|
|
 |
|
 |
Nagy Imre temetése - francia sajtó (1.rész)
|
László Balázs, az MTI tudósítója jelenti:
Párizs, 1989. június 17. szombat (MTI-tud) - A francia lapok rengeteg képpel, nagy terjedelmű színes tudósításokkal számoltak be a magyarországi gyásznapról. A Le Figaro lepedő méretű hátsó borítóját betöltötte a gyászszertartás helyszíni riportja, amelyben számos gyászolót szólaltatott meg. Az amerikai International Herald Tribune címoldalán egy szemét törölgető névtelen gyászoló valamint Németh Miklós és Pozsgay Imre díszőrséget álló képe látható a riport mellett.
A Le Figaro vezércikkében ezt írta: ,,szemünkről most hirtelen
ismét lehullott a hályog. Pedig ezúttal nem ellenzéki író beszélt.
Egy nép és kormánya végezte a különös temetést... Első eset egy
kommunista országban, hogy nyilvános tiszteletadással búcsúznak a
tegnapi árulóktól, a bűnös minősítéstől az áldozatig egyetlen lépés
volt csupán. De hatalmas lépés - amely a politikai terrort
elválasztja a gondolat szabadságától.,, A lap politikai
jelentőségűnek nevezte a százezrek jelenlétét a temetésen, csakúgy
mint a párt vezetőinek távollétét. Kiemelte Orbán Viktor
FIDESZ-vezér megemlékezéséből a provokatív mondatot, amely szerint
,,56 erőfeszítései értették meg velünk, hogy a kommunizmus és a
demokrácia kibékíthetetlen fogalmak,,. Végül a Kínában folyó
megtorlással összekapcsolva a budapesti gyásznap képeit ezt írta:
,,szeretnénk, ha a Tienanmen tér gyermekei, akiket most
ellenforradalmárokként halálra ítélnek, mielőtt elhagyják e földi
világot, megláthassák Budapest képeit. De ez csak álom. A kínai
börtönökben nincs televízió. Nagy Imre szertartása bekerül
történelmi képcsarnokunkba. Ezúttal nem fasiszták által meggyilkolt
kommunista előtt rótták le a végtisztességet: hanem a kommunizmus
által megölt kommunista előtt.,, (folyt.)
1989. június 17., szombat 14:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Nagy Imre temetése - francia sajtó (2.rész)
|
A Libération nagy temetési riportjában azt írta, hogy a
szertartás ,,félelmetes látvány és főleg drámai sűrűségű pillanat
volt. A több mint egy hónapja előkészített rendezés szolid és apró
részletekre kimért volt... A magyarok maguk is bevallják, hogy
szédülnek a fordulatoktól. Annyi bizonyos, hogy az ország ma
feléleszti 1956 nagy törekvéseit - a demokráciát, a
többpártrendszert, a nemzeti szuverenitást - és Nagy Imréék
rehabilitálását visszafordíthatatlan lépésnek érzik egy új korszak
felé. De vajon a párt is megértette ezt? A szertartás rendjére
felügyelők véleménye bizonytalan volt erről.,, Ez a tudósítás is
idézett Orbán beszédéből, azt, hogy ,,akik tavaly besározták Nagy
Imre emlékét, ma örökösüknek mondják magukat. Még azt is
megpróbálták, hogy idejöjjenek és megérintsék koporsóját,,.
A Le Quotidien de Paris féloldalas fényképes riportját Felkai
István írta ,,Budapest keserű könnyei,, címmel. Ebben Nagy Imre és
társai poszthumusz győzelmének minősíti a szertartást és velük
együtt a demokratikus eszmék diadalának. Molnár Miklós, a Genfben
élő emigráns történész ,,igazi belső robbanásnak,, látta a pénteki
napot Budapesten. Ez a tudósítás is hangsúlyozta, hogy a történelmi
igazságtétel bizottság és az egyházak felhívásai ellenére nemcsak a
nemzeti megbékélés, hanem az élesen ellenzéki hang is jelen volt a
gyásznapon.+++
1989. június 17., szombat 14:49
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|