|
|
|
|
Az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának ülése (2.
rész)
|
Ezt követően tértek át a Nemzeti Vagyonügynökség létrehozásáról, illetve az állami vagyon védelméről szóló törvényjavaslatok együttes tárgyalására. Martonyi János, a privatizáció kormánybiztosa arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a jogszabálytervezetekről a különféle pártok is véleményt mondtak már, s többségük egyetértett azokkal, bár néhány párt ellenzi, hogy e fontos törvényeket még a jelenlegi Országgyűlés alkossa meg. Tömpe István pénzügyminiszter-helyettes egyebek között azokra a korábbi felvetésekre reagált, amelyek szerint félő, hogy ha a Vagyonügynökség kezdeményezheti az önkormányzatú állami vállalatok államigazgatási irányítás alól való helyezését, akkor tömeges ,,államosítás,, várható. Mint mondta, ezt a lépést a kormány eddig még akkor sem igen tette meg, ha annak szükségessége nyilvánvaló volt, ezután pedig még kevésbé várható. Az pedig csak a külföldi tőke bizalmát növelné, ha végre tisztázódnának a tulajdonviszonyok, a tulajdonos akár szervezet formájában is kézzelfoghatóvá válna, s a társadalom számára mindenképpen megnyugtató lenne, ha a vállalatok eladásánál, átalakulásánál törvény szavatolná a versenyeztetést, az ügyletek nyilvánosságát.
A témával kapcsolatban Puskás Sándor (Heves megye), a bizottság elnöke megjegyezte: indokolt, hogy a Nemzeti Vagyonügynökség igazgatótanácsában helyet kapjanak a környezetvédelmi szervek, valamint a munkavállalók és a munkaadók érdekképviseleteinek, illetve a társadalombiztosításnak a küldöttei. Szabó Kálmán (Budapest) azt indítványozta, hogy ha meghirdetik egy gyár részbeni vagy teljes eladását, akkor erről a tényről, valamint az üzletben való részvételi lehetőségeikről a dolgozókat is tájékoztatni kelljen. Javasolta, hogy az új Országgyűlés számára hagyják meg jogörökségként, miszerint még az ősszel tűzze napirendjére a tulajdonról szóló törvényjavaslatot. (folyt.köv.)
1990. január 18., csütörtök 17:06
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|