|
|
|
|
Kell a pártban a platformszabadság?
|
elfogadott egy tézistervezetet, amit tavasszal bocsát pártvitára. Addig is érdemes végiggondolnunk, hogy miért került előtérbe maga a fogalom, hogyan függ össze a párton belüli platformszabadság a párt megújulásával. Tény, hogy a nyugat-európai pártok többségében - a kommunista és munkáspártokban is, a polgáriakban is - elismerik a platform alakítás jogát. Lenin a frakciózást elvetve, a platformszabadságot nemcsak megengedhetőnek, hanem nélkülözhetetlennek tartotta. A történelmi és a jelen idejű tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a demokratikus döntéselőkészítés, a szabad véleménynyilvánítás "terméke" a platform. Megnehezíti ezek értelmezést, hogy - idegen szó lévén mind a platform, mind a frakció -, előbb magyarítani kellene őket. Miként a pluralizmust is. Maholnap ugyanis agyonkoptatjuk a politikai zsargon újabb és újabb kifejezéseit, anélkül, hogy pontosan tudnánk, ki mit mond velük. Hol húzódik a határ a platform és a frakció között? Akár a magyar kommunista mozgalom történetében mit tekinthetünk egyiknek és mit a másiknak? Egyfajta közelítési mód, ha a platformok lehetséges kialakulását vizsgáljuk. Nevezetesen: ha a pártban valóban szabadon nyilvánítanak véleményt, s ha a döntések a többségi véleményen alapulnak, akkor mi történjék a kisebbséggel? A demokratikus centralizmus elve, a párt cselekvőképességének szavatolása azt követeli meg, hogy a kisebbség is végrehajtsa a többségi elhatározást. Ugyanakkor joga, hogy véleményét fenntartsa, s hogy pártfórumon újra megméresse. Nyilván attól függően, hogy a történések igazolják-e vagy sem nézeteiket. Azaz: a kisebbség a többséget akarja megnyerni. A többség megnyeréséhez viszont elengedhetetlen feltétel a párton belüli szövetségesek megkeresésének lehetősége, a kisebbségi vélemény, pontosabban nézetrendszer nyilvánossá tétele. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ahol gyakorolható a platformszabadság, ott a szerveződés csak párton belül megengedett. Elképzelhetetlen, hogy más pártok tagjaival keresnék a kapcsolatot. (folyt.)
1989. február 1., szerda 11:43
|
Vissza »
|
|
Kell a pártban 2.
|
Milyen haszon remélhető a platformszabadságtól? Részben a döntések válhatnak megalapozottabbá. Könnyű belátni ugyanis, hogy a kisebbségi vélemény fenntartása egyúttal ellenőrzés is. Kontroll, hogy vajon azt eredményezi-e a döntés, amit föltételeztek róla. Másrészt: a platformszerveződés aktívizál. Természetessé válik, hogy a támogatni vagy elutasítani kérdés állandósul. Mert a dilemma nem kiiktatható. (Megszületett a döntés, tehát nincs miről gondolkodnunk tovább - jellemezhetjük a korábbi felfogást. Döntöttünk, de a döntés helyességét megvalósításával kell igazolnunk egy vagy több alternatív elképzeléssel szemben - ez lehet a jövő gondolkodásmódja.) Természetesen a platformszabadság sem varázsszer. A párt megújulásának nem egyetlen ismérve. És bizonyos veszélyeket is hordoz magában. Mindenekelőtt számolni kell azzal, hogy egyfajta tartós megosztottsághoz vezet - a véleményeket illetően. De nem vezethet megosztottsághoz a cselekvésekben. Valóban konfliktushelyzet, hogy véleményemmel a kisebbséghez, tetteimmel a többséghez tartozom. Márpedig e kettősség vállalása, elfogadása nélkül a párt működésében keletkeznek zavarok. Képviselhetem, hirdethetem meggyőződésemet, harcolhatok elfogadtatásáért, de nem gátolhatom a többségi döntés megvalósítását. Az is tisztázandó, hogy a platformok küzdelmében milyen eszközök megengedettek. Nehogy a különvélemény netán pártellenes tevékenység megbélyegzést kapjon, illetve, hogy a platformszabadság nevében frakciózás kezdődjön, ami - ugyancsak találunk rá példát - pártszakadáshoz vezethet. A cél ugyanis ezzel ellentétes. A párton belüli nézetkülönbségek nyilvános ütközéseiből jöjjön létre megegyezések sora. Még a pártvita előtt, a fölkészülés, az esélyek latolgatásának időszakában vagyunk. A közös gondolkodás stádiumában. (MTI-Press) ág/pé M. D.
1989. február 1., szerda 11:44
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|