|
|
 |
|
 |
MGK-elnökségi ülés - Németh Miklós (6. rész)
|
Harmadszor: a vállalkozás élénkítése megköveteli a lemaradókról
történő szociális gondoskodást, a szociálpolitikai fordulat
megvalósítását.
Nyilvánvaló, hogy a gazdasági demokrácia eddigi gyakorlatát meg
kell változtatni. Egyrészt ki kell építeni egy ténylegesen működő
gazdasági demokráciát abban az értelemben, hogy a gazdasági élet
minden szereplője - a nagy-, a kisvállalatok, a magánvállalkozók és
az állam - részére egyenlő esélyeket, szektorsemleges
versenyfeltételeket biztosítsunk. Ez a gazdasági alkotmányosság
alapkritériuma.
Másrészt meg kell változtatnunk a vállalatok működésének módját.
Itt jelenleg zavarodott, fonák a helyzet, ami a korábbi gyakorlat
következménye. Ennek a gyakorlatnak az volt a lényege, hogy a
politikai viszonyok demokratizmusának kialakulását fékezte, és az
embereket a termelés területén az üzemi demokráciával kívánta
kárpótolni.
A termelésben viszont érdekegyeztetés folyik
teljesítményhelyzetekben, amelyre a politikai parlamentarizmus nem
illeszthető.
De végzetes félreértés lenne, ha ezenközben megfeledkeznénk az
emberközpontú teljesítményösztönző rendszerek kiépítésének és
működtetésének szükségességéről. Ugyanis nemzetközi tapasztalatok
igazolják: csak az a vállalat versenyképes a világpiacon, amelynek
vezetése figyelembe veszi a dolgozó ember érdekeit, az emberi
teljesítőképesség egyéni és csoportpszichológiai sajátosságait.
Nemzetközi tapasztalatok - Finnországtól Dél-Koreáig -
bizonyítják, hogy a technológia-intenzív növekedési pályát mindenütt
a minőségi célokat középpontba állító oktatáspolitika alapozta meg.
Az átmenetet tehát nekünk is a ,,minőség forradalmával,, kell
megalapoznunk. Szakítanunk kell azzal az oktatáspolitikával, amely a
minőséget a mennyiségi növekedésbe fojtotta, a kiválasztás helyett
lefelé nivellált, az egészséges kételkedés helyett pedig vakhitet
követelt. Ezt kiegészítette a kultúra lebecsülésével, ,,nem termelő
ágazat,,-ként való kezelésével, az értelmiség leértékelésével. Ennek
következménye pedig a kultúrával szorosan összefüggő erkölcsi és
magaviseleti tényezők elhanyagolása lett.
Nyilvánvaló, hogy az átmenetnek impulzust csak egy olyan
oktatáspolitika adhat, amelyet a nemzet szellemi-erkölcsi
megújulását megalapozó művelődéspolitika egészít ki. De ennek terepe
csak egy olyan társadalom lehet, ahol az önszerveződés erői szilárd
erkölcsi elvek bázisán nyugvó közösségeket formálnak a családból, a
munkahelyi kollektívákból, a helyi közösségekből. (folyt.köv.)
1989. január 30., hétfő 17:38
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|