|
|
 |
|
 |
Hogyan születik az elnöki interjú? (3.rész)
|
Az alkalomhoz illő (és egyébként előírt) önuralommal, szép
sorban, felváltva tesszük fel a kérdéseket, nem vágva sem az elnök,
sem egymás szavába. Előzetesen húsz percet kaptunk (négyen) az
interjúra, Fitzwater a harmincadik perc körül szól közbe: - sajnos,
be kell fejeznünk, kérem az utolsó kérdést. A soros felteszi, az
elnök válaszol, majd emelkedni kezd a székről. A mellette ülő
hírügynökségi ember lelki szemei előtt megjelennek amerikai
kollegái, akik naponta kiabálva, uram bocsá rikácsolva követelnek
mindegyre további válaszokat elnöküktől. A magyar vendég olyasmit
mond, hogy ,,mielőtt megköszönném - szabadna egy legeslegutolsót?
Mint Sarah McLendon?...,, A fegyver kétélű, a hölgy, a fehér házi
sajtógárda veterán tagja ugyanis oly penetránsan erőszakos szokott
lenni kérdéseivel, hogy ő az egyetlen, akit a tapintatáról ismert
elnök már nyilvánosan leintett. ,,No, maga legalább nem kiabál és
gesztikulál... Bush visszaül: kérdezzen.
X X X
A gárda, amely végülis 40 percet töltött az ovális irodában,
elégedetten távozik, Fitzwater kacsint - rendben volt. Az MTI
irodájában a fax-készülékre a Fehér Ház hamarosan leadja az interjú
teljes, nyers angol szövegét, fordítás, szerkesztés következik,
óraszám. George Bush kitűnő szónok, lebilincselő csevegő, ám a
lap-interjú nemcsak hű, hanem feszes, közérthető szöveget igényel.
Végre telexen Budapestre indul az anyag s a négyes már látja magát a
szombati napilapok címoldalán, amint - feltehetően életükben először
és utoljára - az amerikai elnöknél feszítenek. Nem láthatták, a
szöveggel párhuzamosan igért fehér házi fotók tévedésből csak három
hét múlva készülnek majd el. Ami persze a magyar olvasókat
bizonyosan hidegen hagyta...+++
1989. július 8., szombat 07:29
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|