|
|
 |
|
 |
Nem istencsapás az infláció
|
Folyik a nagy kimagyarázkodás. A kormányzat érveit,
magyarázatait tolmácsolók azt hangsúlyozzák, hogy tulajdonképpen a
kibontakozás feltételeinek megteremtése igényli, követeli, hogy az
árakban kifejeződjenek az indokolt ráfordítások, ennek jegyében
csökkennek most az állami támogatások, amivel egyébként elvben és
más alkalmakkor szinte mindenki egyetért. Elhangzottak mentegetőző
magyarázatok is. Mivel az élelmiszerek idén újólag, s igen
tekintélyes mértékben, átlag 16-17 százalékkal drágulnak, a MÉM
illetékesei siettek tájékoztatni a közvéleményt: a kiváltó okok nem
a mezőgazdaságban és nem az élelmiszeriparban rejlenek, hiszen
munkájuk hatékonysága nem romlott, a mezőgazdaság csak közvetítője
az áremelkedést hozó folyamatoknak.
A munkahelyi kollektívák, a szakszervezeti bizottságok és az
ágazati szakszervezetek hangnemét és állásfoglalásait a tiltakozás,
az áremelések mértékének elutasítása jellemezte, a SZOT kompenzációs
igényt jelentett be.
alc. Tudatos és spontán infláció
Mostanában igencsak pezseg a hazai közélet s bár az áremelés, az
ellene való társadalmi méretű tiltakozás nem vegytiszta
közéleti-politikai jelenség, az végképp nem kapott hangot,
kifejezést, hogy amiről szó van - a két számjegyű infláció
folytatódása - az bizony a gazdaság betegsége, amelyet gazdasági
módszerekkel, cselekvéssel kell és lehet orvosolni.
Az infláció ugyanis nem istencsapás. Mert nem az áremelkedés
okozza az inflációt, hanem az infláció, az inflációs
gazdaságpolitika az áremelkedés oka. Ebben az összefüggésben
beszélhetünk tudatos inflációs gazdaságpolitikáról és spontán
inflációról, de mindkét folyamatnak a lényege az, hogy a gazdaság
reálszférájában kialakult zavarokat, egyensúlyhiányt - pl.
hiánygazdálkodás, költségvetési deficit, államadósság, külső
eladósodás - tükrözi s tudatosan, vagy spontán mádon az inflációt
használják fel a zavarok, az egyensúlyhiányok felszámolása
érdekében. (folyt.)
1989. február 1., szerda 12:20
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|