|
|
|
|
A magyar gazdaság állapota
|
London, 1989. szeptember 20. (BBC, Gazdasági rovat) - Most gazdasági rovatunk következik, amelyet Radnóti Zoltán szabadsága miatt ezúttal Békés Erzsébet állított össze: - Kedves hallgatóim Mai gazdasági rovatunkban magyar témával foglalkozunk, hiszen a magyar gazdaság állapota, megújításának lehetőségei közvetlenül is érintik a lakosságot, és a hazai információdömping dacára talán érdemes szemügyre venni a gazdasági helyzet egynémely kulcskérdését. Ismeretes, hogy a háromoldalú egyeztető tárgyalások keretében a kijelölt bizottságok gazdasági kérdésekkel is foglalkoznak, ezért a most folyó munkáról olyan személyeket kérdeztem meg, akik maguk is részt vesznek a tárgyalásokon, és szervezetüket képviselve hosszú távú gazdasági koncepció megalkotására is vállalkoztak, legalábbis az alapelvek szintjén. Beszélgetőpartnereink között volt Solt Ottília, a Szabad Demokraták Szövetségének tagja, valamint Szűcs László, aki a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának szakértőjeként tevékenykedik. Hármójukkal külön-külön beszéltem ugyan telefonon, de az elmondottak egymásra rímelnek, illetve egymással vitáznak. Azt ma már sem a kormány, sem az MSZMP nem tagadja, hogy a magyar gazdaság a csőd szélére jutott. Még a párt prominens képviselői gyakran modellváltást emlegetnek, az Ellenzéki Kerekasztalban részt vevő gazdasági szakértők egyértelműen rendszerváltásról beszélnek. Az sem kétséges, hogy amennyiben a politikai helyzet paraméterei nem változnak, s a pluralista kormányzás működési feltételei valóban létrejönnek Magyarországon, a gazdaság ettől még önmagában véve nem áll talpra. (folyt.)
1989. szeptember 20., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar gazdaság állapota - 1. folyt.
|
Solt Ottíliától, a Szabad Demokraták Szövetségének álláspontja felől érdeklődtem, vagyis, hogy a majdani kormány miként lesz képes egyszerre megküzdeni a rendszerváltás, a tulajdonreform és az adósságkezelés kérdésével anélkül, hogy népszerűtlen intézkedésekre kényszerülne, de legalábbis, hogy azokat a legfájdalommentesebben hajtsa végre. - Rendkívül szűk a mozgástere minden lehetséges magyar kormánynak, ha a gazdaságról és a szociális kérdésekről van szó. A lengyel Szolidaritás kormány, amely igazán egy széles érdekvédelmi népmozgalomnak a hullámain jutott végül is hatalomra, szintén kénytelen szembenézni ezzel a kérdéssel, és a kormányalakítók azonnal kénytelenek voltak kijelenteni, hogy népszerűtlen intézkedésekre kerül sor, hogy a lengyel társadalom szembe kell nézzen a további életszínvonal-romlás és a gazdasági válság következményeivel. Ebből is világossá válhat a magyar közvélemény számára, hogy nem a kormány okosságán vagy jószándékán múlik az, hogy milyen élet vár ránk az elkövetkezendő években, hanem nagyon szigorú törvényszerűségek határolják be a lehetőségeket. Nem tudom felmérni, még most sem tudom felmérni, hogy vajon micsoda indulatokat és micsoda érzelmeket fog felkorbácsolni az a felismerés, amikor végül is tudomásul veszi ez a társadalom, hogy a politikai győzelem esetén sem következik azonnali javulás. - Ha ezt a gondolatot tovább követjük, felmerül a kérdés, hogy van-e valamiféle alternatíva, vagy pedig a lakosságnak mindenképpen nagy árat kell fizetnie azért például, hogy 1984 után hirtelen néhány éven belül megkétszereződött az ország külső adósságállománya. Solt Ottília válasza így hangzott: (folyt.)
1989. szeptember 20., szerda
|
Vissza »
|
|
- A magyar gazdaság állapota - 2. folyt.
|
- A gazdaság ugyan nagyon szűk mozgástérben lavirozhat, de mégis vannak játékterei. Azonban két alapvető feltételnek teljesülnie kell ahhoz, hogy valamilyen kibontakozást el tudjunk képzelni - legalábbis ez a Szabad Demokraták álláspontja a kérdésről. Az egyik feltétel a Nyugat kondicionálása. A Nyugat, hogy úgymondjam közönyének legyőzése nélkül, tehát anélkül, hogy komoly erőfeszí téseket tennének az adósságterheink csökkentése érdekében, nem képzelhető el kibontakozás. Nem arról van szó, hogy újabb hitelekkel tömjenek, akár ezt a kormányt, akár egy következőt, és még arról sem, hogy átütemezzék az adósságainkat. De arról, hogy évről évre különböző bankmegállapodások alapján a kamatterheinket és a visszafizetési kötelezettségeinket mérsékelni - erre van lehetőségük -, és ezt meg kell tenniük ahhoz, hogy a magyar gazdaság valamelyest talpraálljon. Ugyanis ezzel az adósságtömeggel, ezzel a kamatteherrel és ezzel a visszafizetési ütemmel, amellyel most szembe kell néznünk, képtelenség a gazdasági bajokból kilábalni. Azonban a Nyugattól nem egy önzetlen gesztus lenne, ha ezt tenné, hanem saját érdek, ugyanis, ha más nem, akkor az NDK-menekülők rohama az elmúlt hetekben világos figyelmeztető jel, hogy mi várható Kelet-Európától akkor, hogyha nem tudja magát rendbe szedni. Ez tehát az egyik kondíció, a másik pedig az az elképzelés, hogy itt pusztán a kormány politizálásától, gazdasági döntéseitől kilábolás várható. Ez illúzió. A kormány az egyetlen egyet tehet - és ebben tulajdonképpen a mai kormány is megtett már néhány lépést, akárhogyan is értékeljük egyébként ennek a kormánynak a tevékenységét -, hogy a szabad piac és a vállalkozások előtt lebontja az akadályokat. (folyt.)
1989. szeptember 20., szerda
|
Vissza »
|
|
- A magyar gazdaság állapota - 8/3. folyt.
|
- Az SZDSZ képviselőjének nézete szerint tehát a vállalkozás szabadsága - mint belső feltétel mellett - a Nyugatra jelentős szerep hárulna abban az értelemben, hogy esélyt kellene adnia Magyarországnak a válságból való kilábolásra, mégpedig az adósságterhek mérséklése és széthúzása formájában. Köztudott, hogy a magyar pénzügyi kormányzat nem kérte az adósságterhek elengedését, illetve átütemezését, és a 24 segítőkész tőkés országnak augusztus elsején átadott csomagtervben - melynek részletes dokumentumát hétfőn átadták az Európai Közösség Bizottsága alelnökének - adósságkönnyítés nem szerepel. Ehelyett, mint Surányi György, az Országos Tervhivatal államtitkára egy budapesti interjúban elmondotta: a cél az, hogy Magyarország garanciát kapjon a pénzpiacoktól arra, hogy az évente szükséges 2-3 milliárd dollárt fel tudja venni. Szűcs László a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának szakértője a szociálpolitikáról szólván azonban jóval tágabban határozta meg, hogy az újonnan alakult szakszervezetek milyen fajta érdekképviseletet vállalnak magukra. - Nem lehetne azt mondani, hogy a ligának egyértelmű és minden egyes ligatagnak, minden egyes szervezetnek azonos elképzelései vagy törekvései vannak. Azt hiszem, abban lehet a liga szociálpolitikával kapcsolatos elképzeléseit összegezni, hogy többé-kevésbé egy olyan társadalmi rend megteremtése a törekvése majd mindegyik szakszervezetnek, amelyben az egyes ember olyan egyéni autonómiával rendelkezik, hogy saját sorsáért felelőssé tehető. Ez természetszerűleg azt is jelenti, hogy miközben lehetővé teszi, hogy a számára legkedvezőbb módon fejthesse ki a gazdasági aktívitást, ugyanakkor az élettel együttjáró kockázatok jelentkeznek - mint öregség, betegség, rokkantság, esetleg gyermeknevelés -, akkor olyan támaszrendszerre hagyatkozhat, amely az életvitelét továbbra is biztosítja számára, lehetőleg - inkább - kisebb, semmint nagyobb életszínvonal csökkenéssel. (folyt.)
1989. szeptember 20., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- A magyar gazdaság állapota - 4. folyt.
|
- További kérdésemre - hogy miként lehet szociális hálót feszíteni mintegy 2 és fél millió ember alá, akik a társadalmi minimumon, illetve az alatt élnek napjainkban - így válaszolt: - Tartok tőle, hogy ha csak egy szociális hálóban gondolkozunk, tehát ha egy olyan rendszerben gondolkodunk, ami végképp a mindennapi és gazdasági tevékenységből kihullott embereket fog fel, nos ez a hálónak a meghúzása az említett hatalmas tömeg miatt is elképzelhetetlen. Nem egyszerűen arról van szó, hogy egy minimális ellátási szintet garantáló hálót kellene kiépíteni, hanem sokkal inkább az, hogy olyan aktív foglalkoztatáspolitikát kellene folytatni, ami lehetővé teszi mindenki számára, hogy a saját gazdasági aktívitása során realizálja a jövedelmét. - A létezés mindennapi gondjai mellett is erősen foglalkoztatja a közvéleményt a tulajdonreform megvalósulása és annak tapasztalt buktatói. Kérdésem Solt Ottíliához arra irányult, hogy vajon mennyire látja át a lakosság a most folyó tulajdonátrendeződés jelentőségét? - Ha valami, akkor ez a kérdés nagyon izgatja a lakosságot. Azonban erre is, szóval ezzel kapcsolatban is kénytelen vagyok figyelmeztetni honfitársaimat, hogy csak saját maguk vehetik a kezükbe a sorsukat, és nincsen olyan politikai erő, amely őket meg tudja védeni ennek a tulajdonátalakulásnak az összes veszélyeitől. (foly.t)
1989. szeptember 20., szerda
|
Vissza »
|
|
- A magyar gazdaság állapota - 8/5. folyt.
|
Mire gondolok? A hangját hallató lakosság felháborodottan kommentálja az összes átalakulásokat, és joggal és érthető módon félti a jövőjét a szilárd tőkebeáramlástól, vagy a szilárd tőke felszínre kerülésétől. Meg kell érteni honfitársainknak, az embereknek, hogy a kontrollt efelett a tulajdonátalakulás felett csak ők saját maguk befolyásolhatják. Nincs olyan törvény, hogy szabályozzák, és nincsen olyan központi politikai erők által felállított ellenőrző mechanizmus, amely pótolni tudja a dologban közvetlenül érintett kollektívák - legyenek ezek munkakollektívák, vagy lakóhelyi közösségek, tehát községek, kis városok -, tehát a közvetlenül érintett kollektívák kontrollját és fellépését. - Úgy tűnik, végül is a gazdasági helyzet kínzó gondjaival foglalkozó kormányzat, valamint a háromoldalú tárgyalások másik két partnere, mind az Ellenzéki Kerekasztal, mind pedig a harmadik oldal képviseletében tisztában vannak a helyzet súlyosságával. S noha egységesen elfogadott recept nem született, a párhuzamosan kidolgozásra kerülő, egymással vitatkozó, de számos esetben hasonló elveket valló programok ütköztetése több esélyt kínál arra, hogy a válsághelyzet megoldódjék. +++
1989. szeptember 20., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|