Rendszerváltás és az MTI

	Tiranai beszélgetések I. (1.rész)
Tirana, 1989. január 31. (MTI-Panoráma) - Albániát nem lehet Magyarországhoz, sem Európa más országaihoz hasonlítani. Albánia eredményei nemzetközi szempontból csekélynek tűnnek, de e vívmányok rendkivül jelentősek a négy és fél évtizeddel ezelőtti körülményekhez képest... - e megállapításokat az albán közélet több neves személyisége fogalmazta meg, amikor csaknem 3 évtized után most januárban először fogadtak hivatalosan magyar újságírót Tiranában. Bár több magyar krónikás is járt az utóbbi években Albániában a magyar diplomáciai képviselet vendégeként, a balkáni országok külügyminiszter-helyetteseinek tiranai tanácskozása kapcsán ezúttal először nyilt alkalom arra, hogy magyar újságíró - bár több okból is korlátozott mértékben - kérdéseket tehessen fel a Ze:ri i Popullit pártlap főszerkesztőjének, a 2000 tagot tömörítő albán újságírószövetség elnökének, az Albán Televizió és Rádió külföldi adások részlege igazgatójának, vagy a ,,New Albania,, hetilap főszerkesztőjének; a tiranai egyetem politikai gazdaságtan tanszéke professzorának, az Országos Energetikai Intézet vezérigazgatójának, vagy például a Kereskedelmi Kamara elnökhelyettesének. Emellett ellátogathatott az ,,Enver Hodzsa,, nevét viselő tiranai gépipari kombinát bemutatótermébe, szabadon kószálhatott a főváros egy-két negyedében, a helyszinen találkozhatott egy Tirana környéki termelőszövetkezet vezetőivel és ellátogathatott Durresbe, a fővárostól 50 kilométerre fekvő, 60 ezer lakosú kikötővárosba is. ,,Ha külföldi újságíró jár Albániában, általában csak a felszini benyomásoknál marad meg. Észreveszi, hogy nálunk kevés a gépkocsi . Tudja, hogy itt senkinek sem lehet magánautója, s ezt meg is írja. Az okokról azonban nem szól.,, - egyebek között ezt mondta az albán külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője az MTI kiküldött tudósítójának. Valóban, Albániában ,,a felszin,, azonnal szembeötlik. Albániát - amennyit hét nap alatt láthatni belőle - valóban nem lehet Magyarországhoz vagy Európához hasonlítani. A fővárostól 25 kilométerre épített repülőtér is elüt az Európa más tájain megszokottaktól. Sehol sem hirdeti például felirat, hogy hova érkezett az utas, s a magyar látogatónak azonnal szembeötlik a vám- és határőrtisztek, katonák zubbonyán a rangjelzések hiánya. (folyt.köv.) 1989. január 31., kedd 10:07
Vissza »

	Tiranai beszélgetések II.(2.rész)
A vámtisztviselő természetes egyszerűséggel oroszul szólt a kelet-európai újságírókhoz, társa már angolul érdeklődött, van-e elvámolnivalónk? Albániában viszonylag sokan beszélnek oroszul; e nyelv a négy legnépszerűbb idegen nyelv közé tartozik az országban. Több - ma már vezető tisztséget viselő - szakember is a szovjet-albán kapcsolatok 1961-es megszakadása előtt a Szovjetunió felsőfokú tanintézeteiben tanult. De találkoztam nem egy olyan fiatallal is, aki bár még sohasem járt a Szovjetunióban, mégis kiválóan beszél oroszul. Egyébként is tapasztalható: a külföldiekkel kapcsolatba kerülő albánok legalább egy idegen nyelvet felső fokon beszélnek. Sokat segít ebben, hogy a nem egészen 30 ezer négyzetkilométer területű országban található több mint 300 ezer tévékészülék tulajdonosai a hazai tv-adón kivül az olasz, a görög és a jugoszláv adók programjai közül válogathatnak. Albániában egyébként néhány éve indult meg a szines adás, a televizió hétköznapokon 5, vasárnap 10 órán át sugároz műsort. Ottjártamkor sugározták például a nálunk is játszott ,,Horgász a pácban,, és az ,,Egymillió fontos bankjegy,, című filmeket. A repülőtérről Tiranába vezető autóút is szokatlanul zötyögősnek és sötétnek tünik. Szokatlan Tirana utcáin a más európai fővárosokra jellemző fényes kirakatok és a gépkocsiforgalom hiánya. Szokatlan a diplomáciai képviseletek, a középületek előtt, az útkereszteződésekben éjjel-nappal posztoló rendőrök és katonák látványa. S az is, hogy a szállodába vezető út Lenin és Sztálin egymás felé forduló, több méter magas szobra között halad el. Szoktalanul kihaltnak tűnt a város, nem rohantak taxik, nem látszottak az éjszakai élet máshol már mindennapos jelei. A vendéglátók biztosítottak arról, hogy a lehetőségekhez képest mindent megtesznek azért, hogy teljesítsék kivánságaimat, személyes találkozókról, szerkesztőségi és gyárlátogatásokról, rövid országjárásról körvonalazott terveimet. Felajánlották, hogy állandó kisérőt adnak mellém, aki több évet töltött Magyarországon, először diákként, majd a 70-es évek elején diplomataként. (folyt.köv.) 1989. január 31., kedd 10:12
Vissza »

	Tiranai beszélgetések (3.rész)
A ma 300 ezer lakosú Tirana napvilágnál is több szokatlan látnivalót nyújt. A tömegközlekedést biztosító buszoknál inkább a létezésük, mintsem az állapotuk és főképp viteldíjuk a fő. A vonaljegy 30 tyindarka, (1 lek = 100 tyindarka = 2,70 forint) a havi bérlet 14 lekbe kerül. A fő közlekedési eszköz azonban a kerékpár, ára 750 lek körül van, de vitán felül a gyalogos a legtöbb a város minden részén. Néhány taxit is látni Tirana utcáin. Akikkel találkozhattam, elmondták, hogy jelenleg 600-1200 lek között mozognak a fizetések az országban, bár a családi pótlékok rendszerének ismertetésekor kiderült, hogy vannak olyanok, akik havonta 400 leket keresnek, s olyan nyugdijasok is, akik 300 lek havi jövedelemmel rendelkeznek. Az üzletek képe és a járókelők ruházata alapján világos, hogy Albániában az öltözködésben nem a divatszempontok az elsődlegesek. Bár nem egy fiatalon láttam farmert, a boltokban inkább az egyszerűbb anyagú és szabású ruhákat ajánlják. Ahol én jártam, ott az üzletekben 600 leknél kezdődtek a férfiöltönyök, de árultak 400 lekért külön zakókat is, a szövetpantallók 40 lekért voltak kaphatók. A férfi ingeket 40-50 lekért kinálták, a cipők árai 60 lektől 130 lekig alakultak.A legkorszerűbbnek számító - albán összeszerelésű - szines televizió ára 5 ezer lek körül mozog. Az élelmiszerek árai nagyon alacsonyak, a liszt kilója 5, a cukoré 8, mig az étolaj literje 17 lek. Húsboltra nem akadtam, s többen is elmondták, hogy a húsfogyasztást a több éve tartó aszály miatt szabályozni kellett. A marhahús kilóját 17 és 19 lek közötti áron mérik. Jártam egy önkiszolgáló étteremben is, ahol a higiéniai körülményeket nem lehet ugyan a magyarországiakhoz hasonlítani; de a választékot halak, pogácsák, tojásban megforgatott kagyló, más balkáni országokban már megismert, szőlőlevélbe göngyölt rizses hús szolgáltatták, valamennyi néhány lekes áron. Jártam egy ,,hétköznapi,, albán étteremben is, ahol ugyan nem árusítottak osztrák dobozos sört, mint a szállodámban, de az egytálételért és az albán sörért kevesebb, mint a felét fizettem a hotel éttermében szokásos árnak. Amit Albániában teremtettünk, abból mindenki egyenlően részesedik - jelentette ki találkozónkon Napalon Rosh, az albán RTV külföldi adások részlegének igazgatója. +++ Keller Tivadar (Tirana),MTI-Panoráma 1989. január 31., kedd 10:18
Vissza »