|
|
 |
|
 |
Hogyan születik az elnöki interjú? (2.rész)
|
Házigazda és vendégek az előre kialakított rend szerint
letelepednek: a rangban nem is, de korban vezető hírügynökségi ember
az elnök jobbjára kerül, a többiek az övező pamlagokra. Bush bemutat
két további, a vendégek számára váratlan, de persze jólismert
részvevőt: Brent Scowcroft, nemzetbiztonsági tanácsadót és John
Sununut, a fehér házi apparátus vezetőjét. Bush két bizalmasa csak
arra lehet kiváncsi, hogy mire kiváncsiak a magyarok, hiszen az
elnök válaszait, amelyek kialakításában az előző órában alkalmasint
résztvettek, nyilván ismerik. Leül Marlin Fitzwater, a testes,
türelméről és humoráról ismert sajtófőnök, akit még Reagan elnöktől
,,örökölt,, az utód. Velünk szemben, az elnöki íróasztal mögött, az
ablak előtt még egy tanu áll s figyel bennünket, rezzenetlenül: a
testőr.
X X X
Néhány perces bevezető csevegés következik, miközben teát
hoznak, a Fehér Ház kék-fehér készletében. Az alkalmi Tv-munkatárs
hóhérakasztáson érzi magát: kollegáival most néhány percre nem
újságíróként, hanem a közélet szereplőjeként veszik videoszalagra -
nem is akármilyen társaságban. Igaz, a dicsőség talmi, hiszen szinte
bizonyos, hogy a felvételt soha senki nem fogja látni: ugyanilyen
videokazetta készül ugyanis minden hasonló beszélgetésről - az
archívum számára. Az érintettek sem kaphatnak belőle, ez pusztán
dokumentáció. Sovány vigasz, hogy majdan ez a felvétel is ott lesz,
a többiek tízezrei között, a George Bush-levéltárban... A video-stáb
távozik, most az elnök baloldalán helyet foglalt hölgy lép munkába:
magnója nyeles mikrofonját felénk tartja, kezdődik az interjú.
(folyt.)
1989. július 8., szombat 07:26
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|