|
|
 |
|
 |
A Baloldali Alternatíva Egyesülés felhívása (1. rész) (OS)
|
1989 június 30., péntek - Az átalakulási törvény elfogadásával a
bérből és fizetésből élők csatát vesztettek, s ennek a vereségnek a
valódi nagyságát csak a tulajdoni reformnak nevezett reprivatizálás
után lehet majd felmérni. Ha a szellemi és anyagi termelés munkásai
nem ismerik fel valódi érdeküket, passzivitásukkal támogatják a
reprivatizációt, az ország vagyonának átjátszását hazai és külhoni
,,jótevők,, kezére, akkor döntő vereséget fognak szenvedni, s
évekre, esetleg évtizedekre elvész annak az esélye, hogy végre saját
életük formálói lehessenek. Hozzájuk szól az alábbi felhívás.
Kié a gyár?
Ezt az országot - romjaiból - szüleitek építették fel, s a ti
meg nem fizetett munkátok van beépítve az állami tulajdonba.
Alkotmányunk (8. paragrafus) szerint az állami tulajdon az egész nép
vagyona. A vállalatok a rájuk bízott vagyonnal önállóan gazdálkodnak
(9. paragrafus). A Baloltali Alternatíva Egyesülés (BAL) számára nem
kétséges, hogy kié a gyár. A vállalati tulajdon kezelésére és a
haszon döntő részére csak a vállalati dolgozók kollektívája tarthat
igényt. Sajnos, nem mindenki gondolkodik így.
Tudjuk, hogy azok, akik tegnap még a pártállam atyai
gondoskodásában részesítettek benneteket, ma már a ,,derék,,
tőkéseket népszerűsítik, és a munkások jólétét biztosító
kapitalizmussal kecsegtetnek mindenkit a rádióban, televízióban,
újságokban. Ám a fejlett tőkés országok munkásai évszázados
osztályharcukkal verekedték ki maguknak a viszonylagos jólétet olyan
országokban, amelyek a mienknél sokkal fejlettebb technikájukkal,
tőkeerejükkel ma is nyomorban tartják a világ nagyobbik, fejletlen
részét. A tőkés vállalatoknál folyó színvonalas, fegyelmezett munka
mellett ez az egyenlőtlen csere, a harmadik világ és részben hazánk
kifosztása (évi 3 milliárd dollárnyi adósságszolgálat stb.) a
forrása jólétüknek. Ha bennünket is elnyelnek, mi a biztosíték arra,
hogy nem mi húzzuk a rövidebbet? Mit fog ez hozni számunkra?
Munkanélküliséget, milliók elszegényedését, menedzserhatalmat, új
kiváltságot uralkodó rétegeket, nem pedig svéd típusú ,,jóléti
kapitalizmust,,.
A nyugati hitelezők nyomára és a csődbe jutott ország
közhangulata arra kényszerítette a vezetőket, hogy átvegyék a
polgári ellenzék jelszavait, és elfogadják a gazdasági hatalom
megosztását. Egy részük abban bízik, hogy anyagi és politikai
kiváltságaira támaszkodva megőrizheti kiváltságos helyzetét egy
tőkés rendszerben is. Ezért hangoztatják azt, hogy a sztálinista
gazdasági modellt csak a tőkés árutermelés helyreállításával lehet
felváltani. Persze, ők lennének a fő részvényesek, bankvezérek,
állami vagyonkezelők stb. (folyt.köv.)
1989. június 30., péntek 15:51
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|