|
|
|
|
Megkezdődött az Országgyűlés januári ülésszaka
|
----------------------------------------------
München, 1990. január 23. (SZER, A mai nap) - Az Országgyűlés ma délelőtti eseményeiről Szőcs Géza küldött tudósítást:
- Kedves hallgatóink, a magyar parlament négynapos és rendkívül zsúfolt januári ülésszaka ma délelőtt 10 órakor kezdődött meg, és féltizenegyre már belügyminiszter nélkül maradt az ország.
Fodor Istvánnak, az Országgyűlés ügyvezető elnökének javaslatára a parlament igazolta a két új képviselő mandátumát: a Hegedűsné Hargitai Ágnesét és a Tamás Gáspár Miklósét. Zárójelben: négy honatya Tamás Gáspár Miklós ellen szavazott.
Rögtön ezután - tehát még a tárgysorozat ismertetése előtt - Horváth István belügyminiszter kért szót. Közel 20 perces beszédében rögtön jelezte, hogy a lehallgatási botrány ügyében végzett tényfeltáró vizsgálatról, majd a megfelelő napirendi pont keretében hallunk részletes beszámolót.
Horváth István hosszan beszélt arról, hogy kampány folyik a Belügyminisztérium, az állambiztonsági szolgálat és konkrétan az ő személye ellen. Nyíltan kifejtette azt a véleményét, hogy egyes ellenzéki erők, például a Fidesz aktivistái nem is titkoltan még a választások előtt új hatalmi viszonyok kialakítására törekednek. A lehallgatás-botrány ílymódon nem jogi, hanem politikai ügy - mondta Horváth István, aki egy-két hónapja még bizonyára nem hitte volna, hogy a rendszerváltás zökkenőmentes lebonyolításában szerzett érdemei - amelyekre, ha szűkszavúan is, beszédében hivatkozott -, kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy személye áldozatul ne essék az egyik legfontosabb tárca ellen indított, s most sikeresnek bizonyult akciósorozatnak. (folyt.)
1990. január 23., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Országgyűlés - 1. folyt.
|
Horváth elismerte felelősségét a belügyön belül kezdeményezett átalakítás ellenőrzésének hiányosságai miatt, fő mulasztásának azonban azt nevezte, hogy nem ragaszkodott a végsőkig ahhoz, hogy az állambiztonságról szóló törvény mindenképp kerüljön be a sarkalatos törvények közé.
Horváth István - az anarchiától, az indulatok eszkalációjától, az új inkvizíciótól óvó - beszéde legvégéig nem tett célzást arra, hogy lemond. Megtehette volna, hogy ő maga a parlamenttől kér bizalmat munkája további folytatásához, s ezt valószínűleg meg is kapta volna. Mint ahogy egy ellene benyújtott bizalmatlansági indítványt is - vélhetőleg - egyelőre elvetett volna a parlament. Horváth azonban bebizonyította, hogy valóban van politikai érzéke, és helyzetfelismerő képessége.
E felismerés pedig a jelen körülmények között nem lehetett más, mint az a konzekvencia, amelyet Horváth István a nyolcvanas évek végén sokáig kulcsszerepet játszó politikus, a kilencvenes évek legelső hónapjában levont, és ma féltizenegykor ismertetett. +++
1990. január 23., kedd
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|