|
|
 |
|
 |
- Kónya a lehallgatási botrányról - 2. folyt.
|
- De a jelek arra vallanak, hogy viszont igenis büntetőjogi
értelemben is felelősségre kívánják vonni azt a személyt, vagy azon
személyeket, akik a Fidesznek és a Szabad Demokraták Szövetségének
kiszolgáltatták ezeket az iratokat.
- Akármi is indította az informátorokat arra, hogy ezeket az
adatokat kiadják, az formálisan és első megközelítésben mindenképpen
bűncselekmény, mégpedig államtitok-sértésnek minősül. Hangsúlyozom
azt, hogy formálisan, mert tartalmilag és ténylegesen szerintem két
okból sem az. Egyrészt azért, mert az államtitok fogalmát az 1987.
évi 5. törvényerejű rendelet az úgy határozza meg, hogy
államtitoknak az az adat minősül, ami két kritériumnak felel meg és
ennek együttesen kell fennállni. Egyrészt egy formális kritériumnak,
hogy államtitoknak minősítse az arra illetékes hivatalvezető. Ez az
adott esetben fennáll, hiszen az okmányok, az iratok, a
bizonyítékokon mind ott szerepel, hogy "Szigorúan titkos
" és ez az
államtitoknak a jelzése, tehát ez megtörtént. Viszont ez nem
elegendő, mert csak azt az adatot lehet államtitoknak minősíteni,
amelynek illetéktelen személy tudomására jutása veszélyezteti a
Magyar Köztársaság biztonságát vagy más fontos politikai, gazdasági,
honvédelmi érdekét.
Nyilvánvaló, hogy ezek az adatok nem veszélyeztetik a Magyar
Köztársaságnak semmiféle fontos érdekét, tehát ezeket nem lehetett
volna eleve államtitoknak minősíteni. Most az más kérdés, hogy ezt a
magánszemély nem vizsgálhatja, de a bíróságnak igenis kötelessége
vizsgálni, és ha azt állapítja meg, hogy ezt nem lehetett volna
államtitoknak minősíteni, akkor ez nem államtitok, mert a tartalmi
kritériumnak nem felel meg, és így nem lehet elkövetni ránézve az
államtitok sértő bűncselekményét. (folyt.)
1990. január 8., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|