|
|
 |
|
 |
A KGST és Ausztria kapcsolata
|
(Simányi Tibor)
Washington, 1989. január 22. (Amerika Hangja, Esti világhíradó) -
Két éven át, 1986-ban és 1987-ben szinte drasztikusan csökkent a
nyugati export a KGST-országokba. Az elmúlt esztendőben változás
állott be. Azonban ujjongásról még mindig nem lehet szó. 8.7
százalékos volt az exportnövekedés az egész osztrák exportvolument
tekintve, ami a szövetségi kereskedelmi kamara kelet-európai
szakértője szerint ugyan a csökkenő tendencia végét jelenti -,
azonban igazi fellendülés még mindig nincs kilátásban. Miért?
A válasz erre a természetes kérdésre sokrétű. Elsősorban persze ott
keresendő, hogy a kelet-európai országok különböző gazdasági
reformjai még mindig nem konszolidálták ezekben az országokban a
gazdasági helyzetet. Ehhez még legalább 2-3 esztendőre lesz
szükség, mondják az Osztrák Kereskedelmi Kamara szakértői.
Súlyosan esik a latba a következő is: az 1975-ben még 17 százalékos
kelet-európai export az elmúlt évben 8.4 százalékot ért el. Igaz
ugyan, hogy Ausztria, Finnország után a második helyen van a kelet-
európai kereskedelemben, hiszen a többi nyugat-európai országok
részaránya egészükben alig több mint 2 százalék. Azonban a KGST-
országok továbbra is eladósodnak, ami azt jelenti, hogy a Nyugatról
általában, és Ausztriából különösen importált árucikkeket nyugati
kölcsönnel fedezik. Ez olyan folyamat, aminek a végét nem lehet
látni. Elrettentő példaként Lengyelország rémlik fel a nyugati
szemlélők előtt, vagy Románia, amely ugyan visszafizeti adósságát,
de a lakosság teljes elszegényedése árán. Ami megint csak azt
jelenti, hogy nem tud a közeli vagy a távoli jövőben importálni.
Mindezek alapján osztrák szakértők valami felemás mérleget vonnak a
kelet-európai kereskedelemben. Felemás olyan értelemben, hogy jó
is, meg rossz is. Mindenesetre jó, hogy a csökkenő tendenciát
sikerült megállítani. Rossz azonban az, hogy a KGST-országokkal
folytatott, immár több évtizedes kereskedelem veszít
jelentőségéből.
Megint csak itt a kérdés: miért? A kelet-európai országok
devizahiányuk következtében egyre erőteljesebben követelik az
ellen-üzlettel való fizetési módot. Ezt persze a folyamatban lévő
gazdasági reformok is alátámasztják, amelynek következtében az
egyes vállalatoknak joguk van külföldi üzleteket saját számlájukra
lebonyolítani. Például a Szovjetunióban jelenleg hétszáz ilyen
vállalat működik. Számuk a közeljövőben háromezerre fog emelkedni.
Hasonló a helyzet néhány más kisebb KGST-államban. Miután az egyéni
kereskedelem felelősségével felruházott vállalatok nem kapnak
állami devizakiutalást, kénytelenek fizetségül saját termékeiket
felajánlani. Tehát virágzik az ellen-üzlet. Ez azonban a kisebb, és
közepes osztrák cégek számára nem mindig jár nyereséggel.
Nagyvállalatok számára kifizetődhet az ilyen csereüzlet. Például
szállítanak gépi-, és ipari berendezéseket, és az ellenértékként
kapott készárut nemzetközi szerveik útján értékesítik. Ezek a
problémák súlyosak ugyan, de nem megoldhatatlanok. Azt mutatják,
hogy a nyugat-keleti kereskedelem lehetőségei sok tekintetben a
KGST országok gazdasági reformjaitól is függenek. +++
1989. január 22., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|