Rendszerváltás és az MTI

	Országgyűlés - második nap (15. rész)
A személyi jövedelemadón belüli kedvezmények, mentességek, preferenciák ma széles körűek, s a lakossági jövedelmek több mint kétharmadát mentesítik az adó alól. Ez az oka annak, hogy a maradék egyharmadra jutó átlagos adóteher több mint 32 százalékos, magas a progresszió és magasak az adókulcsok. A mentességek, kedvezmények ügye az egyik legkényesebb területe az adórendszernek. Általában elvi egyetértés van a szándékkal, hogy csökkentsük a preferenciákat, valamint a progressziót és az adó mértékét. A konfliktus akkor keletkezik, amikor az első konkrét, már-már vívmányként kezelt kedvezmény szűkítése vagy megszüntetése napirendre kerül. Már most tömegével kapom a leveleket, amelyek tiltakoznak egy-egy konkrét terület kedvezményeinek tervezett szűkítése ellen, de ugyanez tapasztalható a különböző érdekképviseleti szervek, szakmai érdekcsoportok és lobbik részéről is. E téma kapcsán három elemről kell említést tennem. Az egyik az adómentes jövedelemhatár kérdése. Ez ma 55.000 forint, az alkalmazottaknál 12.000 forinttal kiegészítve. Ez az adómentesség a jövedelem nagyságától függetlenül mindenkire vonatkozik, így 4 millió 800 ezer ember veheti igénybe. Ez az egyetlen tétel több mint 320 milliárdnyi jövedelmet von ki az adóztatás alól. A problémát nem az okozza, hogy az alacsony jövedelmű honfitársainknak nem kell adót fizetni, ez rendjén van. A gond az, hogy minél nagyobb valakinek a jövedelme, ezzel a mentességgel annál nagyobb kedvezményt élvez. Ezért több oldalról, így a Parlament reform bizottságában is felmerült, hogy az adómentes jövedelem csak az alacsony jövedelműek preferenciája legyen. Ennek technikai megoldása nem lehetetlen, de meglehetősen bonyolult, adminisztráció-igényes. Lényegében egy degresszív adóvisszatérítést feltételez bizonyos jövedelemhatárig, amin túl már megszűnik az adómentesség. Felmerült az adómentes jövedelemsáv teljes megszüntetése is, ez azonban egy újabb bérbruttósítással járna együtt, nem beszélve a növekvő adminisztráciáról. Végül az is szóba került, hogy maradjon a jelenlegi jövedelemmentes küszöb, hiszen az infláció fokozatosan ugyis elértékteleníti ezt a preferenciát. Ez is valós érvelés, egyetlen hibája, hogy ebben az esetben nincs mód az adómértékek jelentős és rövid távú csökkentésére. A második téma az úgynevezett költségátalányok elszámolása a személyi jövedelemadón belül, amely elsősorban a különböző szellemi és művészi tevékenységet folytatók számára lehetséges. Ez a költségátalány, amely az összjövedelem 65-től 40 százalékig terjed - valójában független a ténylegesen felmerülő költségektől. (folyt.köv.) 1989. június 28., szerda 13:29
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »