|
|
 |
|
 |
Az utolsó szovjet-kínai csúcs
|
1989. február 2. (Reuter - MTI-Panoráma) - Csütörtökön megkezdte
pekingi tárgyalásait Eduard Sevardnadze, s ezzel utolsó szakaszába
lépett Mihail Gorbacsov szovjet pártfőtitkár és államfő, illetve
Teng Hsziao-ping, a legtekintélyesebb kínai vezető ezév első felében
megtartandó csúcstalálkozójának előkészítése.
Szovjet-kínai csúcstalálkozót harminc éve, még a néhai Nyikita
Hruscsov és Mao Ce-tung tartott utoljára 1959 szeptemberében
Pekingben.
Ronald Farquhar a Reuter brit hírügynökséget tudósította
Hruscsov pekingi látogatásáról, s így emlékszik vissza annak
eseményeire és légkörére:
Hruscsov és Mao a hivatalos beszédekben egyaránt "a
megbonthatatlan barátságot és a sziklaszilárd szolidaritást"
hangsúlyozta. Ám a felszínen hírdetett egységet már kikezdték az
ellentétek. A legfontosabb ok: Kína gyanakvással szemlélte a
Nyugattal való békés egymás mellett élésre irányuló hruscsovi
politikát, a Szovjetunióban pedig riadalmat keltettek a kommunizmus
Mao Ce-tung-i felfogásának belpolitikai "hiányosságai" és a háború
elkerülhetetlenségéről, valamint az erőszakos forradalomról vallott
kinai tételek. Ez volt a "nagy ugrás" korszaka, amikor Kína húsz
évet akart behozni - egy nap alatt.
A Tajvan körüli tengereken az amerikai Hetedik Flotta hadihajói
járőröztek. Mao "papirtigrisnek" gúnyolta az Egyesült Államokat,
amely kifelé vad, belü viszont gyenge.
Hruscsov Pekingbe közvetlenül Washingtonban tett látogatása után
érkezett, ahol Eisenhowerral tárgyalt, s bölcs, igazi államférfiként
méltatta az amerikai elnököt. A kínaikat felbőszítette ez, s attól
féltek, hogy Moszkva feláldozhatja a kínai érdekeket az Amerikával
való jobb kapcsolatok kedvéért.
A Hruscsov pekingi látogatását övező hivatalos protokollon nem
hatolt át az ellentétekre utaló semmilyen célzás. Nem adtak ki
közleményt,nem voltak interjúk, nem tartottak sajtóértekezletet,
vagy háttértájékoztatót.
Ám annak jelei, hogy nincs minden rendben, már az első perctől
megjelentek, amikor szeptember 30-án reggel, a Kína nemzeti ünnepét
megelőző napon Hruscsov Pekingbe érkezett. (folyt.)
1989. február 2., csütörtök 13:25
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az utolsó csúcs (2.rész)
|
Hruscsov fogadására megjelent Mao Ce-tung és más kínai vezetők,
valamint a 10 szocilista országból az évfordulós ünnepségekre
érkezett pártvezetők - de a városba vezető húsz kilométeres út
mentén nem volt ott az üdvözlő tömeg.
Hruscsov láthatóan túláradó jókedvvel szaladt le a TU-114-eshez
tolt lépcsőkön és széles mosollyal, nagy léptekkel indult Mao felé.
A kínai vezető megszorította Hruscsov kinyújtott kezét, de amint a
Kreml vezetője elvtársi ölelésre tárta karjait, Mao hátralépett és
kitért, ahogy egy boxoló elhajol az ütés elől.
Kínai részről nem hangzott el üdvözlő beszéd. Hruscsov viszont
néhány szót olvasott fel arról, hogy amerikai útja elősegítette a
nemzetközi feszültség enyhülését. - Mao rezzenéstelen arccal, némán
hallgatta.
A díszvacsorán mondott pohárköszöntőjében is a békés egymás
mellett élés jelentőségét hagsúlyozta a szovjet vendég, és elítélte
a háborút, mint a politika eszközét. A tudósítók sosem jutottak
hozzá a pohárköszöntő szövegéhez.
Másnap Hruscsov Mao oldalán nézte végig félmillió kínai
dísszemléjét, és hallotta, amint Lin Piao hadügyminiszter parancsot
hírdet a páncélsisakos kínai katonáknak: "Védjük meg határainkat
Álljunk készen Tajvan felszabadítására
" Lin Piaót néhány év múlva
Mao hivatalos utódjának nevezték ki, de 1971-ben - állítólag
sikertelen puccskísérlet után menekülve - repülőszerencsétlenség
áldozata lett.
A két vezető este ugyancsak a Mennyei Béke Kapujának
mellvédjéről együtt szemlélte a látványos tüzijátékot, de
nyilvánvalóan kevés figyelmet szenteltek a felvillanó görögtüzeknek.
Hrruscsov szinte egész idő alatt Mao felé fordulva széles
gesztusokkal élénken magyarázott, minthacsak tárgyalásaikat
folytatnák a szokatlan környzetben. E szóváltás részletei sem
kerültek nyilvánosságra, de a későbbi események arra utalnak, hogy
viharosnak kellett lennie.
Hruscsov elutazásakor sem hangzott el kínai búcsuztató. Ő
viszont szólt néhány szót, és a két politikus kezet fogott, ám
mosolyok helyett inkább fintorokat cseréltek egymással.
Attól kezdve folyamatosan romlott a viszony. Az ideológiai és
politikai ellentétek a hatvanas években nyílt szakításba
torkollottak, és a területi vita 1969-ben fegyveres
határvillongásokban tört ki. (folyt.)
1989. február 2., csütörtök 13:38
|
Vissza »
|
|
Az utolsó csúcs (3.rész)
|
Hruscsov és Mao később már sosem találkozott, ám más kínai
politikusok szembeszegültek a szovjet vezetővel, midőn a viszály
tovább éleződött.
Drámai összetűzésre került sor a Kreml Szent György termében,
ahol a konfliktus megvitatására 81 kommunista- és munkáspárt vezetői
űltek össze 1960 novemberében. A kínai küldöttség vezetője a szovjet
támadásokra válaszolva megvédte Maót azokkal a vádakkal szemben,
hogy a háborút pártolja. Moszkva szemére vetette, hogy befeketíti a
kínai vezetőt, Kína ellenségeivel egy sorban emlegeti, lebecsüli az
ország eredményeit és szándékosan félremagyarázza és meghamisítja a
kínai álláspontot.
A küldöttség vezetője, aki mindezt kifejtette, a Kínai
Kommunista Párt főtitkára, Teng Hsziao-ping volt, éppen az az ember,
aki Mihail Gorbacsov vendéglátója lesz a szovjet vezető küszöbönálló
pekingi látogatásakor - fejezi be visszaemlékezését Ronald Farquhar
brit tudósító, aki jelenleg a Reuter genfi irodájában dolgozik. +++
Szűcs Gábor,MTI-Panoráma
1989. február 2., csütörtök 13:46
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|