|
|
|
|
A háromoldalú tárgyalások helyzetéről
|
München, 1989. augusztus 17. (SZER, Világhíradó) - Az elmúlt néhány napban több jelét is láttuk annak, hogy az MSZMP igyekszik nyomást gyakorolni a háromoldalú, nemzeti-politikai egyeztető tárgyalásokra. Kilényi Géza igazságügyminiszter-helyettes például kijelentette, hogy a kormány akkor is a parlament elé terjeszti a legfontosabb törvénytervezeteket, ha belátható időn belül nem születik megállapodás. Nem tudom hogy Kilényi, pontosabban az MSZMP számára mennyi a belátható idő. Az azonban biztonsággal állítható, hogy az ilyen nyilatkozatok nem segítik a megegyezést. Ugyanakkor a Demisz, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetség is akcióba lépett, hogy mielőbb vezessék be a köztársasági elnök intézményét. Pozsgay viszont úgy vélte, hogy a Demisz kezdeményezése ellentétben áll a háromoldaló tárgyalások alapját képező megállapodásokkal. Minderről dr. Kónya Imre ügyvédet, a Független Jogász Fórum vezetőjét kérdeztem meg: - Úgy gondolom, hogy kétfajta értékelés lehetséges. Az egyik értékelés az, hogy az első két akcióban, illetve nyilatkozatban - tehát a Demisz akciójában és Kilényi Géza nyilatkozatában - az MSZMP-nek az a szárnya lépett akcióba, amely meg akarja torpedózni a tárgyalások eredményességét, és Pozsgay Imre nyilatkozatával végül is az az elkötelezett, a tárgyalásoknak elkötelezett szárny mutatkozott meg, amelyik eddig is a tárgyalások híve volt. A másik variáció az az, hogy tulajdonképpen ez az MSZMP tárgyalási pozícióját erősítendő, átgondolt akciósorozat volt, aminek az volt az értelme, hogy az első két akcióban megmutassa az ellenzéknek az egyéb lehetőségeket és az erejét, és lehetőséget nyújtson Pozsgay Imrének arra, hogy - mint a tárgyalások elkötelezett híve - nyilatkozzék meg. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Háromoldalú tárgyalások - 1. folyt.
|
A Pozsgay-nyilatkozattal viszont tulajdonképpen helyreállt a tárgyalások megfelelő légköre - legalábbis én így ítélem meg -, mód van arra, hogy tovább folyjanak érdemben ezek a tárgyalások és mindenki érdekében mielőbb befejeződjenek. - A következő kérdésem dr. Kónya Imréhez arra vonatkozott, hogy van-e valamilyen taktikai, vagy stratégiai nézetkülönbség Fejti és Pozsgay között - már ami a tárgyalásvezetés módszereit illeti. - Bizonyára van nézetkülönbség is, és egyészen bizonyos, hogy a két személy kétfajta irányzatot képvisel. Az azonban nem kizárt, hogy a közöttük lévő nézeteltéréseket a tárgyalások idejére félretették, és egy egységes tárgyalási praktikaként jelenik meg a húzd meg-ereszd meg taktika: hogy Fejti személyében, illetőleg Fejti vezetésével van egy töményítés és Pozsgay vezetésével pedig egy rugalmas taktika érvényesül. A lényeg itt az, hogy az ellenzéknek a helyzete, a tárgyalási pozíciója egyértelműen meghatározott. Az ellenzék ugyanis azért ült le a tárgyalóasztalhoz, hogy az MSZMP-től kicsikarja azokat az engedményeket, amelyek a demokrácia irányába visznek. Tehát nem a saját maga részére akart engedményeket kicsikarni - ezt erőteljesen hangsúlyozni kell -, hanem a demokrácia érdekében akart bizonyos engedményeket. Igaz, ezt már unos-untalan lehet hallani, a fegyveres erők depolitizálásától kezdve a Munkásőrség leszerelésén keresztül, a pártszervezeteknek a kivonása a munkahelyekről és a vagyoni kérdések megoldása és a többi. Tehát elsődlegesen ezért ült le a tárgyalóasztalhoz, hogy olyan választójogi törvény szülessék, amely valóban a közakaratot képes a parlamentben megjeleníteani. (folyt.)
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Háromoldalú tárgyalások - 2. folyt.
|
Hogyha ezt nem sikerül elérni, akkor az ellenzéknek úgy sincs más lehetősége, mint: fel kell állni a tárgyalóasztaltól. Tehát a kompromisszumok határa egyértelműen adott. Addig lehet elmenni, ameddig biztosítva vannak az elért eredmények által a demokratikus átalakulás feltételei. +++
1989. augusztus 17., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|