek vagy
utólag egyetértésüket fejezték ki, önként távozzanak minden közéleti
szereplésből. Csak ezek után válhat őszintévé és teljessé a nemzeti
megbékélés. Ezek után sejlik fel számunkra az új ,,fordulat éve,,.
Itt, az élet és halál mezsgyéjén ne korlátozzuk magunkat
Ha
valahol, itt a megsárgult csontokat tartalmazó koporsók előtt el
kell mondanom - bármivel járjon is, bárkit bántson is, bármi legyen
is a következménye -, hogy téged vádoltak hazaárulással, holott te
lettél a hazaárulás klasszikus esetének áldozata, valamennyi
küzdőtársaddal együtt. Ha valahol, akkor itt, az egyéni
megsemmisülés megrázó pillanatainak felidézésekor már nincs értelme
semmi köntörfalazásnak. Ma már hivatalos nyilatkozatok is elismerik,
hogy külső hatalmi érdekből politikai gyilkosság történt. De ahol
gyilkosság van, ott gyilkos is van
A három évtizedes félelem után
akkor szabadulunk fel, ha ez kimondhatóvá válik. De éppen a nemzeti
megbékélés jegyében nem akarunk semmi bosszút, semmi kérdőrevonást;
a gyilkosok büntetése csupán egy legyen, megneveztetésük
Óriási egyéni áldozatot hoztatok. Az egyén áldozatának akkor van
értelme, ha láthatatlan erővé változik és ez a láthatatlan erő végül
is - ha hosszú elfojtás után, ha hosszú elföldelés után is -, de
napvilágra tör és a nemzeti öntudat részévé válik. Nem azért vagyunk
itt a csontokkal teli koporsók előtt, hogy csak fájó szívvel
elbúcsúzzunk, hanem hogy kijelentsük: áldozathozatalotoknak értelme
volt, s benneteket egyszerűen nem lehet eltemetni. Hulló véretek,
derékbatört életetek számunkra példa, s példátok beleplántálódik
minden magyar szívébe. Kívánom, hogy a hozzátartozóknak az hozzon
enyhülést a begyógyíthatatlan sebekre, hogy megsokszorozva munkáltok
a magyarság történelmi tudatában, míg csak él magyar a Duna-tájon.
Temetésetekkel nem temetünk el benneteket, most keltek igazán
életre
Mondjátok velem: Példátokat követjük
Isten engem úgy segéljen
(folyt.köv.)
1989. június 16., péntek 15:37
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|