|
|
|
|
A Minisztertanács állásfoglalása (1. rész)
|
1989. január 15., vasárnap - A január 9-én életbe lépett áremelések nyomán a Minisztertanács és annak elnöke címére számos tiltakozást, felháborodást megfogalmazó felhívást és nyilatkozatot juttattak el. A tiltakozások egy része az áremelések mértékét és körét elfogadhatatlannak minősíti, azok szélesebb körű kompenzálását, a bérek emelését követeli.
A kormány tudatában van annak, hogy súlyos szociális következményekkel járó döntést hozott. A kialalkult helyzetben más választása nem volt, mert a jelen súlyos társadalmi, gazdasági gondjaihoz vezető másfél évtizedes politikai és gazdaságpolitikai gyakorlat nem folytatható. A vezetés hosszú ideig a politikai stabilitás alapjának az életszínvonal emelését, a gazdálkodó szerveknek a piaci hatásoktól történő túlzott védelmét tekintette, de elmulasztotta megtenni azokat a lépéseket, amelyek alapot teremthettek volna a gazdaság megújításához. A magyar gazdaság nemzetközi összehasonlításban drágán termel, alacsony a termelékenység, a termelési szerkezet merev, világpiaci alkalmazkodásra csak részlegesen képes, a munka szervezettsége és a vezetés színvonala egyenetlen. Ez az egyik fő oka annak, hogy évek óta növekvő mértékű inflációval kell együtt élnünk. A kormány megérti, hogy a szakszervezetek fellépnek a dolgozók bér- és szociális helyzetének védelme érdekében, ugyanakkor határozottan felhívja a figyelmet arra, hogy a Minisztertanács az egész társadalomért, annak jövője alakulásáért visel felelősséget. A dolgozók érdekeinek védelme áll a kormány stratégiai gondolkodásának homlokterében is, de nem szolgálja a dolgozók valódi érdekeit, ha a konfliktusok elkerülése céljából továbbra is elkendőzzük súlyos gondjainkat, elmulasztjuk az elkerülhetetlen intézkedéseket. A kormány az egész nemzet érdekeit azzal szolgálja, ha kialakítja az egészséges gazdasági és társadalmi fejlődés szilárd feltételeit. Erre van következetességet igénylő programja, ami a reformpolitika kereteibe illeszkedik. Az infláció, a szociális biztonság gyengülése nem a reform terméke, hanem a korábbi gazdaságpolitika hibáinak és a valódi reform hiányának következménye. A kormány az áremelések elodázásával a növekvő egyensúlyhiányt nem vállalhatja, mert az a társadalmi és életviszonyok hosszú ideig tartó, általános romlását idézné elő, és erősödne a dinamikusan fejlődő társadalmaktól való leszakadás mértéke. (folyt.köv.)
1989. január 15., vasárnap 13:00
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Minisztertanács állásfoglalása (2. rész)
|
A gazdaság helyzetéről és a szükségesnek tartott lépésekről a kormány több alkalommal részletesen számot adott az ország közvéleményének. A követni kívánt gazdságpolitikai irányvonalhoz az Országgyűlés jóváhagyását kérte, s ennek birtokában kezdte meg a terv végrehajtását. A január 9-én életbe lépett és a meghirdetett további központi árintézkedéseket, valamint a szabadpiaci áralakulást figyelembe véve a terv 1989-re 12-15 százalékos áremelkedéssel számol. A SZOT vezetőivel 1988 novemberében folytatott konzultáción - a szociálpolitikai kompenzációra vonatkozóan - az infláció 12 százalékos mértékét alapul véve jött létre megállapodás. A tárgyalások azt is tartalmazták: ha az árnövekedés mértéke az év végéig ezt jelentősen - mintegy 2 százalékkal - meghaladná, akkor ismételten megbeszélést kell tartani a kompenzációról. A januárban bevezetett áremelések alapján még nem lehet körvonalazni az árszint éves emelkedését, a béremelkedés mértéke pedig ennél is bizonytalanabbul ítélhető meg. A gazdálkodó szervek az idén minden korábbinál tágabb lehetőséget kaptak arra, hogy teljesítményük és munkaerőgazdálkodásuk függvényében növeljék dolgozóik bérét és keresetét. A SZOT és a kormány közötti konzultáció alapkérdése a reálbér, illetve az annak alakulását befolyásoló két fő tényező, az árak és a bérek változásának éves mértéke ma tehát felelősséggel még nem ítélhető meg. A kormány elfogadja az Országos Érdekegyeztető Tanács soron kívüli összehívására vonatkozó javaslatot. A Minisztertanács ezúton is megerősíti: amennyiben a fogyasztói árak növekedése a kompenzációnál alapul vett, éves szinten 12 százalékos mértéket ténylegesen 2 százalékkal meghaladja, kész a SZOT-tal új tárgyalásokat folytatni a szükséges intézkedésekről. A kormány megítélése szerint erre - a helyzet pontosabb ismeretében - legkorábban májusban-júniusban kerülhet sor. A kormány gyorsítja a piacgazdaság kiépítését, az ár-, bér-, költségvetési és elosztáspolitikai reform kidolgozását. Olyan szociálpolitikai fordulatot kezdeményez, amikor a szociális támogatásban növekszik azon intézmények és szervezetek szerepe, amelyek képesek arra, hogy a támogatásról differenciáltan, a konkrét helyzet ismeretében döntsenek. (folyt.köv.)
1989. január 15., vasárnap 13:01
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Minisztertanács állásfoglalása (3. rész)
|
A növekvő mértékű áremelések a jövőben kizárólag a gazdaság teljesítményének emelésével kerülhetők el, csak valós jövedelmek bővítésével mozdulhatunk ki a holtpontról. Gazdasági fellendülés csak eredményes szerkezetátalakítás és egyensúlyjavítás mellett hoz létre elosztható javakat. Ezzel összehangban a kormány egyetért a Magyar Gazdasági Kamara Ügyvezetőségének állásfoglalásával, amely szerint az életszínvonal-emelés feltétele elsősorban a nemzeti jövedelem, a termelés, a piaci értékesítés hatékony növelése. Ezért ellenzi és minden eszközzel korlátozza a teljesítménynövekedés nélküli béremeléseket, mert ezek újabb inflációs hullámot keltenek. A stabilizációs program végrehajtása közös érdekünk és közös feladatunk. A kormány épít a szervezett dolgozók megfontolt magatartására, és egyetért a SZOT Elnöksége állásfoglalása azon megállapításával, hogy a testület felelőssége tudatában sem most, sem a jövőben nem követel a kormánytól olyan intézkedést, amely fékezné a kibontakozást és veszélyeztetné az ország politikai stabilitását. A kormány azon munkálkodik, hogy következetesen, céltudatosan előrehaladva megteremtse a kibontakozás alapjait. Ehhez kéri a dolgozó emberek, minden magyar állampolgár cselekvő támogatását. (MTI)
1989. január 15., vasárnap 13:03
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 néző telefonüzenete:
Magyarországot szabadítsák már meg a kommunizmustól, a gyilkos munkásőröktől, agyilkos kommunistáktói.Hazudnak, az egész világot bolonddá teszik. Akasztani kéne minden kommunistát.A Kádárt, a Lázárt, a Losoncit, felveszik a 7o-8o ezer Ft nyugdíjat, elmenekültek a nép elől, a nép haragja elől. Állati jó a műsorotok.
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1988. január 31. Nyers Rezső az Új Márciusi Front elnöke a Magyar Nemzetben január 31-én azt nyilatkozta, hogy MSZMP szélesebb koalícióra törekszik, amelyben Ravasz Károly november 5-i UMF-ben történt felszólalásának szellemében helyet kaphatna a Kisgazdapárt, és így balközép kormány alakulhatna. Az Új Márciusi Front később elsősorban Grósz Károly ellenállása miatt hamvába holt. Nyers Rezsőt még ezt megelőzően az MSZMP megrovásban részesítette az Új Márciusi Frontban történő részvétele miatt és azt követően, ezt számára megtiltotta."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|