|
|
 |
|
 |
A koalícióról
|
München, 1989. július 30. (SZER, Világhíradó) - A Magyar Nemzet
szerdán, a Népszabadság és a Magyar Hírlap csütörtökön adott hírt
arról, hogy nem lesz nagykoalíció Lengyelországban.
Kedden zajlott le Jaruzelski és Walesa találkozója, amelyen az
újonnan megválasztott köztársasági elnök a kommunista párt és a
Szolidaritás együttes kormányzását javasolta, úgy azonban, hogy a
miniszterelnöki, a külügyi, a honvédelmi és a belügyi tárcát a négy
évtizede uralkodó párt tartaná meg magának. Walesa elutasította az
ajánlatot. A választásokat egyértelműen a Szolidaritás nyerte meg,
olyan fölénnyel, amelyre korábban senki sem számított. Miért venne
részt olyan kormányban, amelyben a kulcspozíciók a vesztes
birtokában maradnának?
Ám nemcsak a kulcspozíciókról van szó, hanem méginkább arról,
hogy a Jaruzelski által elképzelt kormány kommunista miniszterei
továbbra is ki lennének szolgáltatva a lengyel pártvezetésnek, és ez
a vezetés belső ellentétei miatt csupán a szükséges tettek
akadályozására képes.
Kompromisszumra azonban még mindig van lehetőség
Lengyelországban. A Szolidaritás olyan parlamenti bizottság
felállítását javasolta, amely fele részben kormánypártiakból, fele
részben ellenzékiekből állna, és amely folyamatosan ellenőrizné a
demokratikus átalakulás programjának végrehajtását. Elképzelhető,
hogy egy átmeneti időszakban ez a bizottság hozhatná létre azt az
együttműködést, amely nélkül Lengyelország nem juthat ki a bajból.
Koalíciós kormányt javasolt a választások utánra Nyers Rezső
Magyarországon is a lapoknak július 25-ikén adott interjújában. Az
új kormánynak - mondta - olyan súlyos gazdasági döntésekre kell
elhatároznia magát, amelyek nemzeti megegyezést tesznek szükségessé.
Az MSZMP - tette hozzá - egymagában nem képes a kormányzásra. Nem
képes erre más párt sem, még akkor sem, ha abszulút többséget szerez
a választásokon. (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Koalíció - 1. folyt.
|
Más szavakkal, de lényegében azt ismételte el Nyers, amit néhány
héttel ezelőtt Kis János fogalmazott meg a Beszélő 27-ik számában.
Idézem:
A mai magyar és lengyel vezetés azért kíván alkut kötni, mert
szüksége van arra, hogy bevonja az ellenzéket a politikai rendszer
működésébe. Egymagában ugyanis sem a gazdasági hanyatlás irányzatát
megfordítani, sem a válság politikai következményeit viselni nem
képes.
A párt és a kormány kényszerhelyzetének tisztázása után az
ellenzékre tért át cikkében:
Az 1956. november 4-ikén bekövetkezett katasztrófa emléke máig
él. Önmérsékletre int a gazdaság rendkívül törékeny állapota is.
Két-három hét polgárháborús helyzet elegendő lehet a teljes
összeomláshoz. Végezetül nem világos, miként lehetne az MSZMP
konstruktív részvétele nélkül biztosítani, hogy a fegyveres
testületek tartózkodó semlegességgel vegyék tudomásul a
rendszerváltozást.
A továbbiakban hosszan taglalta a megegyezés akadályait és
esélyeit, majd a következő ajánlatot tette:
Mihelyt az MSZMP lemond a többpártrendszer alkotmányos
korlátozásáról, és elfogadja a szabad választásokat, lehetőség
nyílik az átmenet idején kormányzó széles nemzeti koalíció
létrehozására. Azok a politikai szervezetek, amelyek a következő
parlamentben alighanem rendelkezni fognak a mandátumok 80-90
százalékával, előre megállapodhatnak, hogy a választások után egy
ideig, például a következő választásokig, mindenképpen együtt fognak
kormányozni. Hogy valamennyien részt vesznek-e a kormányban, vagy
némelyek kívülről támogatják, esetleg csupán tartózkodással, ez
részletkérdés. (folyt.)
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Koalíció - 2. folyt.
|
Úgy látszik, hogy Nyers Rezső elfogadta az ajánlatot. A mai
helyzetben aligha tehetett mást. A gazdaság egyre mélyebbre süllyed.
Németh Miklós kormánya máig sem jutott el odáig, hogy legalább
programja lenne a kátyúból való kijutásra. Szeptemberre ígéri ezt a
programot. Kérdés, hogy meglesz-e, hogy jó lesz-e. De még ha meg is
lesz, még ha jó is lesz, végrehajtásához a lakosok többségének
bizalmára lenne szüksége. Az eddig történtek után ezt aligha
nyerheti el.
A szükséges bizalmat csak a választások után megalakuló új
kormány kaphatja meg, de ez is csak akkor, ha a választók döntő
többségére támaszkodik.
Kemény István beszélt Párizsból. +++
1989. július 30., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|