|
|
 |
|
 |
Interjú Glatz Ferenccel - 1/2. folyt.
|
Elismerik azt, amit talán néhány hónnappal ezelőtt nem ismertek
volna el, és amit én szintén célul tűztem ki, hogy az oktatás és a
műveltség tartalmában le kell építeni például ennek a rendszernek az
olyan utolsó darabjait, mint amilyen a kötelező orosz nyelvoktatás,
amelyet én nem politikai kérdésnek tartok - sajnos politikai
kérdésként kezelték mindig -, hanem szakmai kérdésként, hiszen
ahhoz, hogy mi az európai kultúrával szerves kapcsolatba kerüljünk,
ahhoz az kell, hogy olyan mérnökeink, olyan kereskedőink legyenek,
akik legalább egy európai nyelven, nyugat-európai nyelven beszélnek.
És ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy olyan idegen nyelvoktatás,
aminek nincs személyi motívációja, vagy csak netán ellenmotívációja
van, mint az orosz nyelvoktatásé volt, felesleges, felesleges
pénzkiadás és időkidobás.
De itt van az ideológiai tárgyaknak az oktatása. Mi erőltettük
az úgyvezett marxista tárgyakat a felsőfokú, de most már bizonyos
szinten a középfokú intézményekben is. Egy oktatás, egy állami
oktatás, amely állami oktatás egy alkotmányos államban egy
politikailag, pártpolitikailag független oktatási rendszer kell,
hogy legyen nem tartalmazhat aktuálpolitikai, ideológiai célokhoz
köthető téziseknek a számonkérését a diákoktól. De ebben az ideges
közhangulatban, amely segít nekem ezeknek a régi maradványoknak a
leépítésében, már nehézséget okoz az, hogy az embereknek a
radikalizmusa az nem találkozik a politikai józansággal és a
gondolkodásképességgel.
Kérdezem én konkrét példát: az orosz nyelvoktatását, amikor
kötelezőként bevezették az általános iskolában, az én
gyerekkoromban, akkor Horváth Saci néni egy óra anyagával járt
előttem az orosz nyelvben. (folyt.)
1989. május 28., vasárnap
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|