|
|
 |
|
 |
Erdélyi világszövetség találkozója
|
(Szamosi Károly)
München, 1989. április 15. (SZER, Világhíradó) - Stuttgartban az
Erdélyi Világszövetség ma tartotta második találkozóját.
Munkatársunk, Szamosi Károly a helyszínről jelentkezik, hallgassák
meg telefonon küldött beszámolóját:
Stuttgartban egy éven belül másodszor rendeztek erdélyi
konferenciát, amelyen részt vettek mintegy 25-30 nyugati szervezet
képviselői, hívek, támogatók és mindazok, akik a romániai magyarok
sorsáért az emigrációban tenni akarnak valamit.
Visszagondolva az első konferencia műsorára, előadóira és
résztvevőire, úgy tűnik, keményebb keretek között zajlik a mostani.
Nem a külső keretekre gondolok. A helyszín egy korszerű, tetszetős
konferenciaterem, falait Szente Gábor magyarországi festő és egy
erdélyi származású művésztársa képei díszítik. A tavalyi, egész
napon át tartó pergő programhoz képest viszont ma délután csupán -
és ezt idézőjelben mondom: két elméleti előadás hangzott el. Juhász
Gyula akadémikus az 1940-es bécsi döntés tanulságairól, dr. Fülöp
Mihály budapesti egyetemi tanár pedig az 1947-es párizsi
kisebbségvédelmi kódexről beszélt.
Feltűnt azonban, hogy a két előadást gyakorlati jellegű programpont
követi. A konferencia szünetében sikerült félrevonnom dr. Kontó
Bertalan fő szervezőt:
- Jól sejtem-e, hogy még tavaly, az erdélyi helyzet felmérésén volt
a hangsúly, ma pedig konkrét gyakorlati teendőket akarnak
megvitatni?
- Így van. Szeretnénk felhívással fordulni mindazok felé, akik
valaha Erdélyben éltek, és most is ott tartózkodnak, vagy ott
jártukban élményszerűen tapasztalták azt az elnyomást és
változatlan kisebbségi helyzetet, amely a Ceausescu-rendszert
jellemzi. Arra kérjük őket, írják le pontosan, tárgyszerűen,
tömören sérelmeiket. Nemcsak a magyarokra gondolunk, hanem azokra
is, akik együtt szenvednek a magyarokkal: németekre, románokra
egyaránt.
- Mi történjék ezekkel a beszámolókkal, a személyes sorsok
leírásával?
- Arra kérjük őket, hogy küldjék el vallomásaikat a budapesti
Erdélyi Szövetség címére, vagy pedig az Erdélyi Világszövetség
nyugat-európai szervezetéhez Stuttgartba, vagy pedig a sikerrel
működő S.O.S. Transsylvania szervezet címére, Genfbe. Azt
szeretnénk, hogy a tárgyilagos vallomástételek eljussanak a mi
közvetítésünkkel az ENSZ genfi emberjogi biztosához, hogy 1990
februári jelentéstételéhez élményszerű és egyben objektív adatok
álljanak rendelkezésére.
Célunk az is, hogy egységes fellépéssel fogjuk össze a nyugati
magyar szervezeteket. További feladatunk a helyi kormányok és a
sajtó rendszeres tájékoztatása Erdély helyzetéről, mely ha csak a
kisebbségi kérdéseket tekintjük, századunk egyik legfontosabb
problémája. Olyan levélakcióra gondolok, mint az ez évi januári-
februári levélakció, amely keretében több mint százötvenezer
személyes levél kérte a genfi ENSZ emberjogi bizottságát, hogy az
erdélyi kisebbségi helyzetet tűzze napirendre, és arra is
emlékeztetek, hogy enélkül a százötvenezer levél nélkül talán nem
került volna sor arra, hogy 21 állam elítélje a román kormány
emberjogi és kisebbségi (...?) programját. +++
1989. április 15., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|