Rendszerváltás és az MTI

	Létezhet-e szocialista piac?
A szocialista piacgazdaság kifejezéstől sokan idegenkednek. Egyesek azért, mert szerintük egy gazdaság vagy szocialista, vagy piacgazdaság, s bármennyire is állítják, a kettő együtt nem működik. Vagy a szocialista szabályozás hat, vagy a piac. Mások azért idegenkednek, mert attól félnek, hogy mi a múlt századvégi szabadversenyes kapitalizmus módszereit kívánjuk átvenni, amely már réges régen elavult és egy már önmagától kimúlt rendszer átvétele semmiképpen sem erősítheti a mi gazdaságunkat. alc. Nincs teljesen szabályozatlan piac A piac és a szabályozás kapcsán érdemes megemlíteni, hogy a modern kapitalizmusban sem létezik teljesen szabályozatlan piac. S itt nemcsak arról van szó, hogy Svédországban például szándékosan államilag beavatkozva, értékük fölött árusítják a szeszt, a cigarettát és értékük alatt, például a kultúrát. Hanem, arról, hogy minden állam tanult a kapitalizmus spontán fejlődésének zavaraiból, - például az 1929-es nagy gazdasági válságból - és megpróbálja a piac utólagosan szabályozó, ezért néha óriási károkat is okozó hatásait bizonyos előrelátással megelőzni. Ezért, ha az állami gazdasági szervek úgy látják, hogy túlságosan nagy a fejlesztési készség a gazdaságban, akkor emelik a kamatlábat, a hitelek kamatát, s ezzel mérsékelik az építési-fejlesztési keresletet és megfordítva. Ha úgy látják, hogy a gazdaság fejlődése túl lassú, akkor csökkentik a bankkamatot, a vállalkozók olcsóbban jutnak pénzhez, s ez növeli a vállalkozói kedvet, élénkíti a gazdaság növekedését. Tehát nem a piacszabályozásban van a hiba, hanem a rossz szabályozásban, a túlszabályozásban. A piac szerepének növelése a többszektorú gazdaság kialakítása, a sokféle tulajdonforma együttélése, az egyéni vállalkozói kedv növelése, a kisvállalkozások segítése pedig semmiképpen sem jelenti a múlt századi szabadversenyes kapitalizmus rendszerének átvételét. Magyarországon a helyes gazdasági mechanizmus szempontjából már korábban is átvettünk nagyon fontos, és régen idegennek tartott elemeket. Korszerűsítettük például a bankrendszert, bevezettük a csődeljárást, átalakítottuk az adórendszert. Ezek a fejlett ipari országok piacgazdaságban működő intézmények és ezeket adaptáltuk, vettük át, hogy a mi gazdaságunk is piacgazdasággá váljék, abban a piac erői megfelelően tudjanak működni és hatni. (folyt.) 1989. január 31., kedd 13:14
Vissza »

	Létezhet-e 2.
S amikor a piacgazdasághoz szükséges intézményrendszerek megteremtéséről - például az értékpapírforgalomról, a tőzsdéről, a váltóról van szó - akkor ezen semmiképpen sem a régi tőzsde, vagy pénzügyi rendszer meghonosodása értendő. A cél tehát a fejlett piacgazdaság, a modern piacgazdaság elérése, olyan körülmények között, amilyenek a világon eddig még sehol sem voltak. Hiszen sehol sem működik piacgazdaság ott, ahol az állami, a szövetkezeti tulajdon az uralkodó. alc. A gazdaság egész mechanizmusának megváltoztatása Gazdaságunk, intézményrendszerünk korszerűsítése szükséges azért, mert ma már mindenki előtt vitathatatlan, hogy a magyar gazdaság a jelenlegi szerkezetével nem képes annyi jövedelmet létrehozni, amennyi elegendő lenne az ország adósságszolgálati kötelezettségének a teljesítéséhez, s ugyanakkor a társadalmi céljaink megvalósításához, a gazdaság számottevő növeléséhez. Az említett célok eléréséhez az egész gazdaság működési mechanizmusának megváltozása szükséges. Olyan egységes koncepció megteremtése a cél, amely összefüggésbe és egymással összhangba is hozza a gazdasági teendőket. Ez a koncepció az, amelyet egyelőre - talán jobb hiján, talán kissé pontatlanul - szocialista piacgazdaságnak nevezünk. A jövö dönti el, hogy lehet-e és ha igen, akkor hogyan, a nálunk domináns állami tulajdont piaci viszonyok között is eredményesen, hatékonyan működtetni. Mert nyilván erről és nem reprivatizálásról van szó, amikor a többszektorú gazdaság megteremtése a cél. Egy kicsit számolva ugyanis nehéz elképzelni, hogy rövid időn belül megszűnjön az állami tulajdon dominanciája hazánkban. A népgazdaság állóeszközeinek értéke ugyanis hozzávetőlegesen 3 ezer milliárd forint. A lakosság a számítások szerint, évente legfeljebb 10-15 milliárdot tudna fordítani állami tulajdonban lévő cégek, termelési eszközök megvásárlására. Ennek következtében egy évtized alatt sem lenne lehetséges az állami tulajdon 5 százalékánál többet átvinni az állami szektorból a magán szektorba. alc. A hosszútávú érdekeltség nem illúzió A jelen nagy kérdése tehát az, hogyan lehet az állami, szövetkezeti szektort anyagilag abban érdekeltté tenni, hogy azok ne csak rövidtávú nyereségre, hanem hosszútávú vagyongyarapításra is törekedjenek, kényszerüljenek. (folyt.) 1989. január 31., kedd 13:16
Vissza »

	Lehet-e 3.
Sokaknak ez az óhaj ismét ellentmondásnak tűnik, mert azt mondják: "világos, hogy a tőkés vállalkozó hosszútávra gondolkodik, mert azt szeretné, hogy az alapított cégéből az unokái is megéljenek. De hogyan lehet ez célja egy állami vállalat igazgatójának, akinek a fia nem az apja által vezetett vállalatból fog megélni?" Nem irreális óhaj ez? Valószínűleg nem. Hiszen ma már a kapitalizmusban sem a tulajdonosok, illetve az alapítók családtagjai vezetik a jelentős vállalatokat, hanem fizetett menedzserek, igazgatók, vezérigazgatók, elnökök. Persze nálunk sok mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy megvalósuljon a vezetők hosszútávú érdekeltsége. Például engedni kell, hogy a vezetésre kiválasztódott személyek alkotni tudjanak, meg tudják valósítani gondolataikat. Érezzék munkájuk örömét és eredményességét. Valós eredményeik anyagi és erkölcsi dicsősége és a kudarcaik szégyene segíteni fog bennünket abban, hogy a vezetésre valóban alkalmasak kiválasztódjanak, és hasznosan dolgozhassanak, maguk és a társadalom javára. (MTI-Press) ág/pé G.Zs. 1989. január 31., kedd 13:19
Vissza »