|
|
|
|
Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának ülése (1.
rész)
|
1990. január 19., péntek - Az értékpapír-forgalmazásról és
az értékpapírtőzsde létrehozásáról szóló törvényjavaslat
tárgyalásával folytatta ülését pénteken az Országgyűlés terv- és
költségvetési bizottsága, amely ugyan a tervezettnél egy órával
később kezdte munkáját, de tagjai még akkor sem voltak
határozatképes számban jelen. A képviselők rövid vita után
támogatólag szavaztak az értékpapír-törvény tervezetéről, de
megállapodtak abban, hogy a bizottsági állásfoglaláshoz utólag
megszavaztatják a távol maradtakat is. A pénteki első napirendi pont
kapcsán Békesi László pénzügyminiszter elmondta: a törvény célja,
hogy garanciákat biztosítson mind a befektetőknek, mind pedig az
értékpapírok forgalmazóinak, illetve jogilag lehetővé tegye az
értékpapírtőzsde kialakitását. A jogszabálytervezet szerint a
befektetők védelmére, az értékpapír-piac ellenőrzésére, a
tőkeáramlás elősegítésére létrehoznák az állami
értékpapír-felügyeletet. A miniszter arról is tájékoztatott, hogy a
törvényjavaslat elfogadásával együtt megszüntetnék a forgalomba
hozható részvények értékének 10 ezer forintos alsó határát, így azok
a szervezetek, amelyek a kisbefektetőkre számítanak, ennél
alacsonyabb értékű részvényeket is kibocsáthatnának.
A témával összefüggésben felmerült a forint konvertibilissá tételének várható időpontja is. A pénzügyminiszter szerint ha el akarjuk kerülni a robbanásszerű változást, ami a hazai árszínvonal emelkedésében is jelentkezne, akkor erre az évtized közepén, második felében kerülhet sor. Véleménye szerint a forint részleges külső konvertibilitását 1992-ig mindenféleképpen el kellene érni. Ez azt jelentené, hogy legalább a külgazdasági forgalomban résztvevő vállalkozások szabadon válthatnák át nemzeti valutájukat konvertibilis fizetőeszközre.
Ugyancsak támogatásukat adták a jelenlévő képviselők ahhoz, hogy a múlt évi állami költségvetés tervezettnél nagyobb hiányának átmeneti finanszírozására a Magyar Nemzeti Bank legfeljebb 33 milliárd forint rövid lejáratú hitelt nyújtson az ország 1989. évi zárszámadásának parlamenti jóváhagyásáig. Békesi László azzal indokolta a pénzügyi kormányzatnak erre vonatkozó beterjesztését, hogy az ország tényleges adósságának bevallása után most annak következményeit a költségvetésben is tükröztetni kell. Eddig ugyanis az volt a gyakorlat, hogy a negyedik negyedév kamatkiadásait már a következő év elejére átcsúsztatva tartalmazta a költségvetés. (folyt.köv.)
1990. január 19., péntek 17:53
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának ülése (2.
rész)
|
Most viszont abban az évben könyvelik el ezeket a kiadásokat, amikor ténylegesen keletkeztek. Emellett a tervezettnél jobban növeli a költségvetés kiadásait a kedvezményes kamatú lakáshitelek múlt év végi, még 45 százalékos hitelkedvezménnyel történt tömeges visszafizetése. Ezek együttes kihatása az a 33 milliárd forint, aminek átmeneti finanszírozásához a pénzügyi kormányzat az Országgyűlés felhatalmazását kéri. Mint Békesi László beszámolójából kitűnt, e tételek nélkül az eredetileg tervezett 21 milliárd forintos hiánnyal szemben 18 milliárd forint mínusszal zárta volna a költségvetés az 1989. évet, így azonban további csaknem 33 milliárd forint terheli azt.
A képviselők jogállásáról, munkadíjáról, költségtérítéséről és kedvezményeiről szóló törvényjavaslat vitájának központi témája a jövendő honatyák fizetésének kérdése volt. Fodor István, az Országgyűlés megbízott elnöke ismertette a képviselők egy csoportjának azt a javaslatát, miszerint az új parlament tagjainak munkadíja a jövedelemadó és a társadalombiztosítási járulék levonása után a bérből és fizetésből élők nettó átlagkeresetének háromszorosa legyen. Ezt az elvet a többség elfogadta, mert ekkora különbség véleményük szerint még elfogadható lenne társadalmilag. Az elv alkalmazásának mikéntjéről azonban már hosszasan vitáztak. Volt, aki szerint úgy kellene bruttósítani ezt a nettó alapot, hogy az átszámításnál a képviselők más forrásból származó jövedelmét is figyelembe vegyék, mások viszont ellenezték azt. A képviselők egy része szerint konkrétan is meg kellene mondani, hogy ez a nettó alap összegszerűen mit jelent, mert akárhogy is szépítik, az bruttóban 45-50 ezer forintnak felelne meg. Mivel a vitát nem tudták eldönteni, abban maradtak, hogy mindkét megoldást a jogi bizottság elé terjesztik. (MTI)
1990. január 19., péntek 17:57
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|