|
|
|
|
Az ideológiai szintézis
|
Az ideológiai szintézis SZER ----------------------- München, 1989. május 20. (Hanák Tibor) Leírva: 1989. május 21. Nyitott szemmel A konvergencia-elmélettel kapcsolatban nem tudtam minden szempontot felvetni -, a felvetetteket kellőmód megforgatni. Ez a rádiós műfaj velejárója. Legutóbb csak arra az egy megállapításra korlátoztam fejtegetéseimet, hogy a világrendszerek között nem olyan közeledés, nem olyan konvergenica jött létre, mint a hatvanas években a közgazdászok és szociológusok képzelték: vagyis nem kölcsönös egybehajlás történt, főképp pedig nem az következett be, amit a marxista ideológusok vártak, hogy majd a nyugati liberális kapitalista rendszert lehengerlik a szovjet szocializmus vívmányai. A mai folyamatok - épp ellenkezőleg - arra vallanak, hogy a marxista ideológia alapján létesített rendszer csődöt mondott, és ezért kénytelen közelíteni a piacgazdaságra és az önálló vállalkozásokra építő nyugati társadalmi rendszerekhez. Valójában persze nemcsak a gazdasági életben kényszerülnek a marxista elképzelések feladására, de maga a marxista ideológia sem bizonyult életképesnek. Nem jött létre gazdasági egybeolvadás, ötvöződés, de nem alakult ki ideológiai konvergencia sem, nem történt olyan egybehajlás, melyet a marxista és nem marxista ideológiák találkozásának lehetne nevezni. A marxizmus nem volt eladható a nyugati világban - de nem volt az tulajdonképp a kommunista országokban sem. (folyt.)
1989. május 20., szombat
|
Vissza »
|
|
Az ideológiai szintézis - 1. folyt.
|
Kádár János 1972-ben kijelentette hogy: "ideológiában szintézist nem csinálunk". - Nem csináltak. Inkább tönkretették a marxista ideológiát. 1956-57-től kezdve nemcsak hogy szintézist nem engedtek megkísérelni, de Lukács Györgynek még azt is felrótták, hogy az ideológiában a békés egymás mellett élés lehetőségét hirdeti - vagyis az ideológiai koegzisztenciát. Hogy a koegzisztencia, a szintézis és a konvergencia elutasítása illúzió volt - nyilvánvaló. Minden ideológia eleve számos gondolati elem összekapcsolása, esetleg össze nem férő eszmék együtt létezése. Lenin a marxizmust úgy jellemezte, mint a francia felvilágosodás eszméinek, az angol polgári közgazdaságtanok és a német idealista filozófia tanításainak összekapcsolását. Nem az történt tehát a marxista ideológiában, hogy megvolt szintézis nélkül -, hanem hatalmi szóval kimondták, hogy a szintézist nem tűrik, ami egyértelmű volt az ideológiafejlődés és a szellemi élet megtiltásával. Ezt jelezte meglehetősen drasztikus módon a neomarxizmus száműzése, a Budapesti Iskola, a jugoszláv Praxis-csoport és a lengyel Kolakowski körének felszámolása. A lukácsisták 1973-ban történt kiiktatását mindmáig nem heverte ki a magyar filozófiai élet, mint a Magyar Filozófiai Intézet jelenlegi állásfoglalásaiból láthatjuk. A filozófusok kedve elment a marxizmustól. (folyt.)
1989. május 20., szombat
|
Vissza »
|
|
Az ideológiai szintézis - 2. folyt.
|
A nyugati világban keletkezett néhány olyan bölcseleti kísérlet, melyet joggal nevezhetünk bizonyos fajta szintézisnek, vagy egy-két irányzat konvergenciájának. Ezeknek azonban nem volt hatásuk a kommunista országokra, és ma már meglehetősen visszaszorultak Nyugaton is. A nyugati szintézisek között gondolhattunk Erich Fromm Amerikában élő szociálfilozófusra, aki megkísérelte a marxizmus és a freudi mélylélektan - tehát a kollektív és az individuális híd összekapcsolását. Theodor Adornó A negatív dialektika című könyvében mutatta meg, miként lehet továbbfejlelszteni a marxi dialektikát a hatalom dialektikájává, kritikájává. Szerinte a filozófia egyik fő feladata tudatosítani, hogy ne azonosítsuk magunkat a fennállóval, ne kötelezzük el magunkat semmilyen állításnak és általánosításnak, küzdjünk minden kizárólagosítás ellen. Mivel ez nem álláspont kérdése, Adornó a negativ dialektikát - vagyis a filozófiát is - folyamatnak, a tagadások egymásutánjának fogta fel. Utalhatunk itt Max Horcheimer kritikai elméletére is, mely ugyan szintén Marxra nyúlt vissza, de belőle kiindulva igen figyelemre méltó vallásfilozófiát épített ki, és - az Adornóval együtt írt -, A felvilágosodás dialektikája című könyvben szembefordult a racionalizálás és matematizálás túlhajtásaival, az élet túlszervezésére irányuló törekvésekkel. (folyt.)
1989. május 20., szombat
|
Vissza »
|
|
Az ideológiai szintézis - 3. folyt.
|
A nyugati világ szabad légköre kellett a marxizmus továbbfejlesztéséhez. Ezt bizonyítja a két jóbarát Ernst Bloch és Takács György életpályájának összehasonlítása is. A század tizes éveiben a szellemi élet bioszkurjainak számítottak Heidelbergben. Vallásalapító szándékukkal a pünkösdi tűz megszállottságával próbálták új korszakba átvezetni Európát.
Mikor Lukács csatlakozott a kommunistákhoz és a Szovjetunióba került, kicsinyes szektaharcokba keverett, lapos dogmákhoz igazodott. Ezzel szemben a Nyugaton maradt Ernst Bloch Az utópia szellemét - mint egy korai könyvének címe hangzik - kiépítette a remény princípiumává, megalkotta a marxista filozófia mindmáig legbarátságosabb, ötletes és élvezhető változatát, melyben minden létet még nem levőnek, jövőre irányulónak fogott fel, a próféták biblikus hitével. Később aztán Ernst Blochnak is meg kellett tanulnia Kelet-Németországban, hogy mit jelent a hatalommá vált marxizmus: - a filozófia megbénulását. 1961-ben, mikor felhúzták a berlini falat, nyugati előadó-körútjáról nem tért vissza az NDK-ba, ahol addig katedrája volt. Nem véletlen, hogy a fiatalabb marxista filozófusnemzedék egy része nem is kívánja átmenteni a marxista filozófiát. Nem akarja ötvözni új eszmékkel, vagyis szintézissel megújítani, reformálni. Inkább új utakon indulnak el. Jellemző, hogy az egykori marxista filozófusok a szabad világba kerülve rendszerint nem folytatják marxizmusukat, hanem szegre akasztják. Némelyik ugyan megőrzi a témát. Ez érthető, hiszen filozófiai műveltségük ehhez kapcsolódik. Műveltségük - de általán nem meggyőződésük. (folyt.)
1989. május 20., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az ideológiai szintézis - 4. folyt.
|
Érdekes példa erre Leszek Kolakowski, aki ugyan megírta háromkötetes könyvét a marxista filozófia történetéről, de ez voltaképp leszámolás a marxizmus filozófiájával. A lengyel filozófus Oxfordban elfordult ifjusága szellemi talajától, és megtalálta amit hiába keresett benne: egyrészt a filozófálás örömét, másrészt az általános embei problémákat. Foglalkozott a mítoszok jelentőségével és jelenlétével, a keresztény hit erejével, a pozitívista filozófia filozófiaellenes hatásával. Legutóbbi könyvében a Horror metafizikusban hitet tesz a filozófia ősi feladata mellett: küszködni az örök problémákkal, azokkal a kérdésekkel, melyek a maguk megoldhatatlanságában akkor is mozgatják az embereket, ha egyes irányzatok - mint a marxizmus - erről nem vesznek tudomást, vagy ha mások - mint a pozitívisták - tárgytalannak, logikai tekintetben hibásnak minősítik e kérdéseket. Ami a marxista országok filozófia- és ideológiafejlődését illeti, elmulasztották azt a lélektani pillanatot, amikor még lett volna hitele a szintézisnek. A hatvanas évek végén, a hetvenesek elején Magyarországon is kísérletekbe fogtak a neomarxista irányzat képviselői, megpróbáltak lemondani a világmagyarázati igényekről, a természetfilozófiáról - és a fiatal Marx szándékaira támaszkodva - a társadalom-átalakítás, ha tetszik: a reform elméletét helyezték a törekvések központjába. Akkoriban még Lukás György társadalom-antológiájának is lett volna esélye mű értékeihez méltó vitára -, de amikor megjelent gondoskodtak róla, hogy érdektelenséget váltson ki, és már csupán a hatalmi ideológia válfajának tekintsék potenciális olvasói. (folyt.)
1989. május 20., szombat
|
Vissza »
|
|
Az ideológiai szintézis - 5. folyt.
|
Most látjuk csak igazán, mennyire felkészületlenül érte a marxista filozófiát a politikai eresztékek meglazulása, a dogmatikus és adminisztratív határok felszámolása. A kaput kinyitották, de senki nem jött ki rajta. A marxista filozófia nem tudott mit kezdeni a szabadsággal. Annyira kompromittálódott a hatalommal, illetőleg olyan hivalkodó módon lett a korábbi hatalom jelvénye, hogy az emberek jobban megutálták, mint magát a politikai hatalmat. A politikai rendszer továbbél, vállalta a kihívást, de ideológiája erkölcsileg, szellemileg belepusztult a hatalom szolgálatába - s azt hiszem a hatalom mai birtokosai, a megújulási folyamatban lavírozó kommunista politikusok lennének a legboldogtalanabbak, ha egyszerre csak segítő szándékkal mellettük támadnának a múlt árnyékait felidéző marxista-leninista ideológusok. +++
1989. május 20., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
MTV2 néző telefonüzenete:
Magyarországot szabadítsák már meg a kommunizmustól, a gyilkos munkásőröktől, agyilkos kommunistáktói.Hazudnak, az egész világot bolonddá teszik. Akasztani kéne minden kommunistát.A Kádárt, a Lázárt, a Losoncit, felveszik a 7o-8o ezer Ft nyugdíjat, elmenekültek a nép elől, a nép haragja elől. Állati jó a műsorotok.
Dr Boross Imre (FKgP) visszaemlékezéseiből:
"1988. január 31. Nyers Rezső az Új Márciusi Front elnöke a Magyar Nemzetben január 31-én azt nyilatkozta, hogy MSZMP szélesebb koalícióra törekszik, amelyben Ravasz Károly november 5-i UMF-ben történt felszólalásának szellemében helyet kaphatna a Kisgazdapárt, és így balközép kormány alakulhatna. Az Új Márciusi Front később elsősorban Grósz Károly ellenállása miatt hamvába holt. Nyers Rezsőt még ezt megelőzően az MSZMP megrovásban részesítette az Új Márciusi Frontban történő részvétele miatt és azt követően, ezt számára megtiltotta."
|
|
|
|
890616 – EGY NAP ANATÓMIÁJA
Az 1956-os Intézet új internetes tartalomszolgáltatása Nagy Imre és társai újratemetésének napjáról. Szerkesztette: Rainer M. János és Topits Judit.
|
|
|
|