|
|
|
|
A független magyar szakszervezetek 1989. május 1-jei nagygyűlésének állásfoglalása (1. rész) (OS)
|
1989. május 1., hétfő - Néhány nap múlva lesz az évfordulója annak, hogy tavaly Magyarországon megalakult a merev szakszervezeti struktúrával négy évtized után elsőként szakító független szakszervezet, a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete. Ami akkor csak az alapítók reménye volt, ma több annál: nem vagyunk egyedül. Immár nyolc független szakszervezet működik Magyarországon, és létrejött az együttműködésüket koordináló testület is, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája. Alig néhány hete annak, hogy Lengyelországban győzelemre vezetett a Szolidarítás Független Önkormányzó Szakszervezet sokéves harca törvényes jogainak helyreállításáért. Ma, a munkásmozgalom hagyományos ünnepén első ízben együtt ünnepelhetünk a többmilliió lengyel dolgozót tömörítő Szolidarítás küldöttével, a független szakszervezetek felszabadult, örömteli majálisán. Örömünk azonban nem lehet teljes mindaddig, amíg a világ sok helyén, így több kelet- és közép-európai országban nem érvényesülhetnek maradéktalanul az egyetemes emberi jogok, köztük a szakszervezeti szabadságjogok. Éppen ezért nagygyűlésünk csatlakozik az Európai Szakszervezeti Együttműködési Konferencia április 28-án Bécsben elfogadott határozatához, amelyben a résztvevők: - kifejezték azon reményüket, hogy a társadalmi és gazdasági problémák a jövőben a társadalmi együttműködés szellemében oldhatók meg Közép- és Kelet-Európában is; - felszólították az összes demokratikus szakszervezetet és azok nemzetközi szövetségeit, hogy eddigi szolidarításukat fenntartva támogassák a közép- és kelet-európai szakszervezeteket; - elítélték a szabad szakmai szervezkedés akadályozását, különös tekintettel Csehszlovákiára, Bulgáriára, az NDK-ra és Romániára, valamint a szabad szakszervezetek aktív szolidarításáról biztosították a jogaikért ezekben az országokban békés eszközökkel fellépő dolgozókat; - felszólították a csehszlovák kormányt, hogy a bebörtönzött politikai foglyokat azonnal bocsássa szabadon, és tartsa be a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) az egyesülési és szakszervezeti jogokra vonatkozó, általa is ratifikált egyezményeit; - elítélték a német és a magyar kisebbség romániai elnyomását, és felszólították Európa kormányait, hogy minden befolyásukat vessék latba a kisebbségek elüldözésének megakadályozására, ugyanakkor tegyenek meg mindent a már elüldözöttek megsegítésére; (folyt.köv.)
1989. május 1., hétfő 20:48
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 néző telefonüzenete:
Magyarországot szabadítsák már meg a kommunizmustól, a gyilkos munkásőröktől, agyilkos kommunistáktói.Hazudnak, az egész világot bolonddá teszik. Akasztani kéne minden kommunistát.A Kádárt, a Lázárt, a Losoncit, felveszik a 7o-8o ezer Ft nyugdíjat, elmenekültek a nép elől, a nép haragja elől. Állati jó a műsorotok.
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1988. január 31. Nyers Rezső az Új Márciusi Front elnöke a Magyar Nemzetben január 31-én azt nyilatkozta, hogy MSZMP szélesebb koalícióra törekszik, amelyben Ravasz Károly november 5-i UMF-ben történt felszólalásának szellemében helyet kaphatna a Kisgazdapárt, és így balközép kormány alakulhatna. Az Új Márciusi Front később elsősorban Grósz Károly ellenállása miatt hamvába holt. Nyers Rezsőt még ezt megelőzően az MSZMP megrovásban részesítette az Új Márciusi Frontban történő részvétele miatt és azt követően, ezt számára megtiltotta."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|