Rendszerváltás és az MTI

	Tiranai beszélgetések III. (1.rész)
Tirana, 1989. február 2.(MTI-Panoráma) - ,,Addig nyújtózkodj, ameddig a takaród ér A legfőbb forrás az önerőre támaszkodás ,, - továbbra is ezek a legfőbb vezérelvek Albánia gazdasági életében, bár az utóbbi néhány évben akár reformlépésekként is felfogható intézkedéseket hozott az albán gazdasági vezetés. Ezt erősítette meg az a beszélgetés is , amelyet Gramoz Paskoval, a tiranai egyetem politikai gazdaságtan tanszékének professzorával folytattam. Találkozhattam ugyan az albán Kereskedelmi Kamara elnök-helyettesével is, de Simon Poreci sajnálattal közölte, hogy fejből egyetlen adatot sem tud mondani Albánia jelenlegi külkereskedelmi, külgazdasági kapcsolatainak a jellemzésére. Pasko professzor viszont nyiltan kijelentette, továbbra is vannak olyan adatok, főképpen abszolut mutatók, amelyeket nem hoznak nyilvánosságra. Ezt válaszolta akkor is, amikor például az albán export értékét tudakoltam. Úgy vélte azonban, helyesek azok a becslések, amelyek az egy főre számított albán nemzeti jövedelmet évi 850 és 1000 dollár közötti értékre taksálják. Albánia rendkivül elmaradott, főképpen még feudális jegyeket mutató szintről kezdte el gazdaságfejlesztését. Az 1939 április olasz megszállás idején a GNP 90 százalékát a mezőgazdaság adta. Akkor 250 ezer hektárt műveltek meg, jelenleg már több mint 700.000 hektárt. Az akkori mezőgazdasági gépállományt 25 traktor jelentette. Az országban mindössze 12 középiskola és 1 főiskola működött, a felsőfokú képzettségűek száma alig néhány tucat volt, 15 orvos, 10-15 mérnök dolgozott akkor Albániában. Jelenleg a közel 3,5 millió albánból mintegy 800 ezren járnak iskolába. Négy és fél évtizeddel ezelőtt a nem egészen egy milliós országban a lakosság 85 százaléka élt falvakban (ma 60 százalék), 10 albánból 9 analfabéta volt. Néhány dohányfeldolgozó, cigarettakészítő, szappanfőző és textilüzem jelentette az ipart. Az egy főre számított villamos energiatermelés 9 kWh volt egy év alatt. (Jelenleg csaknem 1500 kWh.) Az olaszok, majd a németek elleni fegyveres harc 5 éve alatt hatalmas károkat szenvedett az amúgy is elmaradott népgazdaság. Csak az állatállomány vesztesége meghaladta a másfél millió darabot. Ezért a felszabadulás utáni első évek feladata a helyreállítás volt, főképpen jugoszláv segítséggel. A Jugoszláviával bekövetkezett szakítás után Albánia fő gazdasági partnerei a Szovjetunió és a szocialista országok voltak. A politikai kapcsolatok 1961-es megromlása azonban jelentősen csökkentette ennnek szintjét. Ismeretes, hogy Albánia már nem vesz részt a KGST munkájában és kilépett a Varsói Szerződésből. (folyt.köv.) 1989. február 2., csütörtök 09:47
Vissza »

	Tiranai beszélgetések III.(2.rész)
A Szovjetunióval azóta sincs semmiféle gazdasági kapcsolatuk. A 60-as évek elejétől 1978-ig Kína jelentette a legfőbb partnert Albánia számára, de a kinai-amerikai kapcsolatok változásakor Tirana revizionistának bélyegezte a pekingi vezetést, így - a jugoszláv, majd a szovjet és a kelet-európai országokbeli szakértők után - a kinaiak is elhagyták az országot, megszüntek a kinai hitelek és segélyek. Jelenleg a külgazdasági kapcsolatokban 16 százalék az EGK országainak részesedése, a balkáni országoké 33 százalék, a KGST országoké 50 százalék. A nemzeti jövedelem 60 százalékát az ipar, 23 százalékát a mezőgazdaság, 15 százalékát pedig a szolgáltatások és más ágazatok adják. Az ipar éves termelésének 60 százaléka már a nehéziparból származik. Pasko professzor szerint a központi költségvetés éves értéke 1,3 milliár dollár, és évente 700 millió dollárt fordítanak beruházásokra, ennek 80 százalékát gazdasági célokra. A külgazdasági kapcsolatokban realizálódik a netto anyagi termelés (NMP) 10-12 százaléka. Legfontosabb kereskedelmi partnereik sorrendben: Csehszlovákia, Bulgária, Románia, Jugoszlávia, a tőkés országok közül Olaszország, Franciaország, Görögország és az NSZK. Az albán-nyugatnémet gazdasági vegyesbizottság tavalyi tiranai első ülése után az NSZK kilenc olyan területet mért fel, ahol lehetőséget lát az együttműködésre. Az Albán MUnkapárt legutóbbi kongresszusa új prioritásokat határozott meg a gazdaságfejlesztésben. Első helyre került a bánya- és energetikai ipar, a korábbiakhoz képest kiemelt feladatokat kapott a könnyű- és élelmiszeripar, a közfogyasztási cikkek gyártása. Ehhez az együttműködés viszonylag új formáit is alkalmazzák, a konfekciógyártásban például már bérmunkát végeznek holland, nyugatnémet, csehszlovák és osztrák partnerek számára. Pasko arról is beszélt, hogy regionális méretekben több irányban is folytatódik az együttműködés fejlesztési lehetőségeinek a kutatása. Legutóbb Athénban, egy szakértői tanácskozáson fejtette ki: albán részről helytelennek tartják, hogy a balkáni országok gazdaságaiban a szakosodási mutatók csaknem azonosak az olyan nagy országok mutatóival, mint például az Egyesült Államok. Mindent gyártunk, ahelyett, hogy kiválasztanánk néhány fontos terméket és azokra állnánk rá. Példaként hozta fel Ghanát a kakaóval, Dél-Afrikát az arannyal és a drágakövekkel, Venezuelát az olajjal. Arra viszont nem válaszolt, hogy a balkáni országokkal kapcsolatban milyen fő termékekre gondolnak. Elmondta viszont, hogy Albánia a világ 5. legnagyobb krómtermelője, ennek megfelelően ez az érc első helyen áll az albán exporttermékek listáján. (folyt.köv) 1989. február 2., csütörtök 10:07
Vissza »

	Tiranai beszélgetések III.(3.rész)
Ezt követik az energiahordozók (220 kilovoltos vezetékeket építettek ki Olaszország és Jugoszlávia felé, olajat már csak feldolgozva adnak el), majd a réz és réztermékek és egyéb fémek. Az exportlista vége felé található a dohány- és a cigaretta (részesedésük 10-15 százalékos), majd a legvégén a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek, amelyek összesen 10-15 százalékban részesednek az exportból. Albániát néhány év óta aszály sujtja. Ezt is okként hozták fel, amikor azt magyarázták, hogy miért nem sikerült teljesíteni az 1985-tel zárult VIII. ötéves tervet. Különösen a mezőgazdaság és az energiatermelés 80 százalékát adó vízierőművek produktumai maradtak el a tervezettől. A mezőgazdaság egyik legnagyobb gondja, hogy lényegesen már nem növelhetők tovább a termőterületek, viszont azzal kell számolni, hogy az ezredfordulóra 4,2 millió főre szaporodó lakosságot el kell tartania. (Albánia jelenleg is vásárol gabonát külföldről.) A cél, hogy évi 7 százalékos növekedést érjenek el úgy, hogy évente megújítsák a géppark és a technológia negyedét, valamint 1 ha művelés alá vont terület 16 lakost lásson el mezőgazdasági terményekből. Albániában 28 év az átlagéletkor, a háború óta a népesség 3,5-szeresre növekedett, a várható átlagos élettartam megkétszereződött. Abortuszt jelenleg is csak egészségügyi okokból engedélyeznek. A munka továbbra is főként ,,becsület és dicsőség dolga,, ám úgy tűnik, fokozatosan teret nyernek az anyagi ösztönzés formái. Mindenütt a normarendszert alkalmazzák, de már nem mindenütt maximálják a fizetéseket. A mezőgazdaságban tavaly a termelőszövetzkezetek kongresszusa eltörölte a többletmunkáért kifizethető jövedelmek felső határát, a bányákban pedig akár 20 százalékkal többet is kifizetnek a pluszmunkáért a 100 százalékos normateljesítésért járó fizetések után. Az iparban évi 12-14 napos, az egészségre káros munkahelyeken 21 napos fizetett szabadságot biztosítanak. Ez nem nő a munkában eltöltött évek arányában. A mezőgazdaságban nincs éves fizetett szabadság, a helyi vezetés határozza meg, hogy a mezőgazdasági munkák szempontjából holtidőszaknak számító hónapokban mikor ki mehet el - akár egy évben többször is - 3-4 napos szabadságra. Új módszer, hogy a termelőszövetkezetek önmaguk állítják össze terveiket, de gond, hogy az eltérő felvásárlási árak miatt sokan azonnal dohányt kezdtek termeszteni a gabonafélék rovására. A vezetés már bátorítja, hogy a termelők közvetlen kapcsolatokat alakítsanak ki a piaccal. +++ Keller Tivadar (Tirana),MTI-Panoráma 1989. február 2., csütörtök 10:22
Vissza »