|
|
|
|
A magyarságról kezdőknek és haladóknak Beszélgetés Köpeczi
Béla professzorral
|
- Magyarország, a magyarság megítélése új tartalmat kapott a kelet-európai változásokkal. Ön, mint a másfél éve alakult Hungarisztikai Tanács elnöke, hogyan látja e szervezet munkáját a változások tükrében?
- A Hungarisztikai Tanács azzal a céllal jött létre, hogy a Magyarországgal kapcsolatos külföldi stúdiumokat segítse. Hogy nem a szűken vett filiológiai érdeklődés kielégítése áll a középpontjában, azt jól szemlélteti, hogy a munkában a kultúrális, a tudományos élet jeles személyiségei vesznek részt. És itt szeretnék utalni arra, hogy mi a hungarisztikán mindazon tudományos ismeretek összességét értjük, amelyek a magyarságra, Magyaroszágra vonatkoznak. Egyik jellegzetessége, hogy a nyelvvel és irodalommal foglalkozunk, de nem ez az egyedüli feladat, a történelem, a néprajz, sőt a közgazdaságtan és a szociológia is része a hungarológiának. A komplex megközelítés módszerére van szükség: az a külföldi, aki tájékozódni akar a magyarságról, minél nagyobb lehetőséget kapjon erre. A Hungarológiai Tanács a külföldön működő központokat és tanszékeket segíti e tevékenységben.
alc. Bloomingtontól Ungvárig
- Hol működnek ezek a központok, illetve tanszékek?
- Elsőként kell említeni a bloomingtoni magyar tanszéket, az Indiana Egyetemen, mert úttörő szerepet játszott a hetvenes években. Itt vált világosság az, hogy külföldön nem lehet csak irodalommal és nyelvvel foglalkozni. Ránki György kitűnő összefogó tevékenysége ezt bizonyította. Ma is nagy segítséget nyújt Sinor Dénes professzor, aki az egyik kezdeményezője volt a tanszék megalapításának. Magyar központ működik Párizsban, Rómában, Hamburban. Nemrég alakult a groningeni, ez Amszterdammal együtt végzi a koordinációs feladatot Hollandiában. A legfiatalabb és az új körülményekkel leginkább összefüggésbe hozható az ungvári Hungarológiai Központ, hiszen erre néhány éve még nem is gondolhattunk. Újvidéken viszont már több évtizede létezik, vajdaság hatósugárral, tehát nem az egész országra érvényes szerepet tölt be. Ez a központ a magyar kisebbség oktatási és tudományos igényeit is igyekszik kielégíteni, amellett, hogy - mint minden más központ - országos koordináló feladatokat is ellát. (folyt.)
1990. március 20., kedd 15:33
|
Vissza »
|
|
A magyarságról kezdőknek 2.
|
Egyébként 26 ország 90 egyetemen tanítanak magyart évente mintegy 4000 diáknak ottani és hazai előadók. A hazai és a külföldi tevékenység összehangolását a Hungarológiai Tanács végzi, a szervező, szolgáltató tevékenységet pedig a Nemzetközi Hungarológiai Központ végzi. Előadók kiküldéséről, könyvtárak összeállításáról, konferenciák rendezéséről, dokumentáló-informáló munkáról van szó.
- Ön szerint professzor úr, változóban van e a rólunk alkotott kép a világban? Mérhető e az érdeklődés Magyarország iránt?
alc. Növekvő érdeklődés Magyarország iránt
- Mérhető. Egyrészt azzal, hogy már korábban is élénk volt az érdeklődés nemcsak nyelvészek, irodalomtörténészek, történészek, hanem a közgazdászok, a szociológusok részéről is a magyar kísérlet iránt. Másrészt, jelenleg kormányszintű a magyarországi tájékozódás igénye. Információt, az itt zajló folyamatok értékelését kívánják. Nekünk tehát nagyon fontos feladatunk, hogy a friss információ, a naprakész dokumentáció például innen, a Széchenyi Könyvtárból, a számítógépes hálózat kiépítésével, vagy az említett Nemzetközi Hungarológiai Központ révén kijusson.
- Az imént felsorolta azokat az intézményeket, amelyekre számíthatunk a magyarságkép, a magyarságtudat formálásában. Ezek között csupán kettő található Európa keleti felében. Holott ez a térség ismét a nemzetiségek problémájával terhes. Nincs igény, vagy nincs lehetőség arra, hogy a gyanakvás és a kiszolgáltatottság helyébe az együttműködést is szolgáló intézetek kerüljenek?
- A legkézenfekvőbb Csehszlovákia lehetne. A kérdés csupán az, hogy hol és milyen körülmények között. A kulturális kormányzat arra törekedett, hogy ne csak Prágában, hanem Pozsonyban is legyen magyar kulturális intézet. Néhány éve már meg is állapodtunk erről, de lassú az előrehaladás. Elképzelhető lenne, hogy akár a prágai, akár a pozsonyi egyetem mellett jönne létre a hungarológiai központ. Annál is inkább, mert szélesebb körű a magyar kisebbség, erőteljesebb a magyar értelmiség, mint például Kárpátalján.
- És Romániában?
- Hogy Romániában mikor lesz Magyar Kulturális Intézet, azt még megjósolni sem lehet. Hiszen köztudott, hogy az 1977-es Kádár-Ceausescu találkozón megállapodás született ebben a kérdésben és mégsem lett belőle semmi.
- Miért?
- Mert román fél a megállapodás ellenére elzárkózott a megnyitás elől. Pedig nem is Kolozsvárt, hanem Bukarestet javasoltuk, ahol már a helyiség is elkészült. (folyt.)
1990. március 20., kedd 15:33
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A magyarságról 3.
|
Most, hogy újra indultak a tárgyalások a kulturális kapcsolatok fejlesztéséről, az egyik javaslat éppen az volt, hogy kölcsönösen nyissuk meg ezeket az intézeteket. Azonban a nyilatkozatokon kívül más nem történt.
- Minthogy Ön megvívta már a csatát az Erdély története című könyv kiadásásával a Ceausescu-érában, megkérdezem, hogyan ítéli meg azt a román döntést, amely ismét megakadályozza magyar könyvek bejutását?
alc. A román nacionalizmus forrása
- Én úgy látom, hogy az utóbbi időben olyan jelenségek mutatkoznak, amelyek nem jó irányba visznek, inkább visszavetik a fejlődést, amelyben az emberek itt is és ott is reménykedtek. Nos, bevallom azt is, hogy bennem decemberben is, meg utána is mérsékelt remények éltek. A nacionalizmus ugyanis nem Ceausescuhoz köthető jelenség és nem kapcsolható csupán az ő politikájához. A nacionalizmus régebbi gond ebben a térségben és a magyar-román viszonyt legalább a 48-49-es szabadságharc óta határozottan és erőteljesen befolyásolja. Ám ahogyan jelentkezik, abban nagy szerepe van az értelmiségnek. Annak a rétegnek, amelynek feladata lenne, hogy segítse a nemzetek közti együttműködést. Ma azt mondhatom, hogy a román értelmiségnél erőteljesebben jelentkezik a nacionalizmus, mint a magyarnál, bár itt sem hiányzik. Az utóbbi esetében főleg a tudatlanságból táplálkozik, nem ismerik az erdélyi etnikai viszonyokat és emiatt olyan következtetéseket vonnak le, mintha Erdélyben magyar többség lenne. A román értelmiségben viszont sikerült azt a meggyőződést erősíteni, hogy a magyarok megint Erdélyt akarják. Nos, a két világháború között valóban ez volt a magyar külpolitika célja; a románok körében tehát tömegjelenséggé vált a félelem és Ceausescu ezt a félelmet táplálta. Jellemző, hogy a decemberi, temesvári eseményekkel kapcsolatban azt állította, hogy a magyar hadsereg be akar vonulni Romániába. Vagyis a fenyegetettség érzetét keltette. És az ilyen politika hatása alatt nagyon nehéz az együtműködést hirdetni. A nemzetállam eszményéhez ragaszkodó román természetesnek tartja, hogy a magyar gyerekek román iskolákban tanuljanak és nem hajlandó orvosolni a magyar sérelmeket, például az oktatás terén. Természetesnek tartja az úgynevezett "homogenizálást", ami egyszerűen erőszakos asszimilációt jelent. Igaza van Tőkés Lászlónak, amikor azt mondja, hogy a románok a XIX. század végén és a XX. század elején léptek fel azokkal a követelésekkel, amelyeket a magyarság most vet fel: a nyelv és a kultúra megtartását kívánták. (folyt.)
1990. március 20., kedd 15:34
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A magyarságról 4.
|
Akkor ezeket követeléseket a románság jogosaknak találta és ezek mellett folytatott nemzetközi propagandát. S most teljesen hasonló jogos követelések teljesítését tagadják meg a magyar kisebbségtől. (MTI-Press)
1990. március 20., kedd 15:34
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|