|
|
|
|
Közzétették az 1956-os eseményekkel összefüggésben kivégzettek névsorát - Nagy Imre és társai temetése - Borics Gyula tájékoztatója (2. rész)
|
A nevek mellett azért nem jelölték meg, hogy kit milyen cselekmény miatt végeztek ki, hogy ne sértsék hozzátartozóik személyiségi jogait. A felsoroltak közül katonai bíróság 115, ,,civil,, bíróság pedig 162 személy felett ítélkezett. A halálos ítéletek többsége, 210 a fővárosban született, a többi - egyebek között - Miskolcon, Győrött, Kecskeméten és Szekszárdon. Az újságírók kérdéseire az államtitkár és az e munkában közreműködők válaszoltak. Megkérdezték, van-e különbség a minisztériumi összeállítás és a Kapu című folyóiratban megjelent lista között. A válasz: mintegy 50 eltérés van a két névsor között, vannak nevek, amelyek csak a most nyilvánosságra hozott listán szerepelnek és fordítva. Az államtitkár megismételte: ő és munkatársai a büntetésvégrehajtás nyilvántartásában, illetve a bíróságoknál fellelhető iratokból készítették a névsort. A másik lista forrását nem ismerik. Borics Gyula leszögezte: az akkori jogszabályok alapján ezek az ítéletek nem voltak törvénysértők. Akkor statáriális eljárásban vonták felelősségre például azokat, akiknél fegyvert találtak, s halálbüntetést szabhattak ki velük szemben. Ez ma már természetesen más megítélés alá esik. Emlékeztetett arra, hogy a kormány létrehozott egy bizottságot, amelynek a feladata, hogy minősítse az akkori eljárásokat, ítéleteket. Véleménye szerint aligha képzelhető el, hogy az összes akkori - s még korábban született - bírósági ítéletet egyenként felülvizsgálják. Valószinűleg a koncepciósnak vélt kiemelkedő politikai és gazdasági pereket külön-külön vizsgálják felül. A többi ügyet pedig minden bizonnyal együttesen egy jogszabály rendezi majd. Azoknak, akiket bűncselekmény hiányában felmentenek, kártalanítás jár. Egy kérdésre az államtitkár elmondta: nem tartották szükségesnek, hogy a névsorban az elítéltek foglalkozását is feltüntessék, de ez a nyilvántartásokból kideríthető. Az akkori szabályok szerint a kivégzetteket jeltelen sírokba temették. A minisztériumba már eddig is mintegy 40 olyan levél érkezett, amelyben a hozzátartozók kérik a kivégzett sírjának megjelölését, az exhumálást, s a földi maradványok kiadását. Az Igazságügyi Minisztérium igyekszik minden kérést teljesíteni, ám a rendelkezésre álló hiányos feljegyzések alapján nem lesz könnyű megtalálni és azonosítani minden holttestet. Nehezíti a munkát az is, hogy a büntetésvégrehajtás központi nyilvántartásában több mint egymillió karton található. (folyt. köv.)
1989. május 10., szerda 15:28
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 néző telefonüzenete:
Magyarországot szabadítsák már meg a kommunizmustól, a gyilkos munkásőröktől, agyilkos kommunistáktói.Hazudnak, az egész világot bolonddá teszik. Akasztani kéne minden kommunistát.A Kádárt, a Lázárt, a Losoncit, felveszik a 7o-8o ezer Ft nyugdíjat, elmenekültek a nép elől, a nép haragja elől. Állati jó a műsorotok.
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1988. január 31. Nyers Rezső az Új Márciusi Front elnöke a Magyar Nemzetben január 31-én azt nyilatkozta, hogy MSZMP szélesebb koalícióra törekszik, amelyben Ravasz Károly november 5-i UMF-ben történt felszólalásának szellemében helyet kaphatna a Kisgazdapárt, és így balközép kormány alakulhatna. Az Új Márciusi Front később elsősorban Grósz Károly ellenállása miatt hamvába holt. Nyers Rezsőt még ezt megelőzően az MSZMP megrovásban részesítette az Új Márciusi Frontban történő részvétele miatt és azt követően, ezt számára megtiltotta."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|