|
|
|
|
- Országgyűlési jelentés - 2. folyt.
|
- Ez az, amivel én egész nem értek egyet. Elfogadom azt, hogy a parlament legitim volt, de politikai szempontból megkérdőjelezem. Magam is ezt vallom, sőt önmagam is azt javasoltam volna, hogy oszlassa fel a parlament önmagát, írjon ki nemzetgyűlési választásokat, s alkotmányozó nemzetgyűlés legyen. Jogi értelemben azonban nem. Ez a parlament legitim. Ilyen alapon tehát azt mondom, ha a parlament kezdeményezi és megtárgyalja a munkásőrséget, a munkahelyi pártszervezetek létét vagy nem létét, megtárgyalja a pártvagyonról szóló tájékoztatót, akkor fölöslegesnek tartom kiírni. Ha a parlament úgy döntene vagy a kormány, hogy nem oszlatja fel a munkásőrséget, én mint törvényhozó, kezdeményezem a bizalmi szavazást a kormány ellen, mert azt mondom, hogy ez a kormány akkor nem az én kormányom. Ha a parlament úgy dönt, hogy a munkahelyeken maradjon bent a pártszervezet, akkor én magam fogom kezdeményezni - mint törvényhozó - azt, hogy írjon ki népszavazást arról, hogy ez a parlament alkalmas-e arra, amire szerveződött. Tehát mindaddig, amíg törvényes lehetőségek vannak, amíg a népszavazást megtestesítő parlament ezekben nem döntött, addig én nem tartom helyesnek kiírni népszavazást ezekben a kérdésekben, különösen akkor, ha nagyon fontosnak tartom az árukapcsolást. Tulajdonképpen az SZDSZ részéről az egyetlen fontos szempont a köztársasági elnöki intézmény volt. Ehhez kapcsolni a többit, meg nem várva a parlamenti állásfoglalást, miután egyébként jogos lett volna mind a négy együtt, ha nem úgy dönt a parlament, akkor számomra elfogadható, így nem. (folyt.)
1989. október 17., kedd
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|