|
|
 |
|
 |
- Kerekasztal - 8. folyt.
|
Jó volna, ha az új párt vezetői ezzel szembenéznének. Az
ellenzék a maga részéről nem fogja - reményeink szerint - megtenni
azt a szívességet, hogy azt mondja, beérjük azzal a vagyonrész-
visszaadással, amelyre most nektek, illetve az új pártnak nincsen
szüksége. Remélem, hogy ezt nem teszik meg, ugyanolyan jogi alapon.
Ugyanolyan jogi és elvi alapon követeljük azt a részét is a párt
vagyonának - mármint annak a visszaadását az állam tulajdonába -,
amelyre állítólag egyébiránt szükségük van.
Ezzel kapcsolatosan csak annyit szeretnék még elmondani: nagyon
örülük, hogy Ágh Attila ezeket az ügyeket, s a belső párt
struktúráját onnan, Budapestről világosnak látja és áttekinthetőnek
ítéli meg, de én úgy gondolom, a párt kongresszusán több olyan
döntés és határozat is született, amely nem igazából az
egyértelműségre utal. Ilyen az a szignálás, tehát az átlépés az új
pártba, illetve a megújítása a párttagságnak, vagy folyamatosan
tartása; nem is tudom, hogyan fogalmazzam ezt a sajátosan félmagyar
megoldást: új párt, nem új párt, új tagság, nem új tagság, vagy hogy
van ez.
Ugyanígy a munkásőrség ügyében hozott, illetve nem hozott
döntés, a munkahelyről történő kivonulás visszautasítása. És jó
néhány olyan döntés született, amiben nem egészen világosan tűnik
ki, hogy a párton belül melyik - állítólag - jól átlátható platform
milyen álláspontot képvisel.
Visszautalva még Ágh Attilának az előző megjegyzésére, még azért
azt elmondanám: nem kell annyira elragadtatnunk magunkat a
tekintetben, hogy a párt előbbre lépett egy lépéssel a belső
frakciós összetételének az átláthatóvá tételében, s az ellenzéki
pártok állítólag - mint Ágh Attila mondja - még ebben az ügyben
hátrébb járnak. Én ezt nem így látom. A Fideszen belül ez például
egyáltalán nem így van, ez ténykérdés is. (folyt.)
1989. október 11., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|